Ha nem történik semmi váratlan, a Fidesz elnökének úgy hullhat az ölébe a hatalom, hogy még a kisujját sem kell kinyújtania érte. A közvélemény-kutatások ugyanis folyamatosan és elég nagy biztonsággal mutatják, hogy a választópolgárok túlnyomó többségének elege van abból a politikából, amely 2002-ben kezdődött el, és megítélésünk szerint mind a mai napig tart. Nem csoda, ha a hazai politikai életben látványosan nem történik semmi. A Fidesz érthető okokból kivár. Orbán Viktor tudja, nem érdemes ugrálnia, elegendő hagyni, hogy a kijelölt pályán haladjanak az események.

A baloldal pedig láthatóan minden elképzelés nélkül toporog. Mintha a Gyurcsány-Bajnai "itt a piros, hol a piros" helycsere után megfagyott volna ereikben a vér, főleg a közvélemény-kutatási adatokat tanulmányozva. Láthatólag semmi ötletük nincs arra, hogy lehetne az eseményeket számukra kedvezőbb irányba befolyásolni. Miután a kormányrudat átadták Bajnainak, behunyták a szemüket, és várják, mikor hullik a fejükre vissza mindaz, amiért felelősek. Csak egyéni menekülési stratégiák vannak, s ilyenkor bizony mindenki mindenkinek az ellensége lesz.

A Fidesz elnöke az elmúlt pénteken tartott beszédében megpróbálta meghúzni a Gyurcsány-Bajnai korszak mérlegét. Véleménye szerint öt szóval jellemezhető a 2002-ben feállt, és mind a mai napig folyamatosan működő rezsim: "Őszöd, Zuschlag, offshore, végkielégítés, megszorítások". Ez az öt szó nemcsak az uralkodó bal-liberális hatalmi elit és értelmiségi-gazdasági holdudvarának politikai moralitását foglalja össze szerinte, hanem abban a a tekintetben is eligazít, hogy miért nem tud semmi érdemit tenni a baloldal helyzete javítására.

Valószínűleg igaza van abban a polgári kormány volt vezetőjének, hogy ez a társaság nem tanult és nem felejt. A kádárizmus élő örökösei és fenntartói ők. Hisz Gyurcsány Ferenc és követői semmit nem értettek meg abból, mi vezetett az Őszöd utáni elemi erejű megmozdulásokhoz, s hogy miért nem lehet a népet, és az annak jelentős részét képviselő ellenzéket hazugsággal és erőszakkal, akár a rendőrség és egyes esetekben még a titkosszolgálatok felhasználásával is, móresre tanítani. Nemcsak a rendőrfőnököt cinikus módon kitüntető Demszky, a rendőrök által megvert Révész Máriusz nevével gyomorforgató módon viccelődő Kuncze Gábor bukott meg a demokratikus jogállamiság vizsgáján, hanem természetesen az a Gyurcsány Ferenc is, aki nem értette meg a CNN hírcsatorna őt kitartóan faggató riportere által közvetített nyugati normát: egy Őszöd után a kormányfőnek le kell mondania.

Ugyancsak fontos az, amit Orbán a költségvetéssel kapcsolatban megfogalmazott. Arra utal, hogy az ellenzék úgy látja, Bajnai ugyan ígérgethetett bármit a számunkra hitelt folyósító nyugati partnereknek, mégis a jövő évi büdzsé a baloldali kampányt és a hatalomból minden valószínűség szerint bukni kényszerülő hatalmi elit menekülését szolgálja, a költségvetési források hozzáférhetővé tétele révén.

Öt szóban egy korszakot kimerítően jellemezni nyilván reménytelen feladat. Ezért csak a legszembetűnőbb jelenségek kerülhettek Orbán szótárába. Pedig talán idetartozott volna a romákkal kapcsolatos kormánypolitika ijesztő cinizmusa is. Hisz miközben retorikai szinten a baloldal támogatja a roma integrációt, a ténylegesen megérkező romatámogatások százmilliós, sőt milliárdos nagyságrendben kerültek korrupt vágányokra. Közben a kormány - nem feltétlenül tudatosan - "felépítette" a számára pofozóbábuként szolgáló, a roma helyzettel kapcsolatban ugyancsak szókimondó pártot, a Jobbikot, és ezzel a trójai falóval csempészte be a politikai jobboldal térfelére a rasszizmust és a cigányellenességet.

E cinikus kormányzati magatartás megnyilvánulása a romagyilkosságokkal kapcsolatos kormányzati politika. Mert bizony mi más az, mint a titkosszolgálatok átláthatatlan, szakszerűtlen és felelőtlen tevékenysége, amely hagyta szabadon garázdálkodni azt a K. Istvánt, akit most a rendőrség a romagyilkosságok egyik fő gyanúsítottjaként vett őrizetbe. Bizony, a szálak egy ilyen érzékeny területen könnyen és gyorsan vezethetnek a legmagasabb vezetőkig. Beszédes a politikailag éretlen Ficsor miniszter elkent indokú távozása, és pusztán a beosztottak felelősségre vonása.

A Fidesz elnöke felvethette volna beszédében, hogy a politikai felelősséget ez ügyben is megússza-e a Gyurcsány-garnitúra, s így a volt miniszterelnökön kívül Bajnai és Szilvásy is. Hisz e korszaknak mégiscsak és még mindig embelematikus alakjai ők, akik a jelek szerint a kádárista hagyományoknak megfelelően továbbra sem kívánják semmiért vállalni a felelősségüket. S bizony a baloldai értelmiség sem mocorog, pedigaz ügy elég kínos a számukra is. Lemondásra leginkább a saját tábora tud valakit rábírni. Amíg ugyanis nincs személyi felelős, az egész politikai tábor osztozik a felelősségben.