Ez igazi szenzáció, mivel a tokhalak már több, mint 100 éve eltűntek innen a túlhalászás és a vízminőség folyamatos romlásának köszönhetően. Egy ideig bátorító jelnek vélték a hirtelen feltűnést, azonban hamar rájöttek, hogy ezek a példányok laboratóriumból származnak. "Az oroszok pár éve szabadon eresztettek néhány tokhalat a balti tengerparton" erősítette meg egy svéd kutató, Johan Modin. "A lengyelek is kísérleteznek kanadai fajokkal. Kétlem, hogy ez a száz évvel ezelőtt eltűnt fajta lenne."

A németek szintén dolgoztak egy projekten 2006 és 2008 között kanadai példányokkal. Azonban számos kutató véleménye szerint előbb a víz minőségének javításával kellene foglalkozni, ezenkívül a Balti tengerbe érkező folyók nagy részén található duzzasztógátak is akadályozzák őket a szaporodásban.

Mégis, a próbálkozások és az abbéli remények, hogy a tokhalat újra elterjesszék és szaporítsák, jelzi, valami történik a Balti tengerben.

A tokhal mellett (helyett?) a tőkehalállomány az, ami a vízminőség javulását jelezheti. Május végére a tőkehalak száma elérte azt a célt, amit az Unió 2015-re tűzött ki.

Mindenesetre nem szabad, hogy a jó hírek eltakarják a valóságot: a Balti tenger állapota szörnyű; mind az eutrofizáció, mind a tisztítószerek és a rovarirtószerek megtették hatásukat. A 70-es évek óta tartó együttműködés és euro-milliárdok ellenére a javulás elhanyagolható.

A Balti tenger mellett lakók érdeklődéssel várják a július elsejétől az EU soros elnökségét betöltő svédek intézkedéseit, akik már évek óta az egyik legnagyobb szennyezői a közös tengernek.