A válság apostolai

Létrehozva: 2009. szeptember 8., 12:57 | Utoljára frissítve: 2009. szeptember 8., 13:00	nyomtat	küld

Van mit "ünnepelnünk": egy esztendeje annak, hogy kirobbant a világgazdasági válság, amelynek legnagyobb kelet-közép-európai vesztese Magyarország. Rajtunk kívül - a kontinens nyugati részén - még a németek zuhantak jókorát, de nekik legalább volt honnét esniük. Mi a gödörből a szakadékba jutottunk.

2008 ősze nem volt túl rég, néhány momentumot mégis rögzíteni kell. Különösen akkor, amikor azt vizsgáljuk, hogyan érinti Magyarországot a világgazdasági válság, s a külső adottságok mellett a kormányzat "alkalmassága" miként érvényesült. A krízis kiszolgáltatott, legyengült állapotban érte el Magyarországot. Hazánk költségvetési hiánya 2006-ban - az országgyűlési választásokkor kiosztott százmilliárdoknak tulajdoníthatóan - európai rekordnak számított. Rá egy évre az Európai Unión belül nálunk volt a legkisebb a gazdasági növekedés, miközben az unió országai közül egyedül Lettországban haladta meg az infláció a magyarországit. Sebezhetőségünket jól illusztrálta, hogy a forintot az elsők között támadták meg a spekulánsok. A pánikreakció második fázisaként elterjedt, hogy hazánkat államcsőd fenyegeti. A nemzetközi közvélemény emiatt Izlandhoz hasonlított bennünket.

A kormány tavaly ősszel a pénzügyi nehézségek nyomán a Nemzetközi Valutaalaphoz, az Európai Unióhoz és a Világbankhoz fordult hitelért. Nem mellesleg: pénzügyi vezetőink tegnap azt ünnepelték, hogy jó adósai és hitelfelvevői vagyunk a nemzetközi szervezeteknek. Utóbbi azért is - fogalmazzunk finoman - pikáns, mert egy európai uniós tagállam részéről korábban mindez példátlannak számított. A Nemzetközi Valutaalap a fejlődő országoknak (jobbára afrikai államoknak) nyújt hiteleket. Ám a Gyurcsány-kormány - hiteltelensége miatt - nem volt képes más megoldást találni arra, hogy a forint ne gyengüljön tovább, illetve, hogy az államkötvényeit el tudja adni. Miután a pánikhangulat fokozódott, a jegybank kénytelen volt drasztikusan felemelni az irányadó kamatot, utóbbi pedig tovább növelte a banki hitelek kamatait, még nehezebb helyzetbe hozva a magyar gazdaságot. Ha "normálisan" működik hazánk gazdasága, vagyis Magyarország nem egy eladósodott, gigahiánnyal és magas inflációval küzdő, ide-oda rángatózó, belpolitikai botrányokkal tarkított uniós állam, nincsenek pánikreakciók, sőt a befektetők még a segítségünkre is sietnek. Miután azonban a 2006-os választásokat követően a hatalmasra duzzadt államháztartási hiány leszorításáért- korábbi ígéretei ellenére - adó-és járulékemeléseket vezetett be a Gyurcsány-kormány, illetőleg különböző mértékű megszorítócsomagokat hozott, ezek hatására gazdaságunk padlót fogott.

Hogyan reagált a válságra a szocialista kormány? Nos, tavaly szeptember 30-án a Pénzügyminisztérium háromszázalékos növekedéssel számolt 2009-re. Ebből kerekedik ki a hétszázalékos recesszió az év végére!

Gyurcsány Ferenc 2008. október 6-án még azt is kijelentette, hogy Magyarországot nem érinti a globális pénzügyi krízis, és "a válság apostolainak" nevezte a Fidesz vezetőit, mert kétségbe vonták ezt az állítását. Valószínűleg ez volt az egykori kormányfő szellemi mélypontja, amely bukását hozta Brüsszelben és Frankfurtban egyaránt.

A válság apostolai persze nem a fideszes vezetők voltak, hanem maga a Gyurcsány-kormány, illetve jogutódja, Bajnaiék. Ha rápillantunk a mai statisztikára, az egy összeomlott, erkölcsi-társadalmi-gazdasági krízisben lévő ország látleletét adja.

Persze a negatív spirálból is ki lehet jönni. Ám ahhoz egy új kormányra, hiteles gazdaságpolitikára, társadalmi összefogásra lesz szükség. Mégpedig ilyen apostolok nélkül.