Kenedi esetén gondolkodva először az jutott eszembe, hogy csak nekünk, a Magyar Nemzet újságíróinak vajon mennyivel tartozik az állam azért, mert nem férünk hozzá akadálytalanul közérdekű adatokhoz. Sőt, sokszor sehogyan sem férünk hozzá. Pedig ezek az adatok főként a pazarlásról szólnak, amelyek akkor különösen fontosak, amikor a kormányzat türelmet vár a lakosságtól a vele szemben hozott és hozandó megnyomorító intézkedések miatt.

Csak néhányat említve. Máig nem mutatták meg például azt a 370 ezer forintba került hivatali szobabiciklit, amelyen Havril András volt vezérkari főnök izzadhatott kedvére. De a Honvédelmi Minisztérium arra hivatkozva, hogy nem kötelezhetjük adatok előállítására, nem hajlandó átküldeni az ötmillió forint alatti szerződések listáját sem. A Pénzügyminisztérium az adatvédelmi biztos intelme ellenére nem árulja el sem azt, hogy a takarékosságra való kormányfői felszólítás ellenére Veres János mellett ki kapott még a 10 millió forint feletti értékű Audikból, sem azt, hogy mi lett a sorsa a volt pénzügyminiszter régi szolgálati gépkocsijának.

Hónapok óta várjuk arra a kérdésre is a választ, mi alapján és ki döntötte el a kormány részéről, hogy annak a 26 vidéki településnek a csoportjába, amelyet összesen 4 milliárd 863 millió 300 ezer forinttal támogatnak, miért nem fért bele egyetlen jobboldali vezetésű önkormányzat sem. Az állami cégek vezetőinek jövedelmét évekig nem lehetett kisajtolni az érintett vállalatoktól, s annak ellenére, hogy ma már ezt nem lehetne megtagadni, az állami tulajdonban lévő Eximbank vezérigazgatói tanácsadóinak javadalmazását arra hivatkozva rejtik el még mindig a nyilvánosság elől, hogy az nem minősül közérdekű adatnak.

A strasbourgi bíróság ítélete nélkül is könnyen belátható, hogy mivel az újságírók nem férnek hozzá akadálytalanul ahhoz az állam által birtokolt forráshoz, amelyet egy cikk elkészítéséhez szükségesnek ítéltek-ítélnek, tömegesen sérül a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joguk. E helyzetet Kenedi harcostársa, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-képviselői hivatalát vezető Haraszti Miklós is jól ismeri, ám ő a balliberális kormányok évei alatt téli álmot alszik.

Kenedi ügye kapcsán idézzük fel a hatalom talán legkirívóbb, a magyar társadalmat tekintve a legsúlyosabb következményekkel járó jogsértését! 2006 tavaszán a kormány elzárta a társadalom elől a tragikus hiányt mutató államháztartási adatokat, s csak a választások első fordulója után tette közzé. Több állampolgár is pert indított, többek között közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő joguk megsértése miatt Gyurcsány, Veres és Katona Tamás pénzügyi államtitkár ellen. A felperesek fejenként 100 ezer forint kártérítést kérnek a politikusoktól. Elsőfokú ítélet már született, amelyet ha a strasbourgi bíróság hozott volna meg, Gyurcsányék már csomagolnának. Pataki Árpád bíró azonban máshogyan mérlegelt, ő elutasította a keresetet.

A tanulság? Nem szabad feladni. Kenedi is a kitartást választotta. Mert ami jár, az jár.