A tévedésekről

A szelektíven gyűjtött hulladékot nem öntik össze. A tisztán, különválogatva gyűjtött hulladéknak értéke van, a szemétszállítónak tehát üzleti érdeke, hogy a hulladékot külön szállítsa, amit aztán eladhat a hulladékhasznosítóknak. A hasznosítók különféle eljárásokkal eltávolítják a szennyeződéseket, kiszedik a rosszul gyűjtött anyagokat, és a tiszta műanyagot, papírt, fémet, üveget előkészítik a feldolgozásra.

Az újrahasznosítást gyakran összekeverik az újrahasználattal, egymás szinonímáinak tekintik a két fogalmat. Elsődleges feladat mindenki számára a hulladékkeletkezés megelőzése, ami egyéni szinten azt jelenti, hogy környezettudatosan, a tényleges szükségleteinkre hallgatva fogyasztunk és termelünk. Az újrahasználat a jogszabályok szerint az ezt követő második legjobb megoldás, ahol a tárgyakat eredeti minőségükben, összetételükben megőrizzük, legfeljebb minimálisan átalakítjuk. Minél hatékonyabban, minél többször próbáljuk használni a tárgyainkat, vagyis osszuk meg másokkal, javíttassuk meg, ha elromlik, ha pedig végképp feleslegessé válik, akkor találjunk új funkciót neki, adományozzuk el vagy adjuk kölcsön. Ezzel szemben az újrahasznosítás egy olyan ipari folyamat, amely során újabb energia és erőforrások felhasználásával anyagára szedik a tárgyakat, és magát az alapanyagot hasznosítják újra.

Műanyagok

A műanyagok közül a legnagyobb mennyiségben az ún. olefinek csoportja fordul elő a mindennapokban, ezek nem mérgezők és újrahasznosíthatók. Idetartozik az üdítős palackok alapanyaga a PET (polietilén-tereftalát), a nejlonzacskók alapanyaga, a kis sűrűségű polietilén (LDPE, low density polyethylene) és a nagy sűrűségű polietilén (HDPE, high density polyethylene), ami például a kozmetikai flakonok, rekeszek alapanyaga lehet. A PP jelöléssel ellátott polipropilén csomagolásokba kerül a joghurt vagy a margarin. Ezeket a rövidítéseket többnyire megtaláljuk a csomagolásokon is. Az egyik legszennyezőbb műanyag a PS jelű polisztirol, amelynek a gyártásához is rákkeltő, genetikai mutációt okozó anyagot használnak fel. Újrahasznosításával nem foglalkozik kiemelten a piac, így megy a lerakókba vagy a hulladékégetőbe, ahol ismét rákkeltő anyagokat bocsát ki magából. A polivinil-kloriddal, ismertebb nevén PVC-vel hasonló a helyzet. Sajnálatos, hogy nagyon sok élelmiszert csomagolnak polisztirolba, például a húsok, gyümölcsök alá használt habtálca is ebből van. A műanyagokat visszagyűjtésüket követően megtisztítják, granulátumot készítenek belőlük, kisebb részüket itthon újrahasznosítják, nagyobb részüket külföldre viszik. Ebből készül számos kerti tárgy a fűnyíró burkolatától kezdve, a gyeprácson át a virágládáig sok minden. Építőipari termékeket is gyártanak belőlük, a műanyagzacskókból szemeteszsák, építési fólia, a PET palackból műszál és töltőanyag készül.

Papír

Évente 450-480.000 tonna papírhulladékot termelünk, ami egy háztartás kukájának kb. 10 százalékát teszi ki. Ebből a csomagolási kartonokat - amelyeket nem csak a háztartásokból gyűjtenek, hanem főleg az ipari, kereskedelmi egységektől - majdnem teljes egészében újrahasznosítják. A háztartási papír többnyire vegyes hulladék, vagyis van benne színes, fekete-fehér anyag és fóliázott, lakozott papír egyaránt. Ennek a tiszta hulladékhoz képest alacsony a piaci értéke. Az újrahasznosításhoz a papírból eltávolítják a fémkapcsokat, spirálokat, műanyagborításokat és egyéb tárgyakat, tudni kell, hogy a legnehezebben a megszáradt ragasztótól tudnak megszabadulni. Az újrahasznosított papír segítségével nem csupán azt akadályozzuk meg, hogy tovább nőjön a hulladék mennyisége, hanem a hagyományos ("famentes") papír helyettesítése révén több millió fa kivágásától, több millió liter víz és rengeteg áram felhasználásától is megmentjük a környezetet. Ma már számtalan fajta kapható, és ha valaki azzal érvvel, hogy az ilyen papír rossz minőségű, akkor örömmel tudatjuk, hogy vannak olyanok, amelyek a megszólalásig hasonlítanak minőségben famentes társaikra és megfizethetők. Tőlünk csak annyi hozzájárulásra van szükség, hogy a boltba betérve újrapapírt kérjünk, ami igazán nem tekinthető túlzásnak. A munkahelyünkön is segítsük elő az újrapapírra való áttérést! Újrapapírból készülnek például napilapok, tojástálcák, kartonbútorok, írólapok, a szalvéta, a zsebkendő és a WC-papír. Minél kevesebb színezék, illatanyag van bennük, minél kevesebb klóros fehérítésen esnek át, annál kevésbé szennyezik a környezetet.

A papírral együtt, illetve helyszíntől függően a műanyagok között gyűjtik a kombinált italos dobozokat, amelyek rendkívül környezetszennyezőek, ugyanis fémből, műanyagból és papírból készülnek, amit utólag csak nagyon drágán lehet ismét szétválasztani és újrahasznosítani. A begyűjtött kartonokat jelenleg Ausztriába szállítják, ahol leáztatják róla a papírt, amit újrahasznosítanak, a megmaradó alumínium- és műanyagréteg azonban megy az égetőkbe vagy a cementgyárba. Egy másik eljárás során pedig felaprítják, és szigetelőanyaggá préselik.

Fém

A fémhulladék nagyon értékes, mert hatalmas beruházást igényel a nyersanyag kitermelése. Legjobb volna eleve kerülni azt, hogy a fémet csomagolásra pazarolják - lásd az aludobozos üdítőket, jó tulajdonságai miatt többre hivatott anyag. A háztartási gépekből és elektronikai hulladékból is jelentős mennyiségű fémet nyernek ki. A fémek újrahasznosítása éppen értéke miatt széles körben folyik, legnagyobb felvevője az ipar (pl. gépgyártás, építőipar, autóipar), otthonainkban a radiátorok mintegy fele is újrahasznosított anyagból van.

Üveg

A környezetvédők körében általános elfogadott nézet, hogy az üveg környezetbarát italcsomagolás, de ez csak akkor igaz, ha betétdíjas rendszerben minél többször újratöltik, majd amikor esztétikai okokból többször már nem kerülhet az üzletekbe, akkor újrafeldolgozzák. Az üveg a szemétlerakókon nem bomlik le, és az égetőben nem ég el, ezért különösen fontos az újrahasznosítása. A színtelen üveg hasznosítására itthon van lehetőség, a színes üveget azonban külföldre szállítják feldolgozásra, mert itthon nincs megfelelő üzem erre. A hulladéküveget az üveggyártáson kívül más területeken is hasznosíthatják. Ha például apróra összezúzva cementtel vagy bitumennel keverik, és útépítés során az útfelületre hengerelik, a hagyományos aszfalténál valamivel tartósabb üvegaszfaltot nyernek. Ugyanígy, betonba keverve szilárdító hatása van, a megolvasztott üvegből pedig szálhúzással üveggyapot készíthető.

Egyéb anyagok

Nem csupán a gyűjtőszigetre vihető hulladékról kell szót ejteni. Számos egyéb tárgy, anyagtípus van, ami újrahasznosítható. Ilyenek a lakossági hulladékudvarokban és az önkormányzati gyűjtőakciókban összegyűjtött holmik. Ezen az úton adhatunk túl a használt sütőzsiradékon, -olajon, amiből takarmánykiegészítő készül, illetve a biodízel üzemekben, az aszfaltgyártásban és a gipszgyártásban is felhasználják. Ugyanitt leadhatók a használt a sok fémet tartalmazó háztartási gépek és elektronikai hulladékok. Az energiatakarékos izzókat és a fénycsöveket, a használt akkumulátorokat szintén újrahasznosítják. Az autók gumiabroncsából pedig futópályát, játszótéri burkolatot készítenek.

Térjünk vissza oda, hogy hogyan is kezdődik az újrahasznosítás: első lépés a szelektív gyűjtés, aminek csak akkor van értelme, ha a szétválogatott hulladékot valóban újrahasznosítják. Ezt pedig akkor teszik meg az üzleti vállalkozások, ha az abból készült terméket el tudják adni. A végén tehát megint rajtunk - fogyasztókon múlik -, hogy helyes választásunkkal segítsük az anyagok körforgásban tartását. Az újrahasznosított anyagból készült termékek kifejezetten divatosnak számítanak Európa más országaiban és a tengerentúlon. Már a divatipar is egyre több olyan kollekcióval, termékkel áll elő, ami a környezettudatosságot hirdeti. Sajnos itthon sok gyártó nem meri ráírni a termékre, hogy újrahasznosított anyagból van, mert a tájékozatlan fogyasztók azt a rosszabb minőséggel azonosítják, pedig már most is rengeteg újrahasznosított terméket találunk magunk körül kiváló minőségben, csak nem tudunk róla. Nézzük meg a címkéket, jelöléseket, kérdezzünk rá a gyártónál, kereskedőnél, hogy miből készült a termék és a csomagolás!

Nincs hová tenni annyi szemetet, ami előállítunk - a fejenként évi 450 kg háztartási hulladékot, és akkor még nem beszéltünk az ipar és kereskedelem szemetéről. Összességében csökkentenünk kell a hulladékot, ezt szolgálja az újrahasznosítás is, de csak nagyon kis mennyiségre nyújt megoldást. Mindenesetre jó lenne, ha Magyarország is meglátná az üzleti lehetőséget az újrahasznosítói iparban. Az uniós és a hazai előírások is szorgalmazzák az újrahasznosítást, mégis a termelődő hulladékhoz képest nagyon kicsi a piac, így jelentős mennyiség kerül exportra. Magyarország nemzetközi függőségét, a válság idején a kiszolgáltatottságát lehet csökkenteni azzal, ha az itthon termelődő hulladékból itthon készítenek újabb termékeket.