Visszaadott hit és elszámoltatás

Létrehozva: 2009. július 27., 09:05	nyomtat	küld

Kovács Zoltán: Kádár óta azt hallják az emberek a szocialista kormányoktól, hogy az unokádnak majd jó lesz. Most már az unokák hallgatják mindezt Bajnaiéktól (Fotó: MH)

- Állami jogkörbe vonják jövőre a helyi iparűzési adók beszedését. Milyen változást hoz ez a döntés?

- A számok önmagukért beszélnek. Pápa polgármestereként elmondhatom, 2006-tól a 12,5 milliárd forintos költségvetés egymilliárddal lett kevesebb, ami főként az állami elvonás következménye. A legutóbb elfogadott törvény, amelynek értelmében 2010-től a helyi adókat központilag az APEH szedi be, megítélésem szerint az 1991/C törvényt alapul véve alkotmányellenes. A módosítást több önkormányzati szövetség is vizsgálja. A változás az önkormányzatokat és a helyi vállalkozókat egyaránt érzékenyen érinti, hiszen a helyi adórendszer a település gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájának eszköze is.

- Korábban több megyei önkormányzat is jelezte, hogy amióta az illetékbeszedést az APEH-hez vonták, több helyen kevesebb összeget kapnak vissza, mint amikor önállóan szedték be ezt a tételt.

- Az első probléma - ez a helyi adók esetében is jelentkezik majd - az időtényező. Harminc napon belül kell vizsgálódnia az adóhivatalnak, ezt követően öt napon belül utal az önkormányzatoknak. Ez rögtön harmincöt nap késedelem. Az önkormányzat önálló beszedés esetén azonnal pénzéhez juthatna, ám a visszautalásig az állam használja az összeget. Nem látjuk át a rendszert, kérdés, milyen az ellenőrzés. Ismerve a kis- és középvállalkozások legutóbb visszatartott százmilliárdos áfa-visszatérítési összegét vagy a hátrányos helyzetű diákok oktatását segíti Bursa Hungarica ösztöndíjak késedelmes kifizetését a helyi adók visszaosztásánál aligha lesz rendezett a helyzet.

- Kanyarodjunk most el egy kicsit az önkormányzatoktól! Korábban az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagja volt, valamint részt vett a kormányzati politikai szerepet betöltő személyek állambiztonsági tevékenységét vizsgáló testületben is. Legutóbb Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének huszadik évfordulóján hoztak nyilvánosságra egy újabb ügynöklistát, amely ismételten botrányt kavart. Az összes név megismerésével- beleértve a tartótisztekét is - kiküszöbölhető lenne a bizonyos érdekekhez igazodó szelektív információszivárogtatás, illetve dezinformálás?

- Nehéz kérdés. Mára sem derült ki, mennyi dokumentumot semmisítettek meg, mennyit loptak ki az irattárakból anno, és a kicsempészettek kiknél vannak. Emiatt a teljes listát nem lehet összeállítani. Azt is lehetett hallani, hogy akkori vízjellel ellátott papírokat, régi írógépeket tüntettek el, hogy később tetszés szerint gyártsanak pluszneveket a listához, ám erre nincs bizonyíték. A rendszerváltás idején szabadrablás folyt, senki nem figyelt az iratkezelésre. A névsorok hiányosak, sokszor épp a háttérben álló megrendelők nevei hiányoznak. Sok irat a megfigyelteket és azokat is érintettként említi, akiket nem sikerült beszervezni, így azután úgy tűnhet, mintha ők is részesei lettek volna a besúgórendszernek. Egyébként több más ok mellett a tisztázatlanság következtében maradt meg nálunk Európában szinte egyedülálló módon ekkora tömbben a kommunista utódpárt, az MSZP.

- Mi a véleménye arról, hogy Szilvásy György volt titokminiszter vádlott lett egy ügyben? A gyanú szerint jogellenes cselekményt követett el azzal, hogy a titkosszolgálat által lehallgatott hangfelvételeket hozott nyilvánosságra.

- Bizonyos politikusoknak semmi sem drága. Ehhez olyan "partnerek" szükségeltetnek, mint Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatója, vagy az őt követő, Moszkvában végzett Laborc Sándor, aki nemrég mondott le. Ezek a kinevezések, intézkedések és a rendőrség vezetőinek döntései - hiszen a vezetők mögött ott állnak a megrendelők - elbizonytalanítják a polgárokat. Régen rossz, amikor a kormányerők a hatalmukat arra használják, hogy alárendelt vagy függetlennek kikiáltott szervezeteken keresztül politikai ellenfeleiket megfigyeltessék, ellehetetlenítsék.

- Ma tagja az Országgyűlés önkormányzati bizottságának, a rendszerváltás óta Pápa polgármestere. Hogyan érintette a várost az állami normatíva legutóbbi csökkentése?

- Pápa gazdálkodása egyensúlyban maradt, ám ehhez ingatlanokat kellett értékesítenünk, valamint kötvényt kellett kibocsátanunk. A hitelállomány hetven-nyolcvan százaléka a pályázatokhoz szükséges önerőt fedezi az önkormányzatoknál, az állami normatíva és az egyéb bevételek pedig az önkormányzatok működési feltételeit biztosítják. Igaz, ez mostanra meglehetősen fapadossá vált, hiszen a központi forrásból a bevételek mindössze harminc-negyven százaléka jön be, miközben az önkormányzatok állami feladatokat látnak el. Az oktatás és az egészségügy is ennek minősül, ehhez képest az ezekhez nyújtott állami forrás folyamatosan csökken. Bajnai Gordon bejelentése alapján az amúgy is nehézségekkel és forráshiánnyal küszködő önkormányzati rendszerből kívánnak százhúszmilliárd forintot kivonni a jövő évben. Ezzel jó néhány településnek vége lesz. Az önálló kórházzal rendelkező településeknek még további nehézségekkel kell megküzdeniük, főleg a támogatások újabb megnyirbálása után. A korábbi időszakokkal ellentétben - amikor elsődlegesen a kórházfejlesztés volt az önkormányzatok feladata - most oda kell állni az egészségügyi intézmények mellé, sokszor azért, hogy a dolgozók megkapják havi fizetésüket, amit az egészségbiztosítási kasszának kellene fedeznie.

- A kormánypozícióban lévők, kívülről legalábbis így tűnik, csak afféle fejőstehénnek nézik a helyhatóságokat, nem az ott élők normális életfeltételei megteremtőjének és fenntartójának.

- Pedig az önkormányzat nem elvont fogalom. Ott élünk, dolgozunk, így a saját bőrünkön tapasztaljuk az elvonásokat. A helyi képviseleteket tekinti mindenki az utolsó mentsvárnak. A kötelező közfeladatokon túl a családok támogatását, a helyi sportegyesületek működési feltételeinek biztosítását, a kultúrafinanszírozást, és még folytathatnám, mind az önkormányzatoktól várják, mert máshonnét alig jön már pénz, nincs mecenatúra, az állam pedig kiszállt. Azért is vagyunk nehéz helyzetben, mert a társadalmi feszültségeket a politika levitte a helyi szintre. A miniszter beül a szolgálati autójába, néha megjelenik kampányidőszakban a településeken, ám a helyi önkormányzati képviselő, a polgármester ott él az adott faluban, községben, városban, ő hallja a panaszokat azokban az ügyekben is, amelyekről nem ő tehet. A mostani kormány legnagyobb bűne, hogy elvette az emberek hitét. Kádár óta azt hallják az emberek a szocialista kormányoktól, hogy az unokádnak majd jó lesz. Most már az unokák hallgatják mindezt Bajnaiéktól. 2000-ben, a millenniumi ünnepségek idején éreztem az országépítő erőt, amit a jelenlegi kormányzati politika miatt sikerült mostanra gyökeresen megváltoztatni. Az új kormánynak először is az emberek hitét kell majd újra visszaadnia, akik pedig hibáztak, azokat felelősségre kell vonni.


Pályakép

Kovács Zoltán 1957-ben született, apai ágon tősgyökeres pápai családban, a helyi Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1982-ben szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ezt követően1990-ig a Pápai Ügyvédi Munkaközösség tagja volt. 1990-ben Pápa város polgármesterévé választották, mely tisztséget immár az ötödik ciklusban látja el. 1990-1993 között a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke. 1994-től 1998-ig, ezt követően 2002-től a megyei közgyűlés tagja, illetve tanácsnoka. 1998 óta Veszprém megye 3. számú egyéni választókerületének országgyűlési képviselője, 2000-től frakcióvezető-helyettes. Ma az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottság alelnöke. 1988-ban lépett be a Fideszbe, a párt egyik helyi alapítója. Az országos választmánynak 1993 óta tagja, 2003-tól alelnöke. 2000 óta a Veszprém megyei választmány elnöke. A Fidesz önkormányzati tagozatának alelnöke, a parlamenti frakció önkormányzati kabinetjének vezetője.