Van abban valami egészen furcsa, amikor felnőtt emberek táboroznak. Szokatlanul gyorsan kötődnek szokatlanul mély barátságok, és házasságot megalapozó szerelmek alakulnak szép számban. Ritkábban még az is előfordul, hogy végérvényesen összevesznek egykor kedves ismerősök. Az igények hirtelen megváltoznak, az időérzék egyszer csak eltűnik. A szuperintenzív együttlét a hétköznapi eszünkkel fel sem fogható dolgokat produkál. Amikor pedig véget ér a pár napos módosult létállapot, csak pislogunk: hogy bírtuk ki mindezt, és főleg, hogy fogjuk kibírni most e nélkül? Tusványos is ilyen - és már húsz éve tapasztalhatjuk meg viharát. A székelyföldi tábornak ráadásul más hozadéka is van: meghatározó politikai döntéseket alapoznak meg itt - rövidnadrágban, lazán, gátak és akadályok nélkül.

"A romániai forradalom miatt úgy döntöttünk a barátaimmal 1989 decemberében, hogy teszünk egy erdélyi körutat. A szabadegyetem gondolata ekkor, egy kézdivásárhelyi házibuli éjszakáján született meg. Ott volt Török Sándor barátom, aki akkor a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet, azaz a Madisz helyi elnöke volt, később pedig a város polgármestere lett, valamint David Campanale barátom, aki a BBC-nek dolgozott. Mi hárman - én a Fidesz részéről - szignáltuk azt a felhívást, amit hamarosan ki is adtunk a megszervezendő táborról. Azért tettük mindezt, mert úgy éreztük: új időszámításnak kell kezdődnie a magyar-román kapcsolatokban" - idézte fel Németh Zsolt Tusványos létrehozásának kezdeteit.

A kezdeményezés nem fulladt érdektelenségbe: 1990 nyarán meg is tartották az első tábort, méghozzá a Kézdivásárhelyhez legközelebb eső üdülőtelepülésen, Bálványosfürdőn. "Amire az első szabadegyetem elkezdődött, a magyar-román kapcsolatok már túljutottak pár fordulóponton. Például már túl voltunk a marosvásárhelyi véres márciuson is" - mesélte Németh Zsolt a következő hónapok eseményeit, hozzátéve, hogy a román értelmiség toleráns, nyitott rétegei különösen nagy rokonszenvvel figyelték a táborral kapcsolatos eseményeket, sőt, szívesen részt is vettek az egész megszervezésében. "Nemcsak az erdélyi, a bukaresti románokat is érdekelte. Ott volt például Smaranda Enache, a Pro Európa Liga vezetője, aki korábban ellenzékiként nagyon keményen dolgozott az elnyomás ellen. Rendszeres résztvevője volt - 1999-es tragikus haláláig - a szabadegyetemnek Horia Rusu, aki már akkor is sokat tett a két ország, nemzet közötti párbeszédért, amikor ez még nem volt annyira egyszerű. Dinu Zamfirescu, a párizsi emigráció tagja is támogatta a bálványosi folyamatot."

A tábor nem csak ebben a formában volt a magyar-román kapcsolatok katalizátora. "A Horn- kormány idején a szabadegyetemen történő kétoldalú egyeztetések ellensúlyozására akár külügyminiszteri találkozót is szerveztek" - mondta Németh Zsolt, aki amellett, hogy jelenleg az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke, a tábort szervező Pro Minoritate Alapítvány egyik alapítója is. Az 1998-as választás után, miután Orbán Viktor mint Magyarország miniszterelnöke vett részt az eseményen, már a tábor margójára szerveztek kormányfői találkozókat is - tehát a "bálványosi folyamat" nemcsak dacból, de közvetlenül is befolyásolta az államközi kapcsolatokat.

Időközben riválisa is akadt a sikeres kezdeményezésnek: beindult a marosvásárhelyi Félsziget fesztivál. "Eleinte a mi táborunk versenytársa volt, aztán megváltozott a helyzet, ugyanis a Félszigetből teljesen kikopott a politikai komponens. Jelenleg inkább a budapesti Sziget vagy a soproni VOLT, illetve a balatoni fesztiválok sorához köthető. Ma már, mondhatni, együttműködünk velük. Egyeztetünk az időpontokról, hogy még véletlenül se legyen átfedés a programok között, és többször előfordul, hogy a meghívott együttesek mindkét helyszínre ellátogatnak és fel is lépnek. Versenytársból egymás kiegészítőjévé vált a két tábor" - magyarázta Németh Zsolt. Az elmúlt húsz év alatt egyre népszerűbb lett a szabadegyetem, amely közben helyszűke miatt át is költözött az apró Bálványosfürdőről Románia legkisebb városába, Tusnádfürdőre. Ezzel párhuzamosan át is keresztelték a tábort: a két település nevének összevonásából jött létre a Tusványos kifejezés. És hogy a népszerűség, a tömegesedés átok-e vagy áldás? Áldás - véli Németh Zsolt. "Amikor 2001-ben úgy döntöttünk, hogy a szabadegyetemet kiegészítjük a diáktáborral, akkor, úgy tűnik, jó döntést hoztunk. Az alapvető cél ugyanis az, hogy a fiatalok találkozzanak egymással, megismerjék egymás szokásait, kultúráját, hogy barátságok szülessenek. Lehet, hogy a Tusványosra ellátogatóknak esetleg csak tíz-húsz százaléka vesz részt a politikai, közéleti programokon, de ebben a tekintetben nem szabad maximalistának lennünk. Az persze örvendetes, ha minél többen kíváncsiak ezekre az előadásokra is, de az is jó, ha együtt fesztiváloznak az emberek - teszi hozzá. Bálványoson és Tusnádfürdőn az elmúlt húsz évben rengeteg olyan dolgot alapoztak meg, amely javította a két ország közötti kapcsolatot, lendített a magyar-román párbeszéden, illetve segített a határon túli magyarok helyzetén. Státustörvény, Magyar Állandó Értekezlet. Magyar Autonómia Tanács - és még sorolhatnánk. Most arra mutatkozik igény, hogy Tusványost intézményesítsék.

A tervek szerint hamarosan létrehoznak egy olyan intézetet, amely nem csupán minden év július harmadik hetében - a tábor szokásos időpontjában -, hanem egész évben intenzíven foglalkozik a hasonló ügyekkel. Az új szervezet elsősorban felnőttképzéssel és kutatásokkal foglalkozik majd. Mivel az ötlet nagyon friss, a konkrétumokat még nem dolgozták ki. Egy azonban biztosnak tűnik: az intézmény székhelye Erdélyben lesz. Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján pedig nyugodtan számíthatunk arra, hogy a mostani Tusványos alatt döntés születik a további részletekről is.