Hármas szorítás

Mára már egyértelműen látszik, a többszörös válságok korát éljük. Szakemberek és publicisták gyakran "hármas szorításról" beszélnek, rámutatva, hogy egyszerre tapasztalhatjuk a pénzügyi világválság, az éghajlat- és energiaválság, és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban, az élelmiszerválság lesújtó hatásait. Bár ez utóbbiról az elmúlt egy-másfél évben igen sokat cikkeztek, az "újabb" (az amerikai jelzáloghitel-rendszerből elinduló) pénzügyi-válság kitolta a figyelem központjából az élelmiszer helyzetet. Pedig emlékezhetünk, néhány éve az ENSZ 82 országot volt kénytelen figyelmeztetni arra, hogy vészesen fogynak az élelmiszer- tartalékai, miközben világszerte az élelmiszer árak megduplázódtak.

Számok

Bár ritkábban beszélünk róla, és tán az új bolti árakat is megszoktuk már, a számok egy valóban súlyos helyzetről árulkodnak. A FAO (Food and Agriculture Organization - az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete) legújabb jelentése szerint az alultápláltak száma elérte a 963 milliót, ami a világ össznépességének közel 15 százaléka. Nem véletlen, hogy ez év júniusában a FAO igazgatója Jacques Diouf meghívást intézett a világ kormányaihoz, hogy minél előbb tartsanak állami és kormányfői csúcstalálkozót az élelmiszerbiztonságról. A november közepén Rómában tartandó gigatalálkozó napirendjének középpontjában a "hármas szorítás" elleni közös fellépés lehetőségei állnak.

Az igazi vesztesek

Kevesen tudják, és még kevesebben hajlandóak tudomásul venni, hogy a fenti válságjelenségek legintenzívebben a már eleve hátrányos helyzetűeket, jelen esetben a világ szegényeit sújtják. Az angliai Brightonban székelő Institute of Development Studies, (Fejlődéstudományi Intézet) legújabb kutatásai egyértelműen rámutatnak, hogy a fejlődő régiók országaiban a különböző válságok összhatásaként kevesebb és rosszabb minőségű élelmiszert fogyasztanak. A Bangladesben, Indonéziában, Kenyában, Jamaikán, és Zambiában végzett terepkutatások azt igazolják, hogy a primer alultápláltságon túl további súlyos válság-következmény, hogy tömegesen vonják ki a gyermekeket az iskolából, mivel nem tudják fedezni az oktatási költségeket, sőt rászorulnak arra, hogy a gyermekeket (nagyrészt törvénytelenül) bevonják a munkaerőpiacra. Bár természetesen nagyon nehéz szétszálazni a részleteket, levezetni, hogy pontosan melyik válság-jelenség vezet melyik negatív hatáshoz, az összkép egyértelmű. Neil McCulloch az IDS kutatásvezetője szerint: "Egyértelműen látszik, hogy a szegénység, az alultápláltság, és a gyermekhalandóság megnövekedett a globális válság következtében."

El nem ért célok

A legszegényebbek megsegítésére bevezetett Millenniumi Fejlesztési Célok (Millennium Development Goals - MDGs) teljesítése ma már láthatóan veszélyben van. A 2000-ben az ENSZ 189 tagállama által jóváhagyott úgynevezett Millenniumi Nyilatkozatban (és az ezekből derivált általános célokat tartalmazó ún. útitervben (Roadmap Towards the Implementation of the UN Millennium Declaration) 8 átfogó, 2015-ig megvalósítandó célt határoztak meg. Az első cél pontosan a szélsőséges szegénység és az éhezés felszámolása.

A célokkal foglalkozó - júliusban Genfben kiadott - évi jelentés szerint a jelenlegi pénzügyi válság komolyan veszélyezteti mind a nyolc cél teljesülését. A célokhoz meghatározott időkeret félidején immáron túlléptünk, és az eleinte lendületes folyamat egyértelműen lelassult, sőt átfordulni látszik. Bár egy ideig javuló tendenciát láthattunk, hiszen míg az 1990-es évek elején az éhezők és alultápláltak világaránya 20 százalékról 2004-06-ig 16 százalékra csökkent, ez a tendencia 2008-ban - elsősorban a magas élelmiszer árak miatt - visszájára fordult. (Bár 2008 második felében a piaci árak némileg visszabillentek, ez az árkorrekció immáron nem tudta jelentősen levinni a lakossági élelmiszerárakat.) Miközben a szélsőséges szegénységben (azaz a napi 1.25 dollárból élők) száma az 1990 és 2005 közötti periódusban 1.8 milliárdról 1.4 milliárdra csökkent, az élelmiszer és pénzügyi világválság következtében a szegénység elleni harc kifulladóban van. A következő évben várhatóan 55-90 millióval több ember él majd szélsőséges szegénységben, mint ahogyan azt a válság előtt megjósolták.

Kifogások vagy megoldások

Az évi jelentés előszavában az ENSZ főtitkára egyértelműen fogalmazott: "Nem engedhető meg, hogy a kedvezőtlen gazdasági klíma megakadályozza a 2000-ben tett ígéreteink teljesülését." "A globális közösség nem fordíthat hátat a világ szegényeinek és elesetteinek." - írja Ban Ki-moon. Elemzők szerint azonban, válság idején rendszerint felerősödik a bezárkózás, és ez alól a legtehetősebb államok sem jelentenek kivételt. Sokan attól tartanak, hogy bár ténylegesen a legfejlettebb donor országok könnyedén tudnák állni a mélyszegénység felszámolásának "cechjét" a válságot sokan kifogásként akarják majd használni a vállalások teljesítésének elodázására. Az ENSZ Főtitkár szerint azonban: "Elérkezett az idő, hogy felgyorsítsuk a Millenniumi folyamatot. Kellő politikai akarat és erős gazdasági támogatás mellett, a célok - még a legszegényebb országokban is - elérhető távolságban vannak." Hamarosan láthatjuk, hogy meg van-e ez a politikai akarat.