- Egy építésznek életműdíjat kapni építészektől, főépítészektől alighanem egészen mást jelent, mintha minisztertől, államelnöktől, bárki mástól kapná, olyan személytől, akinek hivatalából adódóan úgy kell megítélnie valamit, hogy igazából nem is ért hozzá. Mit jelent ez a díj, és mit jelent Makovecz Imrének?

- Kampis Miklóssal meg másokkal összefogva a rendszerváltás előtt azt mondtuk: ahhoz, hogy megpróbáljuk föléleszteni a településeket, egy bizonyos rendre van szükség.

A főépítészek rendjére?

- Rendre van szükség, s ez azt jelenti, hogy a településnek tudnia kell, hogyan, milyen módon fejlődik majd. Szabályozni kell a fejlődés lehetőségeit, olyan általános és részletes terveket kell készíteni, amelyek a lakosság igényeiből a lakossági fórumokon keresztül és az önkormányzat akaratából tudnak megszületni. Korábban a VÁTI készítette a terveket, a minisztérium általános előírásai és megfogalmazásai szerint, és szó se volt arról, hogy a lakossággal komolyan egyeztették volna ezeket. És ezzel párhuzamosan létezett a Kós Károly Egyesülés, az úgynevezett élő építészet szervezete, ami 35 céget jelent Magyarország, kettőt Szlovákia és 51-et Románia területén. Mi a Kós Károly Egyesülésben úgy határoztunk, hogy minden tagnak kutya kötelessége főépítészi állást vállalni, és kialakítani azt a szervezetet a településen, a városon belül, amely részben a lakosság igényét fejezi ki, részben pedig a magas szintű építészeti programok elindításának lehetőségét is megteremti. Ezzel párhuzamosan kialakult Magyarországon, nem kis mértékben ennek hatására, egy általános főépítészi világ. Az életműdíjjal a főépítészek országos szervezete honorálta azt az igyekezetet, amelyet a Kós Károly Egyesülés képvisel.

- Nincs könnyű helyzetben egyetlen főépítész sem, hiszen ha például az önkormányzat a megrendelő, akarva-akaratlanul belép az építész a politikum világába.

- Természetesen. Nem is akarja kivonni magát ez alól, mert lehetetlen. Az ünnepélyes keretek között átadott megtisztelő címmel párhuzamosan jutott a tudomásomra, hogy a jelenlegi kormány hozott egy olyan rendeletet, amely szerint a főépítész nem lehet az önkormányzat státusában, csak tanácsadó lehet, és azon a településen, amely rá van bízva, nem tervezhet házat. Ez már Bondor József világa, a központi irányítás világa, hiszen nem felépíteni óhajtja ezt az országot, hanem lerombolni szellemileg, erkölcsileg, anyagilag. S amikor átvettem ezt a díjat Hajdúböszörményben, azt mondtam az ott összegyűlt több száz főépítésznek, hogy azonnal alakítsanak csoportot, válasszanak képviselőket, keressék fel az összes önkormányzatot. El kell érni, hogy az önkormányzatok testületi ülésen szavazzák meg, hogy ne tanácsadóként, hanem státuszban dolgozzon a főépítész. Nem pénzről beszélek, hanem jogról: igenis tervezhessen azon a településen. Nem adminisztrátorokra van szükség, hanem olyan emberekre, akik tudják, milyen a jó és szép ház, és ezen a szellemi és erkölcsi bázison nyugodva tudják megmondani a harmad-, negyed-, ötödosztályú pénzéhes kis építészeknek: az a ház, amit terveztek, nem jó. Csak így lehet kemény munkával rendet teremteni. Erről nyilatkoztam a tévéknek, az MTI-nek is, amiből az maradt, hogy a Makovecz azt mondta, a főépítészekre a műemlékek megmentésénél rendkívül nagy szükség van. Elképesztő számomra, hogy a politikát szolgáló tömegkommunikáció képtelen szembenézni a feladatával. Ha az MTI ilyet tesz, akkor mit tesz súlyosabb esetben, amikor egy szomszéd országbeli új nacionalizmus problémájával kellene megküzdeni?

- Magyarán mondva, Hajdúböszörményben ön meghirdette a harcot. Vissza kell szerezni a hatalmat.

- Vissza kell szerezni a józan ész által biztosított szükséges pozíciókat. Hogy egy európai főépítésznek mi a dolga, azt én jobban ismerem, mint a kormány hivatalnokai.

- A főépítészi státust nem könnyű megtartani, megőrizni, megszerezni, netán belépni abba a körbe, amely képes és hajlamos arra, hogy komolyan cselekedjen az adott közösségért.

- Természetesen nem könnyű, de ez a feladat. És ezt a feladatot el kell látni minden körülmények között, ha azt akarjuk, hogy a nemzetközi háttér-politikai mesterkedések ellenére Magyarország, a Kárpát- medence fönnmaradjon.

- Ha már elkalandoztunk az MTI jelentéséhez, hadd utaljak vissza arra, hogy itt van az asztalon az Örökség című folyóirat. Az mégsem lehet teljesen mindegy, milyen módon őrizzük vagy nem őrizzük azokat az épületeket, épületegyütteseket, amelyek értéket képviselnek.

- Természetesen. Primitívnek nevezték azt a parasztházat, ahol egy tornácon keresztül belépünk az úgynevezett életbe. Mert így hívták a konyhát, ahol aludni is lehetett, ahol a gyerek fölnevelődött, ahol az asszony volt a lakás középpontjában, és jobbra, balra pedig a tisztaszoba vagy a kamra volt. A háromosztatú parasztházról azt tanították, hogy primitív. Hogy nézett ki egy ilyen háznak a homlokzata? Ahogy a magyar nyelv mondja: a háznak gerince van, homloka, az oszlopnak feje van, törzse, lába, az ablaknak szeme van, az ajtónak szárnya. Tehát a magyar nyelv megőrizte azt az elemi archetípust, amelynek alapján az emberek mélyen a tudat alatt az élő, működő épületről gondolkodnak. Azt a képességet, azt a jogot, hogy nyugalommal és büszkeséggel gondoljunk eleinkre, elvették tőlünk. Újra kell tanulni a történetet, az építészettörténetet is.

- Az építész közösségi tereket is épít, amelyek a hit megélésére, társas cselekvésre szolgálnak. Mit tud sugallni az építész?

- Emeljünk ki egy templomot. A modern építészet elfelejtette azt, hogy évezredeken és évszázadokon keresztül mi volt az a kánon, amely szerint egy templomot el kell helyezni. A templomnak az a funkciója, hogy az eget és a földet összekösse, és amit mi mérhetőnek hiszünk, azt az állandóság szférájába emelje át. A teret mi végtelennek hisszük, holott a tér az egy hely, ahol egzisztálunk. Az időt is mérhetőnek és ugyancsak végtelennek hisszük, holott mi mindig csak a jelent éljük át, és csak Isten kegyelméből tudunk emlékezni a múltra és gondolni a jövőre. De nem tudjuk sem a múltat, sem a jövőt megváltoztatni. Tehát a jelenben egzisztálunk. A templomnak a jelen szubsztanciáját kell hordozni, és ebben a jelenben kell megjelenni az Ég és a Föld egységének. Különben funkcióját veszti a templom. Ez az úgynevezett modern vagy Bauhaus emlőin nevelkedett építészet nem hajlandó tudomásul venni. Ezek a templomok az én kegyetlen megítélésem szerint rosszul vagy sehogy sem funkcionálnak.

- Az emberek nemcsak ünnepi alkalmakat élnek meg, hanem, ha tehetik, szórakoznak, felfrissülnek, regenerálódnak. Például egy fürdőhelyen. Egy legutóbb átadott mukája egy Sárospatak melletti fürdőépület rekonstrukciója, újjátervezése volt.

- Az utóbbi időben több frissítőházat terveztem, most fitnesz-wellnesnek hívják őket. Nagyon érdekes dolog számomra ilyen épületekkel foglalkozni, mert a megszokott fogalmakat kritika alá kell vonni a fürdő esetében is. Gondoljunk arra, mit jelentett a fürdő mondjuk egy mohamedán hitű embernek, vagy mit a római kultúrában. Valójában a vízzel való találkozást és kommunikációt jelenti. A víz és az élőlény közti kapcsolat legpregnánsabb mutatója számomra a fa, az élő fa: képes azonnal megjeleníteni, ha nincs víz, s azt is, ha van. Más élőlényeknél ez nem egészen ennyire pregnáns. Ezért a pataki főbejáraton megjelennek a jegenyék leegyszerűsített változatai. Egyszerű eszközökkel utal az építész arra, hogy a vízzel való találkozás több annál, mint hogy lopjuk az időt, és lehűtjük magunkat egy kicsit.

- Van már fürdő, van már templom, van magánház, vannak közösségi épülést szolgáló házak. De hogyan teremthető meg ebből az a térbeli egység, ami minden főépítész álma?

- A probléma az, hogy a jelenlegi magyar kisvárosokra két dolog jellemző. Az egyik a történelmi városfejlődés, ami földszintes és egyemeletes épületekkel határolt utcákat, a másik a szocialista múlt, amelyik lakótelepeket hozott létre, zömében panelekből. Ahol az emberek saját erejükből tudnak építkezni, ott automatikusan igazodnak az utca vonalához. Ahol spekuláció tárgya lesz egy viszonylag nagy terület, ott hat-hét emeletes házakkal töltik meg az úgynevezett lakóparkokat. Ezek technikai-civilizációs megközelítésben sokkal jobbak, mint a paneles lakóházak, a város, a hely történeti folytonosságát azonban megszakítják. A főépítészeknek az a feladatuk, hogy olyan szabályozási tervet hozzanak létre, amely igyekszik azt a történelmi folyamatot folytatni, amely jellemző volt egészen 1949-ig, És ezt, ahol lehetséges, meg is teszi, a főépítészek nagy része. Azokat a történelmi tereket, amelyeket gyakorlatilag szétromboltak az elmúlt negyven évben, mint például Vácott és másutt,
újra vissza kell állítani. Lehet, hogy nem pontosan ugyanúgy, mint annak idején, de ugyanazon a szellemi színvonalon.

- A meg nem épült kormányzati negyed iszonyúan sok pénzt vitt el. Miért nem lehet elperelni a kormánytól azt az összeget, amit teljesen hiába dobott ki soha fel nem épült épületekre?

- Nem csak ezt nem lehet elperelni. A legelemibb életfolyamatokat is ellehetetleníti ez a kormány. Most a Makona Kft. hivatalos helyiségében beszélgetünk, kénytelen vagyok csökkenteni a létszámot. Amikor a számlát benyújtom, akkor nekem azonnal ki kell fizetni a számla értékének korábban húsz, most már huszonöt százalékát. Ha nem tudom kifizetni, akkor az APEH zárolja a cégemet, és minden bevételt elvisz. A magyar vállalkozások fölszámolása folyik most. Hogyan tudnánk a kormány dolgaiba beavatkozni, ha a saját életünkbe nem tudunk beleszólni a vonatkozó előírások értelmében. Mesélhetnék erről hosszan, de eszem ágában sincs, mert nincs értelme.