Válság ide, válság oda, a bolgár kormány már szeptemberben arról kíván tárgyalni az Európai Bizottsággal, hogy mielőbb csatlakozhasson az euró előszobájának tekintett árfolyamrendszerhez, 2013-ban pedig végleg meghonosítsa a közös uniós pénz használatát. Egyébként Bulgária fizetőeszközét, a levát már most is az euróhoz kötik.

Mit tudnak a bolgárok, illetve mit nem tudunk mi?

Íme, a recept. "Bulgária a gazdasági nehézségek ellenére kiegyensúlyozott költségvetést kíván fenntartani" - jelentette be Szimeon Djankov bolgár pénzügyminiszter, aki a bolgár kormány négy évre szóló költségvetési tervének ismertetésekor elmondta, visszafogják a kiadásokat, és intézkedéseket terveznek a bevételek növelésére, hogy a deficit elkerülhető legyen. A kormány a közvetlen adókon nem változtat, de csökkenti a társadalombiztosítási hozzájárulást jövőre és a rá következő években egészen 2013-ig.

A fentiek - balliberális, mostanság divatos szófordulattal élve - "kőbe vésett" számok. De szükség van még jó adag és hosszú ideig tartó költségvetési fegyelemre is ahhoz, hogy az eurót - Bulgáriában is - bevezethessék. A közgazdaságtannal nem foglalkozók is tudják, hogy nem szállhat el az államháztartási hiány, mérsékelt szinten kell tartani az ország eladósodottságát, és legfeljebb háromszázalékos lehet az infláció. A bolgárok - pedig mennyire elmaradott és lesajnált az a bizonyos Balkán - vették a lapot. Ám rajtuk kívül a románok is hamarabb léphetnek be az eurózónába, mint mi.

Hová is kerültünk? Korábban lesz bolgár és román euró, mint magyar. Pedig 2001-ben - az Orbán-kormány utolsó, teljes hivatali évében - fej fej mellett voltunk a szlovénekkel a gazdaság és "euróérettség" tekintetében. Azóta nemcsak Ljubljana, hanem Pozsony is euróval fizet.

Nekünk pedig még céldátumunk sincs. Sőt hazánk az euró bevezetéséül szabott kritériumok közül egyetlenegyet sem teljesített eddig.

De miért is olyan jó az az euró? Csodafegyver lenne-e a gazdasági problémákra? Most tényleg úgy fest, hogy az egyetlen üdvözítő megoldás valóban a magyar euró - ilyen válságos időszakban pláne.

A társas és egyéni vállalkozásoknak megszűnnének a magas átváltási költségek, és egyszerűbb lenne a kereskedelemben, idegenforgalomban is az euró használata. A magánszemélyek, háztartások kálváriájáról szólni is felesleges. Az elmúlt hónapokban tapasztalt árfolyamkilengések - kora tavasszal kis híján a forint is összeomlott - több százezer család mindennapjait tették tönkre. Becslések szerint a devizahitelek bedőlése miatt az év hátralévő részéig hatvan-hetvenezer család kilakoltatása várható. Ha eurónk lenne, nem létezne árfolyamsokk! Ráadásul azért nincs is igazán mód arra, hogy a törlesztőrészletek érdemben csökkenjenek, mert hazánk úgynevezett országkockázati felára az elmúlt háromnegyed év alatt megtízszereződött. Ez pedig ugyanolyan tényező a devizakölcsönöknél, mint az, hogy a bankok milyen árfolyamon és mekkora kamattal hiteleznek. Az országkockázat nem pusztán pénzügyi, hanem nagyon is politikai mutató: a Gyurcsány-Bajnai-kormányok gazdaságpolitikájának bizonyítványa.

S hogy miért nem érdeke a balliberális elitnek az euró mielőbbi bevezetése? Mert a zavarosban - magas kamatszint, kilengő árfolyamok - könnyebb halászni, mint a frankfurti Európai Központi Bank égisze alatt.

Szófia-Budapest: no win game, mondja erre a művelt angol, vagyis ezt a játszmát már nem lehet megnyerni.

Az eurószindróma csak Budapestet gyötri.