- Több mint száz napja irányítja az országot a Bajnai-kormány. Hol tartunk?

- Továbbra is azt mondhatjuk, hogy a Bajnai-féle kormányzás a Gyurcsány-féle kormányzás egyenes folytatása. Az a klasszikus mondás juthat az eszünkbe, hogy valamit változtatni kell, hogy alapvetően minden változatlan maradhasson. A kabinet káderállománya alapján is elég szembetűnő a változatlanság, és az az elhibázott gazdaságpolitika is folytatódik, ami már Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején is rossz irányban vitte az országot. Csak az előadás hangszerelése más. Az MSZP számára Gyurcsány Ferenc személye már olyan tehertétel volt népszerűtlensége okán, hogy próbáltak egy teljesen más karakterű, habitusú személyt keresni a helyére. Bajnai Gordon bociszemeiben, "olyan bizonytalan vagyok, vagy nem?" típusú viselkedésében látták a megoldást. Közben az ország egyre mélyebbre kerül, az emberek egyre szegényebbek, egyre többen kerülnek utcára, a vállalkozások sorra mennek csődbe, elveszítjük a piacainkat. A szlovák nyelvtörvény kapcsán láthatjuk, hogy a nemzetközi tekintélyünk is a porban hever, határon túli magyar testvéreinknek még a legelemibb érdekeit sem tudja megvédeni a kormányzat. A legkisebb remény sincs arra, hogy amíg a szocialisták hatalmon vannak, bármi pozitív értelemben változzon.

- A legnehezebb feladat ősszel vár a Bajnai-kormányra, át kell vinni a költségvetést az Országgyűlésen. Az MDF-frakció már megszűnt, az SZDSZ-esek pártjuk utolsó darabkáit verik szét éppen. Ki fogja megszavazni a büdzsét?

- Az MDF és az SZDSZ széthullása véleményem szerint kevésbé befolyásolja a költségvetés elfogadását, az MSZP nincs rászorulva arra, hogy blokkban szavazzon mellette a két párt. Eddig is láthattuk, hogy elég néhány képviselő, akit meg lehet vásárolni, akivel "szót lehet érteni". Az SZDSZ-nek az a nyolc-tíz politikusa, aki eddig is minden körülmények között a kormány szekerét tolta, most is megvan. Az igazi kérdés szerintem most az, hogy a szocialisták között lesznek-e olyanok, akik az utolsó pillanatban szembefordulnak ezzel a kabinettel. Az elmúlt hónapokban már lehetett hallani olyan hangokat az MSZP-n belülről, hogy többek szerint valamilyen alternatívát kell kínálni azzal a szocialista párttal szemben, amilyenné azt Gyurcsány Ferenc tette. Nem tudhatjuk, hogy ők rászánják-e magukat valamilyen bátor lépésre. Ha úgy döntenek, hogy továbbra is a párt látszólagos egységét tartják szem előtt, akkor felzárkóznak a kormány mögé és megszavazzák a büdzsét. De az is lehet, hogy minden mindegy alapon nemet mondanak.

- Melyikre lát több esélyt?

- Az MSZP-nek a belső összetartás volt eddig is az egyik legnagyobb ereje. Némi cinizmussal szoktuk mondani, amikor valaki a szocialistákon belüli villongásokra próbált politikát építeni, hogy Rajk elvtárs még az akasztófa alatt is a pártot éltette, és ez a mai napig igaz ezekre a hölgyekre és urakra. Másrészt pedig akinek valamilyen eltérő véleménye volt, azt mindig elhallgattatták, ha más eszköz nem volt, akkor kiszorították az MSZP-ből. Persze lássuk be, Őszöd után nehéz lenne elhinni bárkinek, aki a szocialisták élő lelkiismereteként akarna kiállni, hogy ő valóban mást akar. Úgyhogy mindezek alapján azt hiszem, egyértelmű: én arra látok nagyobb esélyt, hogy az MSZP-frakció megszavazza a költségvetést.

- A baloldal mindig is szeretett a szélsőségekkel riogatni. A közelmúltban Draskovics Tibor bemutatott egy felvételt a Magyar Nyilairól, aztán kiderült, hogy a videó másról szól...

- A bolsevik politikai eszköztárban Sztálin óta valóban folyamatosan jelen van a jobboldallal, a fasizmussal való riogatás, kései utódai is kedvelik ezt a fegyvert. Különösen akkor, amikor semmilyen más mondanivalójuk nincs a társadalom számára. Valamit, még a kormányzásuknál is borzalmasabbat akarnak felmutatni. Gyurcsány Ferenc például 2006 őszén azzal indokolta, hogy nem mond le, hogy amennyiben az embereknek közte és a ribillió között kellene választani, akkor őt választanák. Persze nem tagadhatjuk, a mostanihoz hasonló kilátástalan helyzetekben mindig lehetnek olyanok, akik a józan ész szabályaival is szembe menye, erőszakkal akarnak változást kicsikarni. Erre játszik rá a baloldal, ezt a veszélyt akarják felnagyítani, igazolni. Nem akarok elébe vágni annak a nyomozásnak, ami az úgynevezett Magyarok Nyilai körül zajlik, nagyon remélem, hogy jogállami keretek között egyszer majd sikerül feltérképezni és lezárni ezt az egész ügyet. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy ma Magyarországon nincs politikai terrorizmus. Szemlátomást azonban az MSZP részéről "igény volna rá".

- A hamis felvételek kapcsán mekkora felelősség terheli az igazságügyi és rendészeti minisztert?

- Már az kultúrbotrány, hogy Draskovics Tibor valamilyen kormányzati pozíciót kaphatott egyáltalán, hiszen emlékezhetünk, a Horn-kormány idején, pénzügyminisztériumi államtitkárként olyan vádak érték, hogy visszaélt a hatalmával, még titkos nyomozás is zajlott az ügyben. Erkölcsi értelemben azóta sem tudta tisztázni magát. Ezek után különösen arcátlan dolog volt igazságügyi és rendészeti minisztert csinálni belőle. Ám ezt még mindig lehet fokozni, és Draskovics már jó néhányszor rá is tett egy lapáttal erre az alapvetően botrányos helyzetre. A mostani manipuláció csak egy a sorban, de ide illik az a közelmúltban napvilágot látott levél is, amit Petőfi Attila dandártábornoknak írt a HírTV-s újságírók tőrbecsalása kapcsán. Draskovics Tibornak tehát már régen nem lenne helye a közéletben. Persze Veres János meg pénzügyminiszter, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lehetett, Bajnai Gordon is miniszterelnök lehet a Hajdú-Bét-ügy után, a Wallisszal a háta mögött, úgyhogy nincs min meglepődni.

- Mintha a botránypolitizálás sem menne már annyira a baloldalnak. Draskovics felsült, Szilvásy Györgyre az UD Zrt. botránya ütött vissza...

- Nem lehet tartósan olyan gátlástalanul politizálni, mint ahogy a szocialisták teszik már egy évtizede. A bűnben mindig benne van a büntetés lehetősége is, és minél több a bűn, annál nagyobb az esély a lebukásra is. Úgy látom, a szocialisták annyira megszokták 2002 óta, hogy szinte bármit megtehetnek következmények nélkül, hogy már nem is számolnak azokkal.

- Korábban volt egy olyan nézet, miszerint a szocialistáknak olyan társadalmi beágyazottságuk van, hogy egy bizonyos támogatottságnál lejjebb semmilyen körülmények között nem kerülhetnek. Ehhez képest mára gyenge középpárttá váltak szavazóik száma alapján. Lesznek még kispárt is?

- A szocialisták ott követték el a legnagyobb hibát a saját szempontjukból, hogy 2006 őszén, az őszödi beszéd kiszivárgása és az önkormányzati választások után nem váltottak, hanem továbbra is Gyurcsány Ferenc vezetésével akartak kilábalni a bajból. Ekkor kerültek rá arra a csúszdára, amit aztán, Szili Katalint idézve, még folyamatosan szappanoztak is maguk alatt. Ma is ezt teszik, így nem hihetik, hogy ennél nincs lejjebb. Korszakváltás tanúi vagyunk, a rendszerváltozás utáni időszak posztkádári szakasza véget ért. Sokan megfeledkeznek arról, hogy a társadalom változik, mindennap újabb és újabb fiatalok töltik be tizennyolcadik életévüket és válnak szavazópolgárrá, és mindennap halnak meg idős emberek. A fiatalok pedig egészen máshogy viszonyulnak a politikához, mint az előttük járó generációk. Az MSZP biztos szavazóbázisa az idő előrehaladtával egyre fogy.

- És a jobboldalé?

- A Fidesz sem dőlhet hátra. Az idő annak dolgozik, aki tesz is ezért, mi sem feledkezhetünk meg egyetlen percre sem arról, hogy a választók bizalmát újra és újra, választásról választásra el kell nyerni. Jó politizálással és majd jó kormányzással tehetünk azért, hogy a társadalom többsége továbbra is minket támogasson.