- Ön szerint mi az oka a mostani szociális feszültségnek?

- A szocialisták pártpolitikai célokra használták a szociál- és családpolitikát. 2002-ben vagy 2006-ban demagóg módon kampányoltak, kormányra kerülve a rendszerváltás után kialakított konszenzusos szociálpolitikát szétverték. A munkával szerzett jövedelmet az Orbán-kormány elkülönítette a szociális segélyre berendezkedettek jövedelmétől. Az MSZP ezt teljesen egybemosta, egy szintre hozta. Csupán azért tették ezt, hogy maximálják szavazataikat. Ez rövidlátó és a társadalomra igen veszélyes döntés volt.

- A hatalom megszerzése és megtartása mindent felülírt?

- Igen. A munka becsületének megszüntetésével sokaknak jobban megéri munkanélküliként tengődni, mint dolgozni. A gyerekek viszont csak azt látják, hogy se a nagyszülők, se a szülők nem dolgoznak. Ezért azt tanulják: neked semmit sem kell csinálnod, így is eltengődhetsz. Az MSZP-t tehát egyáltalán nem érdekli az ország helyzete. Ez a mostani politika sokkal többe kerül az államnak, mint hogy a munkavállalást és az aktív, dolgozni kívánó rétegeket, családokat támogatnák. A szegények száma ugyanis tovább nőtt. Most a Gyurcsány-időszakhoz viszonyítva is ötszázezerrel több, 3,5 millió a létminimum alatt élők száma. A valóban rászorulóknak jóval kevesebb jut, mint ami megilletné őket.

- Ha kormányra kerülnek, milyen intézkedést "csinálnak vissza"?

- Csínján kell bánni a "visszacsinálással". Semmi sem úgy működik ugyanis, mint a korábbi időszakban. Az egész családpolitikát máshogy kell kezelni, mint eddig, amit az előbb említett létminimum alatt élők hatalmas száma indokol. A nagy szegénységben élők mellett a középosztálybeliek is lefelé csúsznak a 3,5 millió szegény felé. Épp az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak, hogy fenn tudjanak maradni. Évek óta arról beszélünk, hogy az a gazdaság- és támogatási politika, amelyet a kormány folytat, ide, a teljes összeomláshoz vezet. Tettek persze olyan irracionális, rossz, felesleges lépéseket, amelyeket felül kell vizsgálnunk és meg kell változtatnunk.

- A gyes és a gyed időszakának megrövidítését is ide sorolja?

- Racionálisan, gazdasági szempontból sem éri meg az államnak ez a döntés. Sokkal drágább lesz az anyának munkanélküli segélyt fizetni, ha két év után vissza kell mennie dolgozni. Nem kap majd munkát, így az államnak az eddigi gyesfizetés helyett jóval nagyobb összeget kell majd a segélyre szánnia. A kétévesnél idősebb gyermekeknek új bölcsődei helyeket kell teremteni, ez is rengeteg pénzébe kerül az államnak; 35-40 ezer hely kellene, ez százmilliárdos tételt jelent. Ezenkívül, ha a lelki érveket nézzük, a gyermek fejlődése szempontjából az a jó, ha minél tovább az édesanyjával marad. Tehát sem az államnak, sem az anyának, sem a gyermeknek nem jó döntés született. Ezt meg kell változtatni: ugyanúgy választhatóvá kell tenni az anyának, hogy vagy gyesen marad a gyermek hároméves koráig, vagy elmegy dolgozni.

- A szocpol eltörlését is ellenezték.

- Ez is ostoba lépés volt. Az biztos, hogy átalakításra szorult a rendszer, mi is ezt hangoztattuk. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy olyanok vették fel a pénzt, akik Potemkin-házakat építettek. A probléma pedig az önkormányzatnál és annál a szerencsétlen anyánál maradt, aki pénzért szülte meg a gyerekeket. Ő ott maradt a nyomorban, "a vállalkozók" eközben pedig lenyúlták a pénzt. Ezen kellett volna változtatni az önkormányzati bérlakásprogram fejlesztésével. Így nem folyt volna el a pénz. Aki pedig nem járatja a gyermekét iskolába, nem vesz részt a közmunkában, rosszul jár: a település visszaveheti tőle a lakást. Azoktól, akik valódi számlákkal igazolták az otthonteremtésüket, sokkal többet kapott vissza az állam - áfa, adó- és járulékbefizetések, a munkások nem álláskeresési támogatást kapnak, pörög az építőipar -, mint amennyi támogatást adott.

- A legyengített állam el tudja látni a feladatát?

- Meg kell változtatni a jelenlegi állapotot. A gyenge államban megfenyegethető a rendőr, a köztisztviselő, a tanár, az orvos vagy a gyámügyis. Meg kell őket védeni. Biztonságos szociálpolitikát és biztonságos életet csak a rendben lehet garantálni. Az elfogadhatatlan, hogy a falvakban nincsenek rendőrök, mindenhol ott kell lenniük. Ugyancsak az erős állam jellemzője, hogy a tisztességgel dolgozókat, adózókat nem üldözik. Ők a járulékaikkal szolidaritást is vállalnak az elesettekért, a fogyatékkal élőkért, a gyesen, gyeden lévőkért vagy a munkanélküliekért. A mostani, gyenge államban felvetődik a kérdés, van-e ennek az egésznek értelme, hiszen sokan csak kihasználják a becsületes adófizetőket. A kormány pedig cinkostárs, hiszen a segélyezési rendszerével és az állam legyengítésével ezt a hozzáállást támogatja.

- Ebben a helyzetben mit kell tennie egy új, jobboldali kormánynak?

- Először leltárt kell készíteni. A hatékony kormányzás alapja a gazdasági növekedés beindítása. Ezután három területen kell változtatni. Az oktatásban, a munka világában és a szociál- és családpolitikában. Ezeket nem külön-külön, hanem együtt kell kezelnünk, hiszen összefüggnek egymással. A Gyurcsány-Bajnai-korszakban dilettáns módon külön foglalkoztak velük, így szét is verték őket. Az alapfokú oktatás és a szakképzés tönkretétele miatt a mélyszegénységben élők kitörését is ellehetetlenítették. Magyar termelésre, árukra van szükség és a dolgozók megbecsülésére. Ebből lehet növekedés, ebből lehet igazságos szociálpolitikát létrehozni. Új kormány, új államfelfogás kell az országnak.


Pályakép

Soltész Miklós 1963. július 23-án született Budapesten. Nős, négy gyermek édesapja. 1981-ben a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán városgazdász üzemmérnöki diplomát szerzett. 1994-től a Cisztás Fibrózisban Szenvedő Betegek Országos Egyesületének főtitkára. 2000 és 2002 között a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium miniszteri kabinetfőnöke, 2002-ben a Fidesz-MDF közös országos listájáról szerzett országgyűlési mandátumot. Ugyanebben az évben Budajenő polgármesterévé is választották. 2006 óta az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság alelnöke, a Fidesz-KDNP-frakciószövetség népjóléti kabinetjének vezetője.