Igen, eltalálták, annak kapcsán jutott ez az eszembe, hogy a ma is kormányzó utódpártban a hírek szerint valóságos generációs háború tört ki, sokan a fiatalításban látják a baloldal válságából kivezető utat. A fiatalítás akkor jelent egyben megújulást, megtisztulást, akkor jár a mélyponton (?) lévő társadalmi bizalom fokozatos visszaszerzésében megtestesülő politikai haszonnal, ha a pozíciókra éhes generációt "múlt nélküli", nem besározódott, a pozitív változás ígéretét hordozó személyek alkotják. Most őszintén: ilyen volna az elmúlt napok tévészereplései során már-már eszét vesztő Mesterházy Attila? A Zuschlag-perben tanúskodó, szinte semmire sem emlékező Ujhelyi István? A tudása hiátusait harsány stréberséggel kitölteni próbáló Molnár Csaba? A pökhendi szóvivő, a képviselői költségtérítéssel pofátlanul visszaélő Nyakó István? Vagy az Apró-Gyurcsány-Szilvásy-érdekkör aktuális titkosszolgálati nyúlványa, az új földesúr, Ficsor Ádám? (Értékelhető politikai teljesítményt közülük talán csak Botka László tud felmutatni nagyvárosi polgármesterként; szánnivaló, hogy ennyitől máris lehetséges miniszterelnök-jelöltként emlegetik.)

Ha ők, a diktatúra terhét az életkoruk miatt sem cipelők a magyar baloldal jövője, a végén a borzalmas múlt is megszépül egy kicsit. "Felnőtt egy generáció az MSZP-ben, amely mindent megtanult és ellesett, amit már régen el kellett volna felejteni. Hogy miközben tökélyre fejlesztették a hatalmi fortélyokat, addig egy értelmes mondatot sem mondanak a tartalmi politikáról." Az idézet Gál Zoltán volt házelnöké a szombati Népszabadságból, s olcsó poén lenne azzal elintézni, hogy vajon atyai dorgálásnak szánta-e. A trónkövetelők ambícióit ismerjük, gondolataikat, nézeteiket a magyar szociáldemokrata hagyományról vagy a nemzetközi baloldal XXI. századi dilemmáiról már kevésbé. Igaz, pályázati pénzek tereléséhez, hatalmi hálózatok kiépítéséhez nincs szükség műveltségre, a politikai gondolkodás történetének ismeretére. Az ifjúszocialisták keltik életre azt a karikatúrát, amelyet éppen a baloldali propaganda rajzolt nem is olyan régen a fideszesekről: nem volt munkahelyük, mielőtt felelős politikai tisztséget vállaltak volna.

A Zuschlag Jánosok, Arató Gergelyek, Nyakó Istvánok felemelkedése a magyar politikai elit eltorzult kiválasztási rendszeréről is látlelet; a mostani feltörekvők nem említhetők egy lapon az 1989-ben a semmiből előbukkanó rendszerváltó politikai osztállyal. Az MSZP-s fiatalítás más okból sem lehet csodafegyver. Egyszer ugyanis már megpróbálta a szocialista párt: Gyurcsány Ferenc az új generáció nevében foglalta el huszáros rohammal a miniszterelnöki széket, a két vállra fektetni sohasem sikerült régi MSZP ellenében. Az ifjúszocialisták jó részét a bukott miniszterelnök ültette a hatalom kulcspozícióiba, nekik tehát egyszerre kellene a gyurcsányi örökségtől és az annak terhe alatt szintén roskadozó régi pártelittől is megszabadulniuk. Hét év elrontott, országromboló kormányzásának törmelékein politikai dinoszauruszok csatáznak, alkudoznak karrierista nyikhajokkal, korunk új undokaival. Ahogy az MSZMP a nyolcvanas évek derekán, úgy most az MSZP is reformálhatatlannak látszik.