Sopronban ismét napóleoni idők járnak. Nem iszákos francia katonák duhajkodnak a Jereván-lakótelepen persze, csak újra kezdi azt jelenti a kék frank kifejezés, amit eredetileg: jobb pénz. A legenda úgy tartja, hogy a francia császár fegyveresei kétfajta pénzt használtak, amikor ideiglenesen állomásoztak Sopronban, a hamar elértéktelenedő fehér frankot és az erős kéket. A helyi bortermelő poncihtereket pedig nem ejtették a fejük lágyára: a pult alóli jobb borért a jobb pénzt, a kék frankot kérték. Ma pedig a következő a felállás: Perkovátz Tamás vendéglátós és lokálpatrióta (még véletlenül sem "hazafi és üzletember") vezetésével alakult a régióban egy Hami Európai Szövetkezet, amelynek tagjai egymás között pénz helyett Kékfrank nevű utalvánnyal üzletelnek majd. Ezt ugyanis nem lehet manipulálni mint a forintot. Magyarul: a 21. században a Kékfrank lesz a "kék frank", a forint pedig a "fehér frank".

Következtetések és/vagy tanulságok levonása helyett nézzük meg mi folyik BAZ-megyében, Monokon? Szeptembertől egyeseknek szociális kártyára érkezik a segélye, hogy ne tudják játékgépekre, alkoholra, uzsorára költeni, hanem élelmiszereket tudjanak vásárolni a környékbeli kisvállalkozóktól. Szepessy Zsolt polgármester találmánya tulajdonképpen Kéri Zoltánné (ő Csenyéte, Magyarország legszegényebb településének első embere) 2.0-ás változata. A polgármesterasszony szabályos jegyrendszert volt kénytelen bevezetni, nehogy mindent maga alá gyűrjön a kamatos pénz. Pontosabban a (khm...) folyósítója. A baloldalon és a kormányban ezt is, azt is alkotmányellenesnek tartják, de hát megszokhattuk: évek óta nem képesek felfogni, hogy a valóság már rég felülírta ezt a gyakran hivatkozott sztálini kreálmányt. Vagyis ha modell beválik - és miért ne válna be? - akkor Borsodban is lesz alternatívája a forintnak. Mások a kiváltó okok, mások a körülmények, de az eredmény ugyanaz.

A baj csak az ezzel a két kezdeményezéssel, hogy jók. És hogy szükség van rájuk. Nyugaton, (és az üzleti szférában) szükség van egy értékálló valutára, mert a mi IMF-hitellel priznicelt forintunkra már csak mint csalihalra tekintenek a spekulánsok. Keleten (és a szociális Maslow-piramis alján) pedig fizetőeszközünk lassan szimpla veszélyforrássá degradálódik. A kormány pedig vagy nem tud, vagy nem akar tenni semmit ezen jelenségek ellen. Igaz legalább azoknak az időknek vége már, amikor szeretett, ám meg valahogy soha nem értett miniszterelnökünk hunglish nyelven tett ki- és bejelentéseinek eredményeképpen majdnem padlóra került a forint. Vagyis nem sok kellett, hogy valamely tőzsdecápa felkiáltson, Giovanni Gatto után szabadon: "Uraim, a forintnak vége!"

Sok minden - így a kényszerből és leleményességből létrehozott "pénz" - utal rá, hogy nem is vagyunk túl messze tőle. Patyomkin-intézkedésként ugyan lett kétszínű fém kétszázasunk - hátha valaki azt hiszi, hogy itt már euróval fizetnek. De nem, egyelőre csetlő-botló forintunk van még, meg Kékfrankunk, meg szociális kártyánk.

Egyelőre.