Hogyan venné le indulatosan orráról drótkeretes szemüvegét, látván a 2006-tól regnáló kormányok három egészségügyi miniszterének tevékenységét és utánozhatatlanul kiállhatatlan stílusát, egészségügyi anti - stratégiáját? Mit szólna a manapság divattá vált magyarázathoz, mely szerint mindenért a világválság felelős. Semmelweis bizonyára találna egyéb "miazmát" is! Nem érné be a válságmagyarázattal, mely úgy kell a tárcának és az egész kormányzatnak is, mint egy falat kenyér.
De ez a kenyér - már penészes! És ezt látná az immár "Öreg tudós" is!

Látná, hogy hiába ment Horváth Ágnes, hiába jött Székely Tamás, nem változott semmi, minden halad tovább a 2006-ban kijelölt úton. Ma ezért van válság az egészségügyben! Beteg az egészségügy, így Semmelweis emléknapján mondhatjuk azt is, hogy gyermekágyi lázban ég, mert sokan hozzányúltak sebeihez szennyes, mocskos kézzel, és nem fogadták meg a hivatásrendi kamarák tanácsait, de a szakma kéréseit, ajánlásait sem!

Különféle gazdasági műhelyek jutnak világszerte arra a megállapításra, hogy az egészségügybe történő beruházás, invesztíció jelentős állami bevétellel, GDP növelő hatással bír. Megdőlni látszik tehát az a régi, buta elmélet, mely szerint a nem termelő szférák - és ilyen az egészségügy is - csak "viszik a pénzt". És ezt a megállapítást nagyon komolyan kell vennie a döntéshozóknak, önkormányzati, kormányzati körökben egyaránt. Őrizni kell a meglévő egészségvagyont, és ez nem megy lényeges szemléletváltás nélkül! De ez a változás csak közösen, megegyezések sorozatán keresztül vezethet eredményre, hogy újra érezze minden hivatását gyakorló orvos és nővér azt, amit Rabindranath Tagore így fogalmazott meg:

"Aludtam,s azt álmodtam, hogy öröm az élet,
felkeltem,s azt láttam, hogy kötelesség az élet,
cselekedtem, s lám: a kötelesség lett az öröm."