A kubai főváros, Havanna területén feltűnően gyakran lehet takaros, gondozott földeket látni a város szívében. Néha toronyházak mellet, vagy akár omladozó gyarmatosítás korabeli házak szomszédságában találhatunk burjánzó zöldséges és gyümölcsös kerteket.

Némelyik kert aprócska, csupán néhány sor salátát és retket nevelnek egy régi parkoló területén, de látni sokkal nagyobb földterületeket, akár több futballpályányi területűt is. Ezekhez általában már tartozik egy bódé is, melyben a helyiek vásárolhatnak az ott termesztett zöldségekből és gyümölcsökből viszonylag alacsony áron.

Húsz évvel ezelőtt a kubai mezőgazdaság teljesen máshogy nézett ki. 1960 és 1989 között az intenzív, specializált mezőgazdaságot támogató nemzeti politika radikálisan megváltoztatta a kubai növénytermesztést, magas ráfordítást igénylő monokultúrák jöttek létre hatalmas területeken, melynek fő terménye a dohány, a cukornád és más, hamar pénzre váltható növények voltak.

Kuba az előállított terményeit a Keleti Blokkból származó olcsó, import olajra cserélte. Miután pedig az olaj rendkívül olcsó volt, könnyen elterjedt az iparosított, üzemanyag-igényes formája a mezőgazdaságnak, amely nem is nagyon különbözik a mai nyugati termesztéstől.

De a Szovjetunió összeomlása után az olajellátás hamar megakadt, és Kuba hirtelen komoly élelmiszerválsággal találta szembe magát. Mivel az USA embargója már akkor is létezett, az országnak vissza kellett mennie az alapokig a túlélés érdekében, így újra felfedezték a kevés befektetéssel is működő, önellátó gazdaságot.

Városi kertek

Traktorokba való üzemanyag híján marhákkal kellett felszántani a földeket. Nem volt olajalapú fertőtlenítőszerük és növényvédőszerük sem, tehát újra a természetes helyettesítőikhez kellett fordulniuk.

Ma nagyjából 300 ezer marha "dolgozik" a farmokon szerte az országban, és már több, mint kétszáz biológiai szabályozással foglalkozó centrumuk van, melyek egy egész seregnyi biológiai hatóanyagot állítanak elő.

Havannában közel 200 városi kert található (a köznyelvben organiponico-ként emlegetik őket), melyek évente 4 millió tonna zöldséget biztosítanak, így elősegítve azt, hogy az ország 90 %-ban önellátó legyen a zöldségek és gyümölcsök területén.

Az Alamo Organiponico az egyik legnagyobb szövetkezet, ahol 170 embert foglalkoztatnak, és amely egy volt szemétdombon épült, de mára már 240 tonna zöldséget állít elő évente. "Rengeteg féle zöldséget termesztünk" mondja Emilio Andres, aki büszke arra, hogy az ő zöldségeskertje látja el a helyi közösséget. "Eladunk az embereknek, az iskolának, a kórháznak és még az étteremnek és a szállodának is. Mindenki fontosnak tartja ezt, mivel itt, a városban nőnek ezek a zöldségek, frissen kapják az emberek, egészséges és még munkalehetőséget is nyújt a helyieknek."

"Nem használunk semmilyen kemikáliát, csakis biológiai eredetű növényvédőszereket. Ezenkívül rovarriasztó növényeket, mint a körömvirág, ültetünk a növények közé, hogy távol tartsuk a kártevőket. Amikor látom ezeket az egészséges növényeket mindenféle vegyipari segítség nélkül nőni, mindig jó érzéssel tölt el, hiszen hozzájárulok ahhoz, hogy az emberek egészséges alapanyagokat, terményeket kapjanak."

Egészséges étrend

Az organiponico-k emelt ágyásokban termesztik a növényeket, melyek 50 %-ban jó minőségű szerves anyaggal (mint például a trágya), 25 %-ban komposztált hulladékkal (mint például a rizs vagy a kávébab héja) és 25 %-ban talajjal van töltve.

A körömvirághoz hasonlóan bazsalikomot és nim fát ültetnek a földek köré, hogy a levéltetveket és a különböző bogarakat távol tartsák. A napraforgó és a kukorica is gyakori az ágyások mellett, hogy vonzzák a hasznos rovarokat, mint például a katicabogarakat és a fátyolkákat. Ragadós papírt vagy tölcsér alakú műanyag üvegeket helyeznek el az ágyások széltében-hosszában, hogy befogják azokat a kártékony rovarokat, akik mégis bejutottak a kertbe.

És ezek a módszerek valóban működnek. Saláta, paradicsom, paprika, tök, édesburgonya, spenót és még ki tudja hányféle zöldség és gyümölcs nő komoly mennyiségben, melyet aztán megfizethető áron adnak el. A mangó 3 amerikai centbe, fél kg bab pedig csupán 25 centbe kerül.

Az olajválság idején Kubában az átlagos kalóriabevitel harmadával, igen veszélyes szintre csökkent. Azóta újra elérte a normális szintet, és csak kevéssel maradnak el az Egyesült Királyságtól. A legnagyobb különbség az, hogy a nyugati étrendben nagyjából háromszor annyi energiát nyernek állati eredetű élelmiszerekből, mint ők. A kubai étrend sokkal kevesebb zsírt tartalmaz, és kevesebb üzemanyag is kell az előállításához.

Egy kubai mezőgazdasági kutató, Fernando Funes szerint a világ többi részének volna mit tanulnia a kubai mezőgazdaság történetéből. "Valószínűleg máshol sem lesz olaj az idők végezetéig. Ezenkívül más megfontolások is előtérbe kerülhetnek, mint például a globális felmelegedés, a természetvédelem...A növénytermesztés "hagyományos" módja komoly károkat okozhat a környezetben és az egészségben is."

"A fejlett országoknak, ugyanúgy, mint a fejlődőknek több figyelmet kellene fordítania az ilyen típusú földművelésre, mely vigyáz a földre, az emberekre, a környezetre és emellett hatékony és produktív is. A kettőt egyszerre is meg lehet valósítani."