A megállapodás több mint másfél millió ember életét könnyíti meg azáltal, hogy egyszerűbbé és olcsóbbá válik a határátlépés. Ez az egyezség tekinthető az egyik első elemének az Európai Unió (EU) május 7-én hivatalosan is útnak indított Keleti Partnerség programjának, melynek keretében a posztszovjet térség hat tagállamával - Azerbajdzsán, Belorusszia, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna - kívánja szorosabbra fűzni a politikai és gazdasági kapcsolatokat. Az EU a program keretében 2013-ig 600 millió eurót szán arra, hogy a Partnerségben részt vevő országokban elősegítse a demokratikus reformokat és a gazdasági integrációt.

Az EU és keleti partnerei

Az Európai Bizottság kezdeményezése első ránézésre ezeket az országokat egy regionális blokként kezeli, ami első ránézésre öszvér megoldásnak tűnik, tekintve, hogy a csoporton belül is komoly ellentétek feszülnek az egyes országok között. Először úgy tűnt, hogy ezek az országok Oroszország érdekszférájában maradnak a Szovjetunió széthullása után is, az utóbbi években azonban először Ukrajna, majd Grúzia leválásával a posztszovjet politikai térségről kialakult egységes kép felbomlott. Mindkét ország jelentős belső politikai megosztottsággal és instabilitással küzd, melyet a gazdasági válság még erősített is, kiváltképp Ukrajnában. Ezen országok mostani vezetői hazájuk jövőjét hosszabb távon az Unió keretein belül képzelnék el, erre azonban semmilyen garanciát, ígéretet nem kaptak e megállapodás keretein belül sem.

Az utóbbi hetekben Belorusszia is látványosan igyekezett megmutatni, hogy ő sem tekinthető már az orosz érdekek feltétlen kiszolgálójának. Az orosz miniszterelnök, Vlagyimir Putyin bejelentése, mely szerint befagyasztják a belorusz tejtermékek orosz importját, a felszínen is láthatóvá tette az elmérgesedett viszonyt az elvileg államközösségben létező két ország között. Tovább fokozta a hangulatot Belorusszia államelnökének, Alekszandr Lukasenko-nak azon döntése, hogy nem fogad el további gazdasági segítséget a baráti Oroszországtól, mivel a pénzügyi segítség szerinte olyan feltételekkel érkezne, mely országát gazdaságilag önállótlanná tenné. A Nemzetközi Valutaalap szinte azonnal kapott az alkalmon és igyekezett a beloruszok segítségére sietni, nem kevesebb mint egymilliárd euróval. A vita odáig fajult, hogy az orosz kormány szívesen venné Lukasenko elmozdítását, egyes kormányzati nyilatkozatok szerint "Lukasenko már túl sok időt töltött el az elnöki székben".

Azerbajdzsán és Örményország kérdésében ugyancsak elég sok a kérdőjel. A két ország vezetője a májusi Keleti Partnerség csúcson kétoldalú tárgyalásokat is folytatott, melyek megítélésük szerint jelentős eredményeket hoztak. A kapcsolatok javulásának ellentmondani látszik azonban az, hogy Azerbajdzsán az utóbbi öt évben jelentősen növelte hadi kiadásait, mely találgatásokra adhat okot, hogy vajon nem Örményországgal szemben fegyverkezik-e az olajban gazdag kaukázusi köztársaság.

Moldova esetében a botrányba fulladt áprilisi parlamenti választások nyomtak bélyeget az uniós kapcsolatokra, ugyanakkor a július végén megismétlésre kerülő választások lehetnek az egyik első igazi próbái a Keleti Partnerség megállapodásnak. Mennyire tud az EU hatással lenni a választások demokratikus lebonyolítására egy olyan országban, amely ugyancsak az Unióba igyekszik? A Kreml támogatottja továbbra is az a Vlagyimir Voronin - jelenleg parlamenti házelnök -, aki az előző választásokon minden bizonnyal csalással többséget szerzett kommunisták jelöltje.

EU és Oroszország: éleződő viszony

Mint az a fentiekből is kiderült, itt elsősorban az Unió és Oroszország közti egymásnak feszülés fokozódik. Egyre több, eddig oroszbarát országról derül ki, hogy korántsem osztja a nagy testvér véleményét minden kérdésben, és ezek a problémák sokszor elemi erővel törnek fel. Az EU igyekszik minden olyan résbe betenni a lábát, melyet az oroszok szabadon hagynak, vagy új területeket nyitni ott, ahol az oroszok eddig nem voltak jelen. Különösen Belorusszia és Ukrajna szerepe kulcsfontosságú e téren, mégpedig a zavartalan energiaellátás szempontjából.

Az Északi- és Déli Áramlat gázvezetékek tervezésének és kivitelezésének megkezdésével egyre fontosabbá válik ezen posztszovjet országok számára az Unióval kötendő mindennemű megállapodás, mivel belátható időn belül ezek a vezetékek már őket elkerülő utakon fognak haladni, és Oroszországgal való alkupozíciójuk, az EU feléjük irányuló figyelme, és beleszólásuk az energiaügyekbe is jelentősen csökkenhet. Az Oroszországgal való kapcsolat az Unió szempontjából kiemelkedő fontosságú, már utalás is elhangzott egyes uniós vezetők, köztük José Manuel Barroso, az Európai Bizottség elnöke és Carl Bildt, a soros svéd uniós elnökség külügyminisztere által arra vonatkozólag, hogy a Keleti Partnerségbe az oroszokat is be kellene valahogy vonni, ők is csatlakozhatnak, ha részt szeretnének venni bizonyos jövőbeli projektekben. (Erre technikailag a partnerségi szöveg ad lehetőséget - a szerk.)

Egységes Unió: felemás helyzet

Az EU sem egységes a Keleti Partnerséget illetően. Svédország és Lengyelország egy évvel ezelőtt vetette fel azt a lehetőséget, hogy az Unió vonja szorosabbra kapcsolatait ezekkel a keleti országokkal, mintegy a franciák Mediterrán Uniójának szimmetriájában. Vízum nélküli beutazást és szabadkereskedelmi egyezményeket szorgalmaztak ezen országokkal, és Lengyelország Európa-ügyi miniszterének, Mikolaj Dowgielewicz-nak meggyőződése volt, hogy "ezen országoknak Európához kell tartozniuk, és az Unió saját érdeke segíteni nekik". Németország, mely eddig az egyik legaktívabb uniós tagállam volt ebben a térségben, most kicsit nyugtalanul tekint a svéd-lengyel javaslatra, mely mintha átvenné tőle a kezdeményezést. A mostani soros svéd uniós elnökség prioritásai közé emelte a Keleti Partnerség program jelentős előmozdítását, ugyanakkor a Mediterrán Unió keretein belüli együttműködésnek is hasonló figyelmet kívánnak szentelni.

Úgy tűnik, hogy egyensúlyban szeretnék tartani a két formálódó szomszédsági együttműködést, hogy egyik fél se érezze úgy, hogy az ő területe hátrányt szenved a másikkal szemben. Egy uniós diplomata azonban arra figyelmeztetett, hogy "lassan dominójátékhoz kezd hasonlítani az egész szituáció, mivel ha nem vigyázunk, akkor északra és nyugatra is elindulunk, úgy, mint most délre és keletre. Az Uniónak vigyáznia kell, nehogy "túlvállalja" magát.