A költségekhez való hozzájárulás két fő elve az erről készült állásfoglalás-tervezet értelmében a fizetési képesség szerinti elosztás - "a gazdagabb többet fizet" -, valamint a szennyezés mértékéért való felelősségvállalás - "a szennyező fizet" - tétele kell, hogy legyen. Eszerint a legszegényebbek kivételével minden országnak ki kell vennie a részét a terhek vállalásából a fejlődő világban. Uniós pénzügyi szakértők szerint a szegény országoknak 2020-ig évente mintegy 100 milliárd euróra van szükségük a széndioxid-kibocsátás megfelelő mértékű csökkentéséhez, valamint további 20-50 milliárd euróra a klímaváltozás elleni küzdelem egyéb teendőihez. Ilyen például új vízforrások feltárása, szárazságtűrőbb növényfajták kinemesítése.

Az EU egyelőre nem döntötte el, hogy pontosan mennyit fog fizetni. Ezért kapott is bírálatot a World Wildlife Fund, valamint a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezettől. Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök, a témával kapcsolatos, decemberben tartandó koppenhágai értekezlet házigazdája azonban - mint Brüsszelben mondta - bízik abban, hogy néhány hónap múlva végső megegyezés születik az unión belül a finanszírozásról. Azt mondta, hogy az EU-nak meg kell őriznie vezető szerepét az éghajlatváltozás elleni globális stratégia kidolgozását célzó erőfeszítésekben.