Természetesen vannak, akik nem osztják a svájci gazdaságkutatók véleményét. Honfitársunk, Bajnai Gordon interjút adott a Népszabadságnak, amelyben azt állította: "Magyarország saját kezébe vette a sorsát, és ennek már érzékelhető eredményei vannak. A szükségből kovácsoltunk erényt."

Bár egyértelmű, hogy Bajnainak nincs igaza, de az alapos cáfolathoz a költségvetés elemzésén keresztül juthatunk el. Vajon mit rejt a szocialista pénzügyminiszterek által rendszeresített vízibivalybőr táska, amelyet akkor használnak, amikor a költségvetési törvényjavaslatot a házelnökhöz szállítják.

A 2010-es évre a költségvetés kiadásai az idei év szűkös, kilencezer milliárdos előirányzatának főösszegéhez képest 545 milliárddal zsugorodnak. Ez sok. A fő vesztes az önkormányzati szektor és a közlekedési ágazat. További probléma, hogy a kormány nem tudja tartani a 3,8 százalékos hiánycélt sem, hiszen az idei év minimum 6,7 százalékos gazdasági visszaeséséhez képest 2010-re, józan ésszel nem lehet "csak" 0,9 százalékos visszaesést tervezni, úgy, hogy a fő felvevőpiacunk, a német gazdaság teljesítménye is ötszázalékos zuhanásban van. Várhatóan nem növekszik jövőre három százalékkal az exportunk, amikor 2009 eddigi időszakában amúgy is mínusz 15 százalékos visszaesést mutat. Gazdasági képtelenség lesz az idei előirányzatnál 610 milliárddal több adót beszedni a recesszióban lévő vállalatoktól, amikor a megrendelések visszaestek, a fő exportpiacaink panganak, a lakosság vásárlóereje pedig csökken. A költségvetés hiánya a felültervezett bevételek, és az alul tervezett kiadások következtében a Bajnai és Oszkó által megálmodott ezermilliárd helyett akár a többszörösére emelkedhet. Ezeknek a költségvetési kilengéseknek, pongyola tervezésnek azonban súlyos következményei vannak az ország külső megítélésében is. Többek között ezért minősítették le a magyar kormányzati munka hatékonyságát az elmúlt években is, hiszen a deficitet mindig alul tervezték, az állami szféra pazarolt, ennek terhét azonban rendre az adófizetők nyakába varrták, akik azért fizetnek az anyagi erejükhöz képest több adót, hogy ki lehessen fizetni az állami cégek és a minisztériumok távozó vezetőinek busás végkielégítéseit, és elkészülhessenek a szocialisták túlélését szolgáló hatástanulmányok. Egy szó, mint száz: jövőre emelkedik az adóterhelés, a költségvetés mozgásterének bizonytalansága, az adózók pedig továbbra is kénytelenek az adóelkerülés útját választani. A gyenge lábakon álló 2010-es költségvetés megpróbálja megnyugtatni a nemzetközi piacokat, s elérni, hogy a külföldi pénzintézetek 2010 nyár elejéig fenntartsák a hiteleiket, ne vonjanak ki további tőkét.

A probléma azonban ennél is súlyosabb. Ki kell mondani: a Bajnai-kormány az államcsődöt a következő kormányra akarja áthárítani. A 2008 őszétől fennálló fizetésképtelenségi helyzetet a Bajnai-kormány ugyanis nem oldotta meg, egyáltalán nem vagyunk túl a válság nehezén. Szemfényvesztő technikák helyett a kormánynak felelősséget kellene mutatnia a piaci szereplők, a családok sorsáért, valamint munkahelyeket kellene teremtenie, s állami közmunkaprogramokat indítania. Ehelyett évek óta csak saját túléléséért tapos. A pénzügyminiszterek által használt vízibivalybőr táska jól reprezentálja az ország vezetési módszereit, pénzügypolitikáját. A szocialisták nyolcéves kormányzása alatt a jó költségvetési elemek úgy kivesztek, mint a vízibivaly Magyarországon. Sőt, éppen olyan zavaros pénzügyi posványt teremtettek, amelyben egy bivaly is jól érezné magát. A döntő többség pedig kíváncsian várja, vajon mi hullik ki még kormányváltáskor a pénzügyminiszter mutatós táskájából.