Röhögnek, hiéna mód kacagnak ezeken a mondatokon Pozsonyban. Pedig ezek mindegyike az Európai Unió és elődje állásfoglalásaiból, kisebbségvédelmi chartáiból és direktíváiból származik. Amelyek teljesítését csatlakozása előtt Szlovákia is vállalta, majd az EU-ba belépve rendre alá is írta.

És minden további nélkül megszegte, amikor elfogadta a magyar kisebbség nyelvhasználatát brutálisan korlátozó új szlovák államnyelvtörvényt. S most nyerít Fico, Slota és Meciar. Mert megtehették - és meg is tették. Büntetlenül?

Kezdjük azzal, hogy a nyelvtörvény megszületése legalább annyira a magyar kormányzat "érdeme", mint Ficóé. Gyurcsány Ferenc hagyta - sőt belpolitikai figyelemelterelés okán még örült is neki -, hogy elmérgesedjen a kétoldalú viszony, hogy a pozsonyi baloldali-szélsőjobb koalíció bármit megtehessen. Göncz Kinga külügyminiszter reakcióiban olyan volt, mint egy megakadt némafilm, miközben szlovák kollégája végig roadshow-zta Európát, úton-útfélen bizonygatva saját igazát. Bajnai válságkormányfő látványosan kvaterkázott a szlovák miniszterelnök-helyettessel, boldogan nyilatkozta, hogy majd a kormányközi bizottság szintjén rendezik az ügyet. Mire a bizottság összeült, a szlovák elnök aláírta a gyalázatos törvényt.

A magyar diplomácia most a megszokott komótosságával Brüsszelhez fordul. Mivel az EU központjában az Európai Néppárt a legerősebb, ott meg sok a magyar, az uniós urak is kénytelenek foglalkozni az üggyel. Első körben a szép nevű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosa az illetékes. Ám, láss csodát, Knut Vollebaek először a szlovákokat fogadja. Nem arról van szó, hogy Vollebaek úr jobban szeretné a sztrapacskát a gulyásnál - egyszerűen a szlovákok gyorsabbak. Megint beelőznek.

Ficóék talán már maguk sem találják a jelzőket harsány jókedvükre, amikor Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter a találkozó után bejelenti: a főbiztos szerint a törvény összhangban van az európai jogrenddel, a törvény által követett célok jogosak, s a bírságok is összhangban vannak az európai normákkal. Lajcák persze hazudik, hiszen az EBESZ-nyilatkozat "egész sor kételyt is megfogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a végrehajtási utasítások összhangban vannak-e a nemzetközi dokumentumokkal". De kit érdekel már ekkor ez az "apró betűs" rész?

Hiszen a szlovák kormány határozottan állítja, hogy nem a magyar nyelvet korlátozzák, hanem a sajátjukat védik. Ez olyan "európaiasan" hangzik. Igaz, a felemlegetett ír és svéd nyelvtörvények éppen ellentétes tartalmúak a magyart kirekesztő szlovákéval - mondják a magyarok. De odafönt miért éppen Budapestnek, és ne Pozsonynak hinnének? Hiszen a szlovákok nem hamisítják meg az EU-nak kiküldött költségvetési számaikat, nem hazudnak a választóik szemébe. S ami még fontosabb: kicsi náluk az adó, van eurójuk, oda érdemes befektetni. Ott biztonságban van és fial a pénz.

Magyarországgal csak akkor fognak számolni, ha újra erős lesz, politikai tekintélyében, gazdasági potenciáljában egyaránt. Akkor majd az EU is mellénk áll.

Egyelőre azonban a szlovákok állnak nyerésre, Ficóék nyugodtan röhöghetnek. Ma nincs okuk tartani az uniótól. Brüsszel hosszú hetekig, hónapokig elrágódik az ügyön, békítget, talán még meg is dorgálja egyszer Pozsonyt. Esetleg elindul egy soha véget nem érő nemzetközi bírósági eljárás, amelynek tanulságairól legfejlettebb majd az unokáink vitatkozhatnak az egyetemeken.

Szlovákul.