Emlékezetes, hogy Gyurcsány Ferenc leváltását és az új kormányfő megválasztásában az MSZP megyei elnökei is fontos szerepet játszottak. Most is rajtuk múlik, hogy rákényszerül-e a párt országos elnöksége, hogy bizalmi szavazást kérjen maga ellen a párt július 4-i kongresszusán.

Az ügy előzménye, hogy a szocialista politikai elit ifjú generációjának egyik szószólója, Újhelyi István azt javasolta az elnökségnek, hogy kérjen maga ellen bizalmi szavazást. A kedden tartott elnökségi ülésen azonban az érintettek 8:5 arányban elvetették az ötletet. Nyilván azt remélték, hogy erőből le tudják zárni az ügyet.

Ám a jelek szerint a helyzet nem ilyen egyszerű. Újhelyi emlékezetes módon vonult ki a Gyurcsány-kormányzatból, miután az addig magát függetlennek nevező Gyeneseit kénytelen volt a kormányfő bársonyszékhez juttatni, hogy ezzel is egy szavazatot megvásároljon, figyelmen kívül hagyva, hogy döntésével addigi bizalmas államtitkárát gyakorlatilag és politikailag ellehetetlenítette. Újhelyi a jelek szerint nem pazarolta a felszabadult idejét, és politikai hátország építésébe kezdett. Most pedig valószínűleg elérkezettnek látta az időt a robbantásra.

Az elnökséggel szembeni bizalmi szavazást sokan a fiatalabb generáció lázadásaként értelmezik. Ám a helyzet nem egyszerűsíthető le a 89 előtti és az az utáni elit küzdelmére a párton belül a hatalomért. Mégis tény, hogy rivális elitek erőteljes versengése látszik kibontakozni a súlyos vereség utáni helyzetben kialakult politikai-hatalmi vákuumban.

Ennek a folyamatnak a megnyilvánulása Újhelyi bátornak nevezhető gesztusa. S ugyanezt a hangulatot érzékelteti az a tény, hogy a budapesti MSZP odaállt Újhelyi javaslata mellé. Sajtóhírek szerint a párt budapesti tanácsa, mely a 23 kerület és a budapesti központi szervezet képviselőiből áll, "szinte egységesen" támogatja azt az elképzelést, hogy a pártkongresszuson tartsanak bizalmi szavazás az elnökség ügyében. Mindez különösen annak fényében nagyon is beszédes tény, hogy az elnökség előtte elutasította ezt a felvetést.

Vannak, akik a Budapesten erős Hagyó Miklós nevével fémjelzett, feltörekvő fiatalokból álló csoport támadásaként értelmezik e döntést. Ám valószínűbbnek látszik, hogy nem egyszerűen generációs feszültségről van szó. Erre utal például, hogy a párton belül igen erőteljes, ám a Hagyó-féle csatározásokból magát kivonó szervezettel rendelkező 11. és 13. kerület is támogatta a felvetést. Vagyis helyesebb lehet egy olyan olvasat, amely szerint a yuppiek és a backbencherek taktikai okokból összehangolt akciójáról van szó, amelynek célja az, hogy ráébressze a pártot, nem jó politika megint elhalasztani a belső megújulás lehetőségét.

Bár Budapest természetesen nagyon erős a párton belül, a kérdést nem tudja magában megoldani. Az MSZP második szintjének legpotensebb szervezete a megyei elnökök összejövetele, akik együtt meglehetősen jó hatásfokkal képesek akaratuknak érvényt szerezni. Ez történt Gyurcsány megválasztásakor vagy Bajnai pajzsra emelésekor. A kérdés az, hogy az elnökök képesek-e a az elégedetlen tömegek hangját artikulálni, s el tudják-e érni, hogy a lehasznált arcok egy lépést hátrébb lépjenek, és ugyanabban az intézményi struktúrában egy új, választó-barát politikai elit vegye át az irányítást?

A párton belüli akcióknak általában két fő veszélyforrása van. Vagy elfogy a kitartás, a lendület, és az ötletadó feladja a kilátástalan küzdelmet, mielőtt tényleges eredményt tudnának elérni, s ezzel megszilárdítja a fennálló vezetés hatalmát, vagy - esetleg külső segítséggel - olyan mértékben túlnyerik magukat, mint Gyurcsány Ferenc, akit egy napos fordulatáért túlértékeltek a pártban, és aki a győzelem díjaként egyszemélyi hatalmat követelt és kapott is, az ország és a párt vezetésére is.

A külső szemlélő számára nyilván nehezen érthető, hogy a jelentős kockázat ellenére miért indulnak időnként ilyen mozgások egy párton belül. Ám ha abból indulunk ki, hogy milyen nehéz döntéseket kell meghoznia egy veresége után is kormányon maradt pártnak, akkor nem csodálkozhatunk, hogy vannak olyanok, akik nemcsak saját közvetlen pozíciójukat kívánják biztosítani, hanem a párt vezetésének átalakítását is megpróbálják elérni.

Mindezt összefoglalva kijelenthetjük: elég nagy jelentősége lesz a mai MSZP-s döntésnek, ha másért nem, hát azért, mert jó indikátora lesz a párton belüli hatalmi szerkezet módosulásainak.