Köz, munka

Sztrájkra készültek a közmunkások az egyik észak-alföldi faluban a minap. (Ideírhatnánk, melyik faluban, de ennek 2009 nyarán semmi jelentősége nincsen. Magyarország háromezer községe, városa közül bármelyikben elhangozhatott volna a sztrájkfelhívás. Hiszen hol az a magyar falu/város, amelyik nincsen teli munkanélkülivel, kanálisait vagy útszéleit el ne lepné a dudva meg a szemét...)

Létrehozva: 2009. augusztus 10., 08:56	nyomtat	küld

A közmunkások azért fenyegetőztek sztrájkkal, mert túl hosszúnak tartják a napi nyolc órát, amit dolgozniuk kell a minimálbér fejében. Hogy mit dolgoznak a közmunkások a falvakban/városokban, annak elősorolására túl hosszú lista nem szükséges: utakat, átereszeket tisztogatnak, szemetet gyűjtenek, kanálispartot egyengetnek, fát, virágot ültetnek, kapálnak, locsolnak. (Mekkora szükség van erre, azzal mindnyájan tisztában vagyunk. Magyarország a 21. század első évtizedének a végére koszos, lompos országgá vált. Rogériusnak a tatárjárást, Evlia Cselebinek a török megszállást idéző útleírása időszerűbb, mint öt-nyolcszáz éve volt. Tessék például felülni egy vonatra - ha jár még arrafelé vonat -, aztán megnézni a falvakat, hátulról!)

Keveset dolgozni sokat kell, tartja a közbölcselet, s aki életében dolgozott már, tudhatja: munka közben repül az idő. A közmunka pedig nem tartozik sem a legérdekesebb, sem a legjobban fizetett állások közé. Aki a közmunkán keresztül szerzi első munkatapasztalatát, az egy életre elirtózik attól, hogy munkával keresse meg a betevőjét. Pedig a közmunkarendszerben az egyik legnehezebb feladat - a falusi polgármesterek ezt nagyon jól tudják - megszerezni a reá való pénzt. Ha valami csuda folytán sikerül - pár milliárdot minden évben szétoszt erre a célra a "magos" minisztérium -, akkor a szerencsés polgármesternek már nem elég az üstökét vakarnia. (Pedig az sem könnyű, kivált, ha kalap van rajta.) Kell egy olyan embert találnia, aki megszervezi, irányítja a foglalkoztatást. Az ördög pedig a részletekben lakik. És akinek sose volt se ásó, se kapa a kezében, az még a nagyharangot sem tudja meghúzni.

A sztrájkon gondolkodó közmunkások valószínűleg nem ebbe a csoportba tartoznak. Ők tudnak is, akarnak is dolgozni. Csakhogy: ha nyolc órát elközmunkáznak a minimálbér fejében, nem marad idejük arra, hogy elmenjenek - különösen így, nyár derekán - feketén valami idénymunkára: kapálni, zöldséget, gyümölcsöt szedni. Márpedig az adózott minimálbérből szinte lehetetlen egyről a kettőre jutni, még ha az több is a semminél. Hanem a nyárnak hamar vége, majd a szüret következik, de az után a magyar faluban megint csak a közmunka marad, s a legközelebbi feketemunkáért a tél végi szőlő- vagy gyümölcsfametszésig hosszú az idő.

Mit lehet tenni? A szorgalmas közmunkás jól tudja, hogy amit ő nyolc órában dolgozik, elvégezhetné hatban, négyben, de talán még kettőben is. Legjobb volna, ha azért a minimálbérért meg sem kellene jelennie reggelente a polgármesteri hivatal előtt, hiszen akkor rögvest a feketemunkával kezdhetné! Papíron nyolc óra közmunka, melléje pár túlóra sem ártana, plusz feketén tizenkét-tizennégy a helyi nagybirtokosnál, így - akár a hajdani szocialista munkaversenyben - naponta akár huszonöt óra is ledolgozható. (Ha egyes miskolci parlamenti képviselők a főváros és a borsodi megyeszékhely közötti 180 kilométeres távolságon - legalábbis az útnyilvántartás szerint - évek óta legalább 230 kilométert utaznak, miért ne dolgozhatnának a közmunkások négy óra alatt nyolcat, egy nap alatt meg 25-öt!? Quod licet Iovi... azaz amit szabad Jupiternek...)

A közmunkások végül is az utolsó pillanatban visszaléptek a sztrájktól. A mai veréb megint győzött a túzok fölött. A magára hagyott Magyarország ennél többre egyelőre képtelen. A törvényhozók szabadságon. Ha annak vége, akkor is legfeljebb költséget vetnek... (Mit aratnak, azt jól tudják, hát nem kergetik az időt.) A kormánynak is egyéb fontos dolgai. Például a tűzcsapok alumíniumdugóit műanyag dugókra cseréli. Azt nem lopják a színesfémtolvajok. Ezzel is megtakaríthat a jövő évi büdzsében száz-kétszáz forintot! Hogy közben ég az egész ország? Az nem érdekes. Annak nincsen költséghelye a 2010-es költségvetésben sem, az tehát nem látható. Márpedig ami az országot kölcsönügyletekkel fenntartó bankokból vagy a miniszterelnöki dolgozószoba ablakából nem látszik, az nincsen is.

Az idei közmunkára tervezett pénzt el kell költeni! Hogy mi lesz jövőre? Ez az ország évek óta annak örül, ha holnapig, a jövő hétig, jobb esetben az augusztus 20-i tűzijátékra készítendő vészforgatókönyvig ellát.

Mernek itt valakik ennél előbbre tekinteni?

A köznek rájuk volna szüksége. Munka pedig van bőven!

(mno.hu)