Máskülönben alig érthető meg az a bődületes távolság, amely a magyar valóság és a kormányfő mondandója között feszül.
Az interjúnak természetesen megvan az obligát, unalomig ismert szocreál része: "2004-ben még időben vagyunk ahhoz, hogy megalapozzuk a folyamatos, fenntartható gazdasági növekedés feltételeit"; "éppen ezért vállaljuk az életszínvonal megtartása mellett a gazdaság versenyképességének megerősítését, a fejlesztéseket, az építkezést"; "Az egészségügyben az a célunk, hogy olyan változásokat érjünk el (...), amelyek érzékelhető javulást hoznak a betegek ellátásában" stb.

Ezek a semmitmondó panelek a nyolcvanas évek pénzügyi reszortosának készletéből maradtak meg, körülbelül annyit érnek, mint Medgyessy akkori Nagy Főnökének politikai tézise: "Nekünk olyan emberek kellenek, akikre szükségünk van". Ami ezeknél a lózungoknál némiképp érdekesebbek, azok viszont köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal. "Óriási a különbség 2002 és 1998-99 között. Az például, hogy mi be is tartottuk a szavunkat (...) Az első időszakban a rosszabb kormányok csak berendezkednek, egész pályán letámadnak, a jobbak teljesítik, amit rövid határidőre ígértek" - mondja Medgyessy, mintha nem a brutális tisztogatás volna eddig az az egyetlen (titkos) kormányprogramjuk, amit határidőre teljesítettek. És ha az azonnalra ígért intézkedések rendben volnának, nem kellene a 2004-es kezdésről beszélnie.

"Ez a kormány az adócsökkentés kormánya lesz" - emeli fel szavát a miniszterelnök, s így tromfol: "Szeretném megerősíteni: a kormány tudja, mit csinál." Ez jó hír, mert a látszat esetleg csal. Alább újabb pikáns részlet következik: "Azt is szívesen veszem, ha a civil szervezetek, a nyugdíjasok is elküldik a jelzéseiket. (A Riviérára? - a szerk.) Ami ma biztos, eldöntöttük a költségvetés fő számait, azt, hogy egy százalékponttal, 3,8 százalékkal csökkentjük a költségvetés hiányát. Ehhez ragaszkodom." Ám az egyéves balliberális kormányzás alatt a drámaian megnőtt államháztartási deficit, a duplájára emelkedett folyó fizetési mérleghiány bármilyen mértékű csökkentése, illetve a nyugdíjak reálértékének - de bármilyen szociális ellátás szintjének - még a megőrzése is kizárják egymást. Az előző MSZP-SZDSZ-kormány úgymond egyensúlyjavító csomagja óta nincs aki elhinné, amit Medgyessy erről ígérget.

Medgyessy ömlengésének harmadik eleme már kifejezetten a politikai aljasság kategóriájába tartozik. "Kis és nagy akarnokok már nagyon sok kárt okoztak ennek az országnak" - szólja el magát, nyilvánvaló kisebbrendűségi komplexusát leplezendő, később az igazságosságról példálózva azt mondja: "Ez a kormány nem a rászorulókkal fizetteti meg a (...) harmincmilliós hitellel megvásárolt villa kölcsönének az árát." Érdekes csőlátásra vall, hogy kormányának egyik tagja, bizonyos Magyar Bálint legalább egyszeri harmincmilliós kedvezményes villahitele nem jut eszébe.

A manapság mindenkit leginkább foglalkoztató ügyről, a brókerbotrányról pedig egy sunyi mellébeszélésre futja tőle: "Ebben az ügyben egyetlen felelős sem élvezhet politikai védelmet. Én már azt is elfogadhatatlannak tartom, hogy ilyet lehet kérni egy politikai párttól." Medgyessy értékítélete szerint a sokmilliárdos kormány közeli brókerbotrány legsötétebb bűne, hogy a fuldokló Kulcsár egy ellenzéki politikusnál próbálkozott mentőövet szerezni, amúgy sikertelenül. Erre csak azt lehet mondani, a D-209-es előéletének (részleges) ismeretében: ez egy besúgó erkölcsi rendje.
Ámbár abban sem lehetünk biztosak, hogy az egész interjú nem egy marha nagy nyelvbotlás.

MNO - fidesz.hu