Könyvelők, bérszámfejtők, bérprogramok készítői, akár a régi hadfiak, afféle háborús évekként fogják majd a Gyurcsány-Bajnai(-Oszkó)-kabinet adóügyi ámokfutását emlegetni. De ugyanez a helyzet az APEH revizoraival, éppúgy, mint a már eddig is nehezen érthető adórendszer elképesztő mértékű tovább-bonyolítását követni képtelen egyszerű adózókkal. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor még csak azért morgott a jónép, mert év nem múlhatott el anélkül, hogy valamit át ne alakítsanak a rendszeren. Ma már ott tartunk, hogy szinte minden hónapra jut néhány változás, és ha egy szakemberhez adótanácsért fordulnak, az jól teszi, ha válaszadás előtt a naptárra pillant. Akár a szakállas angol viccben, csak éppen komolyan, ahol Joe kérdezi Tedtől, hogy hány óra van, mire az: - Úgy érted, most?

És akkor még nem szóltunk arról, hogy úgymond a jogbiztonság érdekében a jövő évi adótörvényeket fél évvel hatálybalépésük előtt fogadták el, egy pénzügyi és gazdasági világválság kellős közepén és olyan időpontban, amikor nem hogy a hat hónappal későbbi, de még az aznap délutáni állapotokról sem lehet senkinek biztos fogalma. Úriember ugyebár biztosra nem fogad, pedig nyugodtan lehetne komoly tétet tenni arra, hogy például a tébékassza váratlannak mondott, hihetetlen mértékű mostani hiánya mellett ugyan hozzájárulnak-e majd a befolyásos külföldi hitelezők egy tényleges, jövő évi adó- és járulékcsökkentéshez.

Mindezek tetejébe itt van még ez a sajtóban szuperbruttósításnak nevezett, valójában a szakmában csak cseh modellként emlegetett személyijövedelemadó-számítás. Tudják, amikor majd 100 ezer forint bér után annak a 27 ezer forint munkáltatói járulékkal növelt összegéből számítják ki az adót. Állítólag azért, hogy a dolgozó lássa, pontosan mennyibe is kerül ő a munkáltatójának. No, ha látja, nem ebből fogja látni, hiszen már eddig is ott szerepelt minden vonatkozó adat a bérlistákon. Itt ugyanis semmi egyébről nincs szó, mint szimpla polgárvakításról, hogy azután első pillantásra még a szakértők se lássák át a törvényalkotók trükkjeinek lényegét, a bevétel kevésbé feltűnő növelésének szándékát.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a tárgyban Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is az Alkotmánybírósághoz fordult. Az igazi szuperbruttósítás tudniillik abból állna, hogy az összes adót, járulékot az ezek összegével megnövelt summából számolják, mégpedig olyan új kulcsokkal, hogy a nettó összeg - mindenkinél - változatlan maradjon. Na, ez minálunk egészen másként lesz. Helyhiány okán itt inkább nem merülnék bele a részletekbe, legyen elég annyi, hogy két diplomát és két évtizedes szakmai múltat a hátam mögött tudva, hosszú tanulmányozás nyomán talán egyszer, néhány pillanat erejéig már éreztem úgy, hogy átlátom az egészet, a törvényhozói szándékot, és hozzá a pontos végeredményt. Történik pedig mindez egy adótanácsadó kollega pénzügyminisztersége alatt, az ama sokak által vágyott szakértői kormányzás intézményének nagyobb dicsőségére.