Cáfolhatatlan tétel volt ez, s nemcsak azért, mert a lakosság szellemi, erkölcsi leépülése elérte ezt a szintet, hanem azért is, mert aki megpróbálta cáfolni, ezt egykettőre pofán vágták. Kádár János annyira népszerű volt, hogy ő maga személyesen és (vagy) a nevével fémjelzett politikai irányzat (kádárizmus) csődbe vitte az országot, aminek legmarkánsabb jele az volt, hogy mégiscsak tartottak szabad választásokat.
Azóta hihetetlenül sokat fejlődött a világ. Ma már a szabadon választott vezetők is csődbe vitték az országot, ezért gondolják úgy, választási procedúrák nélkül is kijelölhetik a kormányfőt, nem a szavazatok számától függenek vezetői kvalitásai. Íme, nem volt hiábavaló az elmúlt húsz esztendő, mégiscsak meghaladtuk a kádárizmust, hiszen Bajnai Gordon kormánya nemhogy szabad választásokon, a legszemérmetlenebb csalások által sem kerülhetne az ország élére, mégis úgy érezheti, törvényes felhatalmazást kapott a további rombolásra. Ha már felhatalmazást kapott, meg lehetőséget, hát él vele. Nem is akárhogyan!
A Bajnai-kormányt a rekordok kabinetjének is nevezhetnénk, ha kedvelnénk a túlzó és fellengzős kifejezéseket. Mert rekordnak minősül, hogy Bajnai hetvenöt napi kormányzása alatt, immár a második kormányértékelőjét tartja, de ez nem olyan csúcs, amely emlékezetünkre érdemes. Annál figyelemre méltóbb teljesítmény, hogy nem volt még kormány, amelyik több, kölcsönből származó pénzt költött el, minden érzékelhető nyereség, eredmény nélkül. Az előző kormány által felvett - biztonsági tartaléknak és nem kiadásra szánt - gigászi kölcsön túlnyomó részét Bajnaiék verték el, nyoma csak az adósságainkat összesítő számlákon maradt. Bajnai és csapata lehívta, felhasználta, megforgatta és megritkította. Hiába pénzügyi zseni szinte mindegyik, ha nem a költségvetést fosztogatják, az alvállalkozóikat verik át, vagy adóparadicsomokba mentik ki a bevételeiket, megáll a tudományuk.
Bajnai ettől függetlenül (vagy tán épp ezért?) roppant elégedett saját magával és társulatával, mintha valami jót tennének ebben az általuk is megnyomorított országban. "Tesszük a dolgunkat, vezetjük az országot..." - mondta Gordon, mintha az ország bízta volna meg eme tiszteletre méltó feladattal. Majd elsorolt egy dicsőséglistát a munkanélküliekről, a nyugdíjasokról, a legelesettebbekről, s persze a családosokról és a banki hitelek kárvallottjairól. Bajnai szerint ezek a csoportok mind nagyon jól jártak az elmúlt hetvenöt napban. Megmentettek 56 ezer munkahelyet, ami dicséretes, kérdés, volt-e értelme, ha a másik 100 ezer megszűnt, ahogy az idős emberek sem azt gondolták nyugdíjreformnak, hogy felemelik a nyugdíjkorhatárt, viszont ellentételezésként megszüntetik a 13. havi nyugdíjat. Jótékonykodási alapra helyezték a szociálpolitikát, ami az iszlám országokban sem jött össze igazán, pedig ott másfél ezer éves hagyománya van az alamizsnálkodásnak. A családtámogatási rendszert átalakították, ami kizárólag korlátozásokat és megvonásokat jelent, de az még mindig gáláns gesztus a lakástámogatások megszüntetéséhez képest.
Magyarország most megmutathatja, nemcsak rövid távú válságkezelésben és kampányszerű intézkedésekben jó, hanem képes hosszú távon is beindítani a válságkezelést - hirdette a miniszterelnök, amiből az derül ki, hogy hosszú távon szeretne válságot kezelni, márpedig ahhoz konzerválni kell a válságot. Kétségtelen, erre Bajnainak és kormányának minden adottsága megvan.