Előbb amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal elnökét kalaplengetve, ódákat zengve búcsúztatta el. Majd mikor a parlamenti bizottság előtt arról volt kénytelen értekezni, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal súlyos hibákat, mulasztásokat követett el a cigánygyilkosságok ügyében.

A történetbe hatan haltak bele. Ha melléhelyezzük az iraki vagy az afganisztáni háború áldozatainak a számát, akkor is nehezen értjük a miniszterelnök elégedettségét. Azzal meg végképp nem tudunk mit kezdeni, hogy a beismert, rendkívül súlyos hiba (?!) felelősét nem találják. Se a szakmában, se a politikában. Az előző miniszter, Szilvásy György már a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. pótolhatatlan kulcsembere. Az NBH volt elnöke, Laborc Sándor arra sem emlékszik, hogy valaha Moszkvában tanulta a szakmát. A regnáló "szakértői" kormány Ficsor Ádámja pedig miután berendezte irodáját, máris továbbállt. Mert válság idején sem lehetne semmi fontosabb a pártszolgálatnál...

Mint cseppben a tenger mutatja meg magát a jövő. Hogy a Bajnai-kormány örökségének szép számmal lesznek ugyan vesztesei, a jobb módúak és a kormányközeliek körében akadnak nyertesei is, csak felelőse nem lesz egy sem. A válságkezelők majd ünnepelik az államcsőd elkerültét, a költségvetés pillanatnyilag javuló számait, és hogy mindenben teljesítették a túléléshez elengedhetetlen hiteleket folyósító IMF előírásait.

Miközben a röpke egy év alatt lendületesen folyt és folyik a jövő elzálogosítása, koncesszióba adása, az uniós pénzek bespájzolása - készülvén a hosszú, hideg télre. Az MSZP-frakció tagjai magukban és egymásban sem bízva Bajnai válságkezelői spanyolfala mögött építik ki egyéni menekülőpályáikat, kötik meg utolsó üzleteiket. Jobbára saját zsebre. Mert a közvélemény-kutatások és az utca hétköznapi hangulata alapján már egyáltalán nem kérdés, hogy a szocialistáknak nem a saját sikerükre, sokkal inkább az ellenfél mind kevésbé fölényes győzelmére érdemes spekulálniuk.

Így is tesznek. A pillanat túlélésén kívül ezért is ígérnek biztató jövőt, kiemelkedést a válság habjaiból, gazdasági fellendülést, kiegyenesedést 2010-re, szót sem vesztegetve a hogyanról, a nagy ugráshoz nélkülözhetetlen dobbantó szétporladásáról. Arról, hogy a gazdaság teljesen bénult, a munkanélküliség dinamikusan nő, a közigazgatás szétesett, az önkormányzatok térdre kényszerülnek, a vállalkozásoktól tervezett adóbevételek irreálisan magasak, a Magyar Nemzeti Bank hiánya több mint százmilliárd forinttal fogja meghaladni a tervezettet, és hogy a váltás után szinte azonnal el kell kezdeni törleszteni az IMF-hitelt.