A mind gyakoribb és kegyetlenebb megszorítások közepette, minek következtében csökkennek a reálbérek, satnyul a nyugdíjak vásárlóereje, és a munkaadók a kormány közeli közgazdászokkal kórusban, kétségbeesetten kapálóznak mindenféle béremelés ellen, Simor András jegybankelnöknek növelik a fizetését. Törvény írja elő, hogy az MNB elnökének, alelnökének, valamint a monetáris tanács tagjainak fizetését az infláció mértékével emelni kell. Márpedig ha a törvény így szól, akkor Simor András bankszámláján is magasabb összeg jelenik meg, ha a fene fenét eszik, akkor is.

Szegény Simornak valahogy nincs igazán szerencséje a pénzügyekkel. Nem csak arra gondolunk, hogy pont a világméretű gazdasági, pénzügyi válság idején nehezedik rá a magyar jegybankot elnöklő felelősség, a személyes anyagi ügyeit sem az optimális állapotok jellemzik. Szinte a semmiből, nagy hirtelen, az arca verejtékével összekínlódott, egymilliárd forintnyi vagyonkáját külföldön fektette be. De nem ám - miként azt itthoni irigyei gondolták - nyerészkedési célzattal, hanem színtiszta hazafiságból! Ugyanis amiért itthon akár 40 százalék közterhet is kifizethetett volna, azért külföldön csak 10 százalékot, ezáltal jól kitolt velük, mert nem tudtak a drága magyar javakból igazán megtollasodni.

Ráadásul az ottani adóhatóságnak adott munkát, megkímélve az APEH energiáit, hogy az még nagyobb lendülettel foglalkozhasson a hazai nyomorultakkal, ami egy civilizált országban a szociálisan érzékeny, gondoskodó állam legfontosabb feladata. Ennek ellenére megrágalmazták, hogy holmi offshore cégekbe menekítette ki vagyonát, ami már csak azért sem lehetett igaz, mert az effajta eljárás etikátlan. Erre itt van ez a roppant szomorú fizetésemelési procedúra. Ám nincs mit tenni, törvény van rá. Azt sajnos nem tudom, hogy a törvény rendelkezik-e arról, hogy az MNB-elnök fizetésének esetében az 5 százalék 5 százalék- e, vagy több.

Mert az infláció - uniós csúcsként - 5 százalékot tesz ki, míg Simor munkabére 7,4 millióról 8 millióra hízott, ami kicsit több, mint 8 százalék. 370 ezer helyett 600 ezer forinttal emelkedett az elnök havi fixe, az a 230 ezer különbözet az ő esetében bagatell összeg, alig több, mint 3 bruttó minimálbér vagy 2 nettó átlagkereset. Egy bankelnöknek azért illenék mégiscsak észrevenni ezt a bérszámfejtési bakit, de egyelőre nincs információnk arról, hogy Simor reklamált vagy tiltakozott volna. Két eset lehetséges.

Az infláció valójában nem öt, hanem nyolc százalék, s csak azért mondanak ötöt, mert nem akarnak pánikot kelteni. A lakosság úgyis 8 százaléknál is többnek érzékeli a pénzromlást. A másik lehetőség, hogy a magyar gazdasági és pénzügyi szektor legmagasabb szintjein nem tudnak számolni. Számos lesújtó tapasztalatunk birtokában ezt a verziót sem lehet kapásból elvetni, főleg azért nem, mert ez a speciális tudatlanság részben magyarázatot ad arra, hogyan jutott az ország oda, ahol most van.