"A perui Vízügyi Hatóság (ANA) gleccserszakértőinek tanulmánya, amelynek keretében 2003-ban készült műholdfelvételeket elemeztek, rámutat arra, hogy a Kordillerák gleccsereinek felülete, amely 1970-ben még 723 négyzetkilométer volt, 1997-re 611 négyzetkilométerre, 2003-ra pedig 527 négyzetkilométerre csökkent, a gleccserek olvadásának gyorsulásáról tanúskodva" - jelentette be Marco Zapata, a Gleccsertani Osztály vezetője, az Adina hírügynökségnek nyilatkozva.

Meglepő módon a hegylánc gleccsereinek száma - a korábbi egységes jégárak szétdarabolódása következtében - szaporodott: míg 1970-ben 722 volt, 2003-ban már 755 jégnyelv nyújtózott a lejtőkön. "A jégfelület csökkenésével párhuzamosan a gleccserek osztódnak, néhány új tó jelenik meg, a létező tavak méretei pedig megnőnek" - fejtette ki Zapata.

A szakember szerint az 5240 méter magasan fekvő Pastoruri-gleccser felületének 40 százalékát veszítette el, kétfelé osztódott, és félő, hogy 10-15 éven belül teljesen eltűnik.

A perui fővárostól, Limától 400 kilométerre északra található Fehér-Kordillerák az Andok egyik leglenyűgözőbb hegyvonulata, mintegy harminc 6000 méternél magasabb csúcsa van, közöttük Peru "teteje", az UNESCO világörökség listáján szereplő 6768 méter magas Huascaran. A hegység a nevét onnan kapta, hogy - bár a nagyarányú olvadást ezt veszélyezteti - ez a világ legkiterjedtebb állandó hóval és jéggel borított trópusi övben fekvő hegylánca.

A perui szakértő szerint az ország gleccserei 1948 és 1976 között évente 8-9 métert húzódtak vissza, mára ez az ütem évi 20 méterre nőtt. A perui jégárak úgynevezett trópusi gleccserek, amelyek sokkal érzékenyebbek az általános felmelegedésre - tette hozzá.

Peruban a gleccserek összfelülete 1970-ben még 2041 négyzetkilométer volt, egy negyedszázaddal később pedig ez 1594 négyzetkilométerre esett vissza.