- Balázs Péter külügyminiszter felvetette, hogy az Európai Parlament segítségével kellene megoldani a magyar-szlovák viszony problémáit. Ön mint európai parlamenti képviselő milyen lehetőségeket lát erre?
- Ez elsősorban nem a mi dolgunk, hanem a tagállamok kormányaié, azaz az Európai Tanácsé. Amíg nincs olyan előírás, szabály, amely mentén mi bele tudunk szólni ebbe, addig tulajdonképpen tehetetlenek vagyunk. Például az emberi jogi bizottság vizsgálhatja ugyan a szlovák államnyelvtörvény ügyét, de azzal nem igazán tud mit kezdeni, hogy az egyik államfőt nem engedik be a másik országba. A magyar kormánynak kellene felvetnie ez a problémakört a tanácsban, illetve a soros svéd elnökség segítségét kellene kérnie a helyzet rendezéséhez. Egy másik megoldás az lehet, ha "felmelegítik" a visegrádi együttműködést: lengyel, de leginkább cseh nyomásra talán változtatnának viselkedésükön a szlovákok. Nem hinném egyébként, hogy a pozsonyi külügyminisztériumban repesnek az örömtől, amikor Ficóék ennyire otromba lépéseket tesznek. A szlovák kormányfőnek pedig többek közt azért jelent sokat egy-egy ilyen húzás, mert palástolnia kell a hazájában felbukkanó gondokat. Szlovákia keleti részében például egyáltalán nem csak a romák körében nagy a szegénység, a gazdasági visszaesés egyre jobban sújt mindenkit.
- Hasonló incidensre volt már példa Európában?
- Nem hinném, hogy az Európai Unióban volt. Európában mint kontinensen az egykori Jugoszlávia tagállamai szoktak hasonló módon viselkedni egymással a vezető politikusok szintjén. Egyébként Brüsszel szempontjából azért lehet mindez aggasztó, mert ha ez a helyzet, amely abszurd, lehetetlen és már-már hidegháborús, tovább romlik, akkor az a térség stabilitását veszélyezteti.