Túl sok itt a furcsaság. Most például azt kellene elhinnünk, hogy a Magyar Szocialista Párt nevű bűnszövetkezet ifjúsági kasszaürítő egyletében mindenért Cusi a felelős. Csak ő tudta, mi a mennyi, és honnan lehet 75 milliós állami támogatást lopikázni. Már Ujhelyi István is borotvaéles logikával rávilágított lendületes tanúvallomásában, hogy jóllehet ő volt az ifjú szocialisták elnöke, fogalma sincs, Cusiék kinek és mit osztogattak. Tegnap Baráth Etele és Csiha Judit vallotta szent esküvéssel: fogalmuk sem volt arról, hogy áttételesen az MSZP pártalapítványából finanszírozták a kampányukat. Baja Ferenc pedig - akiről a zsurki vodkagyár, és nem, mondjuk, egy gyóntatószék jut az ember eszébe - egyenesen rendben találta a Táncsics alapítvány zavaros hátterű pályázatait.

Így szokott ez lenni szocialistáéknál. Ha bíróság előtt állnak, megcsalja őket az emlékezet. Értem én, hogy nem újságolhatják el fűnek-fának, az én kampányomat egy közepes ukrán maffiózó támogatja, a tiédet egy jól menő hullaszállító kisiparos, az övét pedig Zuschlag János az elsíbolt 75 millióból. Azt is felfogtuk, hogy a mindenható párt érdeke ma is mindennél előbbre való - jóformán ennyi maradt a gazdag munkásmozgalmi örökségből, azokból a boldog időkből, amikor a kommunisták még a föld alatt tanácskoztak Horthy Miklós Magyarországán.

Csakhogy az idők változnak, új műsorhoz új férfi kell. 1938-ben Nyikolaj Buharin mentette meg a párt becsületét azzal, hogy önmagát nyilvánosan és magánlevelekben egyaránt megalázva, Sztálin nevével ajkán ment a halálba, most pedig Zuschlag védi körömszakadtáig... kit is? Vajon kit, ha nem a párt eszét, a titkos konspirátort, a kommunikáció nagymesterét, aki addig-addig titokzatoskodott, konspirált és kommunikált, amíg ciklusokra szólóan szét nem verte a saját pártját.

Azt gondoljuk, hogy a kézfejére feszülő bilincs láncát jellegzetes makákótartásban cipelő Zuschlag egyszer csak megelégeli, hogy a bolondját járatják vele. Hogy ő a kinevezett antiszemita pártjában, csak azért, mert a holokauszt áldozatain élcelődött egy sort, miközben a szociszimpatizánsok zsidóznak a legkeményebben ebben az országban. Remélhetőleg egyszer Zuschlag is belátja, hogy nem pusztán áldozatul dobták oda a köznek, de mások bűneiért is neki kell lakolnia. Nem mintha nem volna jó helyen ott, ahol van, tudniillik a börtönben. De az embernek mégis különös hiányérzete támad, ha Draskovics Tiborra, Szilvásy Györgyre, és más, szabadlábon lévő elvtársakra gondol, akik remélem, hamarosan egy hűvös cellában gyarapítják majd ismereteiket az elméletileg nem létező, de ott benn nagyon is valóságosan föléjük tornyosuló cigány bűnözőkről.

Magyarország nagyobb boldogságára eljöhet az idő, amikor Cusi új cellatársakat kap. És akkor majd kiderül, hogy a 75 milliós vagy tízszer akkora tolvajlást helybenhagyó milliárdosok mit és mennyit vettek el tőlünk, az ország dolgozó népétől, az egyszerű magyar emberektől.