Április 9-én vette kezdetét a dél-amerikai ország újkori történelmének legnagyobb kormányellenes tüntetés sorozata. Az országos tömegmegmozdulásokat az váltotta ki, hogy a múlt évben Alan García perui elnök nyomására a parlament elfogadott egy rendeletcsomagot, amellyel lehetővé vált az értékes őserdők privatizációja - elsősorban a nemzetközi nyersanyag kitermelő mamutvállalatok számára, amelyek az elnök vélekedése szerint Peru gazdaságának fő támaszai.

A rendeleteket már megvitatásuk során számos kritika érte a parlamentben, több politikus alkotmányellenesnek titulálta, mondván hogy az érintett indián lakosság megkérdezése nélkül döntenek a lakóhelyükről. Emellett ezekkel a rendeletekkel csak a multinacionális cégeknek kedveznek, a földek külföldi kézbe adását segítik elő, hangsúlyozták. Az elnök ennek ellenére kitartott elképzelése mellett, mint mondta a gazdaság további élénkítése érdekében szükség van a külföldi magánbefektetéseket Peruba csábítani. Ez az erdőprivatizáció az USA-val tavaly megkötött szabadkereskedelmi egyezmény egyik eleme, aminek fényében minden szektort meg kell nyitni az amerikai törekvések előtt az elnök által hirdetett neoliberális gazdaságpolitika jegyében.

Az erdő- és vízprivatizáció elleni tüntetések mindennaposakká váltak országszerte. Az indián vezetők a megmozdulások élére álltak és utakat, folyókat zártak le. A múlt héten már véres összecsapásokra is sor kerültek Bagua városában, több mint 30 halálos áldozattal. A nemzeti és nemzetközi közfelháborodás nyomására a perui kormány kénytelen volt egy széleskörű egyeztető bizottságot összehívni, és tárgyalásokat kezdeményezni a tüntetőkkel. A hétfői megbeszélést követően Yehuda Simon perui miniszterelnök több minisztere társaságában bejelentette, hogy a kormány kezdeményezi a nagy vihart kavaró rendeletek hatályon kívül helyezését, és egyúttal közölte, hogy lemond posztjáról néhány héten belül, amint békésen rendeződik a helyzet.

"Sok lúd disznót győz"

A miniszterelnök mellett Alan García elnök egy, a perui nemzeti televíziónak adott nyilatkozatában elismerte, hogy hiba volt, hogy nem tárgyalt az indián lakossággal az otthonuk eladásáról, és sajnálatát fejezte ki az erőszak miatt, de nyugalmat és bizalmat kért a lakosságtól. A kormánybeterjesztésnek megfelelően csütörtökön a parlament hatályon kívül helyezte a privatizációs rendeleteket.

Ezzel gyakorlatilag véget ért a közel 70 napja tartó indián lázadás, amellyel az indiánoknak sikerült megvédeniük földjüket, erdeiket a kormány által preferált multinacionális nyersanyag-kitermelő cégekkel szemben. "Ez egy történelmi nap Peru minden indiánja és minden népcsoportja számára!" - értékelte az elért eredményeket Daysi Zapata indián vezető, a Perui Őserdők Fejlődésért Egyesület alelnöke. Számos politikai párt üdvözölte a kormány döntését, és további lépéseket várnak az elnöktől.

Isaac Mekler, a Nemzeti Párt képviselője élesen kritizálta a miniszterelnököt és kormányát, mint mondta szomorú, hogy 50 véres tiltakozással teli napnak kellett eltelnie, mire megértették, hogy valami baj van Amazóniában. A BBC Mundonak adott nyilatkozata szerint nem csak a miniszterelnöknek kellene távoznia, több miniszterének is követnie kellene. "Újfajta személetre van szükség, olyan új emberekre, akik megálljt tudnak mondani a nagy bányászati cégeknek, hogy ne szennyezzék tovább a folyókat az indián lakosság rovására." A parlamentben felállítottak egy vizsgálóbizottságot is, hogy az feltárja, kit terhel felelősség kormány részéről a Baguaban lezajlott véres eseményekért.

Ugyanakkor nem mindenki látja egyértelmű győzelemnek az elért eredményeket. Martín Tanaka politikai elemző szerint "a rendeletek visszavonás semmilyen értelemben nem jelent tényleges előrelépést Amazóniának és problémáinak. Ez tulajdonképpen a korábbi status quo-hoz való visszatérés, ami igencsak siralmas állapot volt." Emellett kritizálta a kormány hozzáállását is a tüntetések során, "a kormány elszigetelte magát, nem volt tekintettel a lakosság kívánalmaira, fennhéjázó módon lebecsülte a társadalmi problémákat." Tanaka a jövőre nézve elég borúlátóan vélekedik, "félek, hogy a rendeletek visszavonása csupán egy taktikai visszalépés volt és az elnök tovább folytatja ugyanazt az utat, amin eddig járt. És ez komoly veszélyt jelenthet az elnökségére és az ország stabilitására is." Ezzel cseng össze, hogy García elnök bejelentette, hogy új párbeszédet kezdeményez új jogszabályok kidolgozására az őserdők védelméről és a jövőbeni bányászat engedélyezéséről az adott területeken - mintegy helyettesítve a visszavont rendeleteket.

Ha García elnök továbbra is folytatja a külföldi mamutvállalatokat érdekeit szem előtt tartó, neoliberális politikáját az könnyen a Latin-Amerikában ismerős pályára állíthatja az országot. Nem is kell olyan messzire menni, elég a szomszédos Bolíviára tekinteni, ahol Evo Morales elnök egy hasonló, a bolíviai ivóvíz privatizáció miatt kirobbant össztársadalmi tiltakozás után vezette sikerre az elégedetlen indián lakosságot. Lehet, hogy ha nem lesz komoly változás, az ébredő Perui indiánok is magasba emelik a "chávezi forradalom" zászlaját - Morales bolíviai elnök hathatós támogatásával - és újabb ország válik a Chávez vezette "neo-szocialista" társulás tagjává.