Az éghajlat szabja meg a hegyek magasságát
	Az éghajlat, nem pedig a Föld tektonikus lemezeinek mozgása határozza meg a hegyek magasságát - állítják dán kutatók a Nature brit tudományos magazinban tegnap közzétett tanulmányukban.
Létrehozva: 2009. augusztus 14., 11:17 | Utoljára frissítve: 2009. augusztus 14., 11:25

A Mount Everest például még magasabb lehetne, ha a gleccserek nem gyalulnák le. "A gleccserek igen hatékonyak a hegyrombolásban" - mondta David Engholm, a dániai Aarhusi Egyetem kutatója, a tanulmány főszerzője. Engholm emlékeztetett arra, hogy még a Föld legaktívabb hegyeinél is az tapasztalható, hogy amikor a kéregmozgások a hóvonal fölötti magasságig felgyűrik, onnan már nem nagyon lesznek magasabbak.

A tanulmány szerint a csúcsok általában nem tolódnak feljebb, mint 1500 méterre az állandó hóhatár fölött. Arra is magyarázatot adnak a szerzők, miért nem találhatók magas hegycsúcsok az Északi- és a Déli-sark környékén: "az ok egyszerűen az, hogy a hóvonal magasabban van a kisebb szélességi fokoknál, mint a nagyobbaknál". Az Egyenlítő környékén a gleccserek csak körülbelül 5 ezer méteres magasság fölött alakulnak ki, míg Kanadában, Norvégiában, Chilében vagy Új-Zélandon a hóhatár 1000 méter környékén van - mondta Engholm.

A legmagasabbtól a szerényebb csúcsokig valamennyi alulról felfelé képződik, ahogy a Föld tektonikus lemezei felgyűrődnek, ám mindegyik felülről lefelé pusztul az éghajlat által meghatározott erők következtében. "A gleccserek a Föld legaktívabb hegyképző erőivel is képesek tartani az iramot" - hangsúlyozta Engholm.

Az elmélet - mely szerint a hatalmas mozgó jégtömbök rétegeket borotválnak le a hegytetőkről - nem új, ám ez a tanulmány az első, amely a Föld hegyeinek valamennyi magassági tartományában összegyűjtötte az adatokat és egyetlen közös modellbe illesztette bele, majd matematikai szimulációval ellenőrizte.

Néhány kivétel azonban akadt: például a Transzantarktiszi-hegység kifejezetten magasabb, mint amekkorának lennie kellene a hóhatár-plusz-1500-méteres szabály alapján. Ennek oka vélhetően abban keresendő, hogy a hideg Déli-sarkon a gleccserek annyira összefagytak, hogy nem okoznak eróziót. Ugyancsak kivételt képeznek a vulkánok, melyek gyorsabban épülnek, mint ahogy a gleccserek pusztítják őket.

"Ha elegendő időt kapnak, a hegyek nagyon alacsonyak lesznek, mint az Appalache-hegység az Egyesült Államok keleti részében. Norvégiában csaknem úgy néznek ki a hegyek, mintha csúcsaikat levágták volna, mert alig maradt valami a hóvonal fölött" - tette hozzá Egholm.