Az előttünk álló ülésszaktól sokat nem remélhetünk, a csalódás így is borítékolható. A hatalom jelenlegi gyakorlóitól minden jel szerint megvonta a támogatást a társadalom elsöprő többsége, az államot övező bizalomhiány állandósult; az egyértelmű népakarat útjában paradox módon egyedül a népképviselet alkotmányos szerve áll. Az Országgyűlésnek egyetlen igazán fontos küldetést kell végrehajtania az ősszel: elfogadni a jövő évi költségvetést, amelynek hatásaival már a következő kormány és parlament viaskodhat. Egy éve a kormányzati tevékenység lényegében kimerül abban, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) küldött, a gigahitel folyósításának feltételeit felsoroló szándéklevelekben foglalt, leginkább a lakossági jövedelmeket és a szociális juttatásokat megcsapoló szigorításokat javaslatokba öntsék, és azokat lenyomják a törvényhozás torkán. Az pedig már csak az ínyenceket érdeklő részletkérdés, hogy a kabinet önként vállalja-e magára a válságra és a szigorú hitelezőkre mutogatva a valójában számára kedves intézkedéseket, vagy azokat tényleg az IMF kényszeríti rá kiszolgáltatott adósára.

Bukott elődjéhez hasonlóan az átmeneti miniszterelnök, Bajnai Gordon kormánya is képesnek látszik a hatalomtechnikai gyakorlatok elvégzésére, ennél többet pedig még az eszmei értelemben végletesen kiüresedett kurzus maradék, legmakacsabb hívei sem várnak tőle. Nem csoda hát, hogy a költségvetési javaslat a vég nélküli, kilátás- és haszontalan megszorítások újabb nagy adagján és a felemás adóváltozásokon túl semmiféle reformértékű, az állami kiadások szerkezetét érintő változtatást nem tartalmaz. A munka dandárját a bukófélben lévő szocialista kormány éppúgy az utána érkezőkre hagyja, ahogy tette azt húsz éve az utolsó állampárti kabinet.

És ahogy akkor, ma is megkezdődött az országot és nagy titka, a totális kormányképtelenség lelepleződésével saját politikai szervezeteit is válságba juttató hatalmi elit tagjainak helyezkedése, átöltözése. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a parlamenti ülésszak kezdetén távozik a házelnöki posztról Szili Katalin, hogy az MSZP vezérkarától kissé ellépve próbáljon baloldali tömegmozgalmat szervezni a romokon, miközben az úgynevezett és lassan múlt időbe tehető SZDSZ volt elnöke, Fodor Gábor megválik parlamenti mandátumától a végsőkig lejáratott liberális eszme újrafogalmazása jegyében. A minden mindegy alapon folytatott feketekampányra készülő MSZP-ben Gyurcsány Ferenc és köre vezényelné le a legújabb átváltozást, a szabad demokraták pedig az MDF-fel közösen ugranák meg a parlamenti küszöböt tavasszal. Lejáratódott, minden hitelüket elvesztett erkölcsi hullák szavazatai nyújtják tovább a kurzus agóniáját, a háttérben az ellenzéki időkre készülő garnitúra végkielégíti önmagát, elvarrja a szálakat, elaknásítja a jövőt.

Haláltánc szocialista módra. Hol válság van, ott válság van.