Most aztán mindenki roppant elégedett, hogy beindult a lebukási gőzhenger a Budapesti Közlekedési Vállalatnál, és lassan naponta derül fény egy-egy sokmilliós pofátlanságra. Kicsit olyan érzés, mintha rendesen működnének a dolgok, hiszen ott van az újságban a kavarás, szereplők néven nevezve, biztosan szégyellik magukat, és...

És a nagy büdös semmi. Százmilliós Eleonóra néni is megüzente, hogy a közfelháborodás elmehet a sunyiba, mert neki szerződés szerint jár a vagyonka. Vagy ott a tegnapi BKV-sztár, Bosnyák Gyula, a cég korábbi stratégiai igazgatója, aki egyévnyi munkaviszony után csaknem 40 millió forintos végkielégítéssel távozott a vállalattól: meghúzza magát kicsit, nem szerepel, nem nyilatkozik, kenyéradó gazdi kezébe nem harap, és kész, két hét múlva már alig emlegetik, hogy egy szolidabb lottó ötössel múlt ki a közlekedési cég történetéből. Hiszen a műfajban nem ő a top.

És nyilván lesz még egy-két vérlázító sztori, hiszen egyelőre teljes hőfokon látszik lángolni a Kocsis-Hagyó háttérben zajló belháború.

A megtisztulásnak tűnő erjedés ugyanis ennyi csupán: a BKV jelenlegi első embere személyi ügyekből kifolyólag megorrolt a budapesti szocialisták erős emberére, vagy fordítva, és most osztják egymást. Egy kis kiszivárogtatás itt, egy kis vizsgálatkövetelés ott, szorgos, szürke hétköznapok a kizárólag az ország érdekeit szem előtt tartó baloldalon, ugyebár.

Egyvalamit azonban kihagytak az urak a számításból. Illetve kétvalamit: egyrészt, hogy olyan sok idejük már nincs a játszadozásra, pontosabban a játszadozás nyomainak eltüntetésére. Eleonóra néni végkielégítése túlságosan is emlékezetesre sikeredett, énnekem olyan ismerősöm nincsen, aki pártállásra és vérmérsékletre való tekintet ne kezdte volna anyázni a BKV-t, a szocialistákat és úgy általában a közállapotokat, amikor értesült az esetről. Negatív ikon született, noha korántsem ez volt a cél: a pofátlanság, gátlástalanság, sunyiság, a honi modern baloldaliság ikonja, márpedig az intézményesülő figurákat igencsak nehéz kiradírozni a köztudatból.

A másik figyelmen kívül hagyott apróság, hogy a Kádár-rendszerből ránk maradt "leszarom, csak nekem jó legyen" helyett az "ebből elég volt" hangulata uralja a Kárpát-medencét. A Jobbik nyilván komolyan gondolja a közpénzek körüli susmusolók elszámoltatását, tehát valamit majd a Fidesznek is villantania kell ez ügyben. És nem csak azért, mert máskülönben a nyakára erősödik a radikális ellen, hanem mert már a közép felé kacsingató bázisrész is veri az asztalt a szocialisták és liberálisok újabb és újabb disznóságai láttán.