- Évek óta ígéri a kormány, hogy elkészít egy olyan törvényjavaslatot, amely kimondja, hogy a jelnyelv a hallássérültek anyanyelve. Ősszel a parlament elé kerül a tervezet, elfogadása esetén mi változik a siketek életében?

- A legfontosabb változás az, hogy jogszabályba foglalják a jelnyelv használatának jogát és az, hogy a magyar jelnyelv és az ezen alapuló siketkultúra is védendő érték. A törvény megszületésével az élet minden területén - különösen fontos ezek közül az oktatás, a munkavégzés és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés - jogosultak lesznek a siket és nagyothalló emberek anyanyelvükként a magyar jelnyelvet használni. Fontos előrelépés a siket gyerekek oktatása, a kétnyelvű iskolai modell bevezetése, amely már a magyar jelnyelvet használja az oktatásban. - erre eddig nem volt. Másik fontos előrelépés a jelnyelv oktathatósága mindenkinek, különösen a siket gyerekek szüleinek, maguknak a hallássérülteknek és minden érdeklődőnek. A médiatörvényt is módosítani kívánja a tervezet, a nagy televízióknak kötelezővé tenné napi négyórányi műsor feliratozását.

- Hány embert érint hátrányosan hazánkban a törvényi szabályozás hiánya?

- Az érintettek esetében statisztikai számként hatvanezer embert tudok említeni, de túlnyomó részük most sem tudja, mihez lenne joguk. Talán a törvény elfogadtatása után könnyebben élnek majd jogaikkal.

- Miért várta kormány ilyen sokáig a törvényalkotással?

- Generális kérdés volt a jelnyelv státusának meghatározása. A Sinosz mindig azért küzdött, hogy magát a magyar jelnyelvet ismerjék el mint a siket és nagyothalló emberek elsődleges nyelvét. Ebben nagy segítségünkre volt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amely előírja az azt ratifikáló tagállamoknak, így Magyarországnak is, hogy ismerjék el a jelnyelvet. A Sinosz mintegy húszéves küzdelme érkezett el a legutolsó hegygerincig - reméljük, a csúcs is meg lesz hódítva az ősszel.

- Az európai parlament történetében elsőként szólalt fel jelnyelven, ráadásul elég kényes témában, a szlovák nyelvtörvény ügyében. Milyen visszajelzéseket kapott képviselőtársaitól?

- Csak pozitívat. A szlovák EP-képviselők sem jelezték aggályaikat, mert összekapcsoltam a nyelvtörvény okozta diszkriminációt a siket és nagyothalló emberek jelnyelvvel kapcsolatos hátrányaival, és így érzékeltettem képviselőtársaimmal annak fontosságát, hogy a fogyatékosságüggyel Európának foglalkoznia kell.

- Melyik területeken sürget változásokat az EU-ban a fogyatékkal élők életminőségének javítása érdekében?

- Az ENSZ-egyezmény elfogadtatását fogom szorgalmazni, mert eddig kilenc tagállam fogadta csak el. Emellett a szociális és foglalkoztatásügyi bizottságban jelentéstevő szeretnék lenni egyrészt a jelnyelvek helyzetével, másrészt a fogyatékos emberek munkavállalási lehetőségeivel kapcsolatban.

- Hazánk 2008-ban fogadta el az ENSZ-egyezményt az esélyegyenlőség biztosításáért. Végrehajtja a kormánya vállalásait?

- Ha a jelnyelvi törvényt elfogadja a parlament, elmondhatja, Magyarország elkezdte az egyezmény végrehajtását. Más területeken még adós a fogyatékkal élők közösségének, de bízom benne, hogy a gazdasági válság közepette sem felejtenek el minket.

- Régi törekvése a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnökeként az esélyegyenlőségi ombudsmani poszt létrehozása. Lesz-e érdekvédője csaknem egymillió fogyatékkal élő embernek?

- AZ ENSZ-egyezmény előírja, hogy legyen kormányzattól független mechanizmus, amely ellenőrzi a végrehajtást. Mi, a többi fogyatékosokat képviselő érdekvédelmi szervezettel közösen úgy gondoljuk, az ombudsmani poszt létrehozása lenne a legcélszerűbb. Tudomásunk szerint foglalkoznak az üggyel.