Jön!

Létrehozva: 2009. augusztus 7., 08:29 | Utoljára frissítve: 2009. augusztus 7., 12:28	nyomtat	küld

A világ kevésbé haladó szellemű demokráciáiban általában kampányokra specializálódott kommunikációs szakemberek irányítják a pártok választási küzdelmeit, nálunk az MSZP már meghaladta ezt a módszert. Mert Ficsor Ádámot semmiféle tisztességes emberi tevékenység szakértőjének nevezni nem lehet, de mégiscsak a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként kupálódott a jótét lélek néhány hónapig, s ugyan miféle más ismereteket lenne képes hasznosítani a kampányban, mint a szolgálatnál beszerzett, fazonra igazított és manipulált információkat. Ficsor a "gyűlölet napszámosainak" tartja a Fidesz politikusait, híveit, nyilván szavazóit is, s ez már bizonyítja, mennyire elfogulatlanul láthatta el hivatalát, de jelzi azt is, mennyire tisztességes, gyűlölködéstől és durvaságoktól mentes kampányra készül.

Ezek után döntsék el önök, hogy a szocialisták Demeter cáfolatára vagy megerősítésére szánták-e a sokuk által már nagyon várt hírt, miszerint Gyurcsány Ferenc mégsem hagyja teljesen magára elárvult pártját, visszatér a politika küzdőterére, szerepet vállal a választási felkészülés embert próbáló folyamatában, részt vesz a párt belső fórumain, tanácskozásain - úgy is, mint az MSZP alapítványának, a Táncsicsnak kuratóriumi elnöke, de még inkább a magyar szociáldemokráciáról szóló "ki...szott jó könyvek" reménybeli szerzőjeként, akit joggal nevezhetünk szerényen és egyszerűen a "Szochaza bölcsének".

Ne tagadjuk, hiányoltuk már a derék Fletót a közéletből, mert utódai ugyan semmivel nem tisztességesebbek, jellemesebbek, mint ő, de mindenképpen jelentéktelenebbek és szürkébbek. Fletó idején szórakoztatóbb volt a világ, mostanság kínunkban nevetgélünk olyan korlátolt szerencsétleneken, mint a Draskovics. Gyurcsánynak volt valami formátuma, a maiakkal összevetve olyan, mintha Kecskeméthy Győzőt (ő adta el a Rottenbiller utcát) hasonlítanák össze egy táppénzcsalóval. Gyurcsány nagyságára jellemző, hogy évekig abban a cudar tévhitben éltünk, hogy a 2002-es szocialista kampány legvisszataszítóbb, legalpáribb rágalmait és aljasságait az izraeli kampánytanácsadó, a gonosz Ron Werber agyalta ki, ám idővel kiderült, az igazán gyomorforgató ötletek a mi Fletónktól származtak, s Werber kispályás műkedvelő hozzá képest. Amint Gyurcsány miniszterelnök lett, haza is zavarta Werbert, aki erőszakos volt ugyan, gátlástalan és etikátlan, de nem eléggé. Mert nem elegendő csak hazudozni, egészen egyedi, különleges képességek kellenek, komoly, meghatott, szinte üdvözült képpel ezt a mondatot elmondani: "Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el." Majd ájtatos, kicsit sértett pofával megtagadni, áthágni, felrúgni mindezt, s a vérig sértett ártatlanok pózát felvéve csak és kizárólag alávalót, durvát, igaztalant, hamist, bántót és sértőt írni, nyilatkozni és hirdetni az ellenfélről. Ilyesmire egyedül Gyurcsány képes, szegény Ficsor már-már egy korrekt, tisztességes ember képzetét kelti a naiv szemlélőben. S amennyiben Ficsor szerepe minden eddiginél durvább és aljasabb kampány lehetőségét vetíti előre, vajon mit gondoljunk Gyurcsány visszatérése hallatán?