Ficsor Ádám miniszter úr, aki 29 évesen az MSZP agrár- és fejlesztési tagozatának elnökségi tagjaként oly magától értetődő természetességgel felügyeli a titkosszolgálatokat, az UD Zrt.-ügyön látszólag faszénné égett Laborc Sándor hirtelen félbeszakadt munkásságáról a következő szakmai értékelést adta:

"Rendkívül hasznos munkát végzett az NBH szervezeti megújításáért, amely hatékonyabb és rugalmasabb lett. Irányítása alatt a hivatal lényegesen több műveletet hajtott végre, mint azelőtt. Komoly sikereket értek el a szélsőségek elleni harcban."

Örvendhetünk, hogy nincs már az a lassú, merev, teszetosza szervezet. Most az NBH egy szempillantás alatt képes megvádolni és tönkretenni vállalkozásokat, magánszemélyeket, bárkit. Percenként többet is. A szélsőségesek elleni harcban pedig annyira nagyon sikeres volt, hogy konspirációi és szisztematikus adatgyűjtése nyomán a rendőrség sokadszor is azonosította és letartóztatta az utcai zavargásokban élenjáró Budaházy Györgyöt. Hála Laborcéknak azt is tudjuk, hogy az országban sok helyütt cigányokat gyilkoltak, belelőttek a Teve utcai székházba, kirabolták Kádár sírját, levegőben önmegsemmisítő Molotov-koktélokat dobáltak szocialista képviselők kertjébe, és felgyújtottak egy pozsonyi utcai videotékát. Továbbá a szélsőségesek olyannyira felderítettek és kézben tartottak, hogy nem mernek disznólábakat dugdosni Budapest szívében a Dunába gyilkolt honfitársaink emlékművébe. Glória!

Laborc távozása nagy vesztesége a rendszerváltás utáni magyar demokráciának, de némi megnyugvást jelenthet számunkra, hogy Ficsor Ádámban - Gyurcsány Ferenc volt kabinetfőnökében - rendíthetetlen a miniszterelnök bizalma.

A felelőskeresés módszertana

Vizsgálat. Ez most a kormányzati mentsvár a nagy mutatványok bebukása láttán. Így tett Bajnai Gordon miniszterelnök, projektfelelős, miután a kiemelt kormányzati feladat szintjére emelt sukorói megabiznisz törvénytelenségei lelepleződtek. Erre menekült Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint Bencze József országos rendőrfőkapitány, amikor megírtuk, hogy a világ legnagyobb traffipax (sic!) tenderén a szabad demokrata és szocialista "válságkezelők" milyen arcátlanul kaszálnak. Ugyanezt az utat választotta Hagyó Miklós MSZP-s főpolgármester-helyettes és Kocsis István vezérigazgató, amint napvilágot látott, hogy a BKV százmilliós végkielégítéssel leszerelt humánerőforrás-igazgatója elbocsátása után másfél évvel még havi másfél millióért továbbszolgál. Csak hogy az elmúlt egy hónap rádiuszán belül maradjunk.

Amikor az újságok már mindent megírtak, amikor a temérdek kormányzati botrányba bele nem fásult olvasók kívülről fújják a történetet, a felelős lélekszakadva, feldúltan érkezik - és tájékozódni kezd.

Még véletlenül sem magyarázkodni, bocsánatot kérni vagy lemondani. Attól anarchiába süllyedne a világ. Jönnének a populisták, és véget érne a józan ész uralma! Dehogy! Vizsgálódni kell. Alaposan, kimerítően.

Nagyjából úgy, ahogy a postabicikli tendereztetésekor, amikor a Magyar Postának a közvetítők közvetítője 120 és 150 ezer forintos darabáron szállította volna ezerszám a járgányokat. Aztán a botrány kirobbantását rögvest vizsgálat követte, végül egy középpostai kisalkalmazottat megejnyebejnyéztek, a vezérigazgató pedig meg sem állt a közlekedési miniszteri székig.

Kommunikációs iskolákban kellene tanítani a felelőskeresés módszertanát. A főnöknek - tekintetében a "hogyan történhetett meg?" kérdéssel - szigorúan lefelé kell néznie, láttatva könyörtelen elszántságát és felháborodását, s az alatta lévőknek hasonlóképp kell viselkedniük, egészen a portásig. Majd lentről felfelé a naiv csodálkozás kötelező. A gyakorlat többször megismétlendő, kifejezésre juttatva a történet személytelenségét, bonyolultságát. A "vizsgálat" mind addig eltart, amíg a kívülállók figyelme el nem lankad. Akkor vagy menesztik azt az idióta portást, vagy nekiállnak a jogi környezet rendbetételének. (Persze külsős, haveri jogászok bevonásával.) Hogy a rettenetes múlt után szép legyen a jövőnk.

Vizsgálat van. Vég nélkül. A cél csupán annyi, hogy a következmények elmaradjanak. Hogy a lepusztított arcokon kívül semmin se kelljen változtatni. Főként ne az üzletmeneten.