Hofi azt mondaná: "Aranyos, mi?" Lehet, hogy a végén még önkritikát is gyakorol a miniszterelnök, s megdádázza önmagát: ejnye, hogy lehettem ilyen figyelmetlen, az országomnak károkat okozok az izraeli befektetők javára.

Szürrealisztánban persze még az is előfordulhat, hogy Bajnai végül hátrányosnak fogja megítélni a tavalyi, Bajnai miniszter által hozott intézkedéseket. Egyvalami nem fordulhat elő soha: hogy Bajnai ennek hatására elhúz, mint a vad... (vagyis nem vad) ...libák. Annak idején a kommunisták arról lettek híresek, hogy képesek voltak az önkritikára. No persze ezt ne vegyük túl komolyan: az önkritika egy igen ravasz intézményként működött akkor, Rákosi, illetve később Kádár, majd a szocialisták időszakában is.

Mi is volt ennek a lényege? Az, hogy ha képes vagyok az önkritikára, akkor képes vagyok a megújulásra is. Ha pedig képes vagyok a megújulásra, akkor arra is méltó vagyok, hogy az általam elkövetett hibák és bűnök után is a helyemen - azaz a hatalomban - maradjak. Ha nem lennék képes erre, akkor egyik-másik országrontó vétségem után joggal mondhatná az ország, hogy távoznom kell. Ám ha elismerem a hibáimat és vétkeimet, s késznek mutatkozom korrigálásukra, akkor már indokoltan hárítom el a lemondást.

Ügyes, ugye? Ez olyan, mint amikor egy férj folyamatosan elkártyázza a családi kasszát, s megcsalja a feleségét, ám minden eset után kész az önkritikára és a "tanulságok levonására". Majd mindent folytat ugyanúgy. Ezt tették a szovjet kommunisták akkor, amikor a sztálini bűnökből 1956 februárjában levonták a tanulságokat, s ezt tették Kádárék is az '56-os forradalom leverése után, amikor elhatárolódtak a Rákosi-korszak "túlkapásaitól". Majd mindkét kompánia megőrizte az uralmát. De a "mi" kommunistáink megtették ezt a rendszerváltásnak nevezett folyamat során, 1989-1990-ben is, "élére álltak" a demokráciának és a piacgazdaságnak, majd megismételték az önkritikát 1996-ban a Tocsik-botrány után, 2004-ben a Medgyessy-féle, megalapozatlan jóléti csomag, 2006-ban a túlzott ígérgetéseik, 2008-ban és 2009-ben pedig az elmaradt válságkezelés miatt. Mindig "képesek voltak" az önkritikára, sőt - ahogy Bástya elvtárs mondta a Tanú című Bacsó Péter-filmben - "bírták is a kritikát". És persze mindig egyetlen dolog következett: bejelentették, hogy az önkritika gyakorlása után újra, változatlanul képesek a hatalom gyakorlására. Tehát szó sem lehet előre hozott választásról, mert az áldatlan állapotokba sodorná az országot - még a végén hasonlítani kezdenénk Európára...

A legutóbbi "önkritika" után - nem hajtottunk végre reformokat, nem kezeltük kellőképpen a válságot - a legaktuálisabb magyarázatuk arra, hogy miért kell még mindig nekik a hatalomban maradni, igen szellemes. Ennek lényege: vállalnunk kell a válságkezelés felelősségét, nem bújhatunk el a feladat elől, szembe kell néznünk a válsággal, ez az egyetlen felelős szocialista magatartás... Futballmeccseken erre szokták azt mondani: nézzetek a táblára! Ebben az országban már csak 18 százaléknyian akarják, hogy vállaljátok a nehéz terhet. Az elsöprő többség azt üzeni a szociknak, hogy szabaduljanak meg végre a kormányzástól. Nem, ők önkritikát gyakorolnak, és folytatnak mindent tovább.

S most itt az önkritika bevált intézményének újabb megjelenési formája, mégpedig Bajnai miniszterelnök frenetikus ötlete, zseniális, demagóg húzása: ő, ismétlem, ő indít vizsgálatot a tervezett sukorói beruházás ügyében! Ha ezt egy külföldi hallaná, nem hinné el. Azt hinné, hogy viccel ez az ország. De ez az ország nem viccel. Ez az ország maga egy vicc. És ami a legnagyobb baj: nincs semmiféle felzúdulás, tiltakozás ebben az ügyben sem. Tudomásul vesszük, mint minden félelmetes baromságot.

De legalább a remélhetőleg józanná váló utókornak mondjuk el már most, 2009-ben: ami ebben az országban zajlik, az kabaré, burleszk, csak sajnos minden egyes állampolgár a színpadon van, és nem látja, mi történik, mert bevonták a darabba, és nincs nézőközönség, amely pfujolna, tojással és paradicsommal megdobálná a főszereplőket, de főleg az írót és a rendezőt. S mondjuk el azt is, hogy Bajnai György Gordonnak már annyi információ után is távoznia kellene székéből, amennyit eddig megtudtunk a tervezett sukorói gigaberuházásban játszott szerepéről. Hiszen kiderült: a jelenlegi miniszterelnök tavaly, gazdasági miniszterként az országnak nyilvánvaló gazdasági károkat okozó, s lehetséges, hogy törvényekbe is ütköző lépéseket tett az izraeli befektetők javára.

Csak megjegyzem: Aszo Taro japán miniszterelnök lemondott, és feloszlatta a parlamentet, mert a tokiói helyhatósági választásokon rosszul szerepelt a pártja, egyben elnézést kért a közvéleménytől kormánya gyenge munkájáért. Nálunk pedig a politikusok még akkor sem mondanak le, ha előzetes letartóztatásban ülnek a börtönben. Ebből tényleg elég volt!

Dixi, et salvavi animam meam. Elmondtam, és ezzel megmentettem a lelkem.