Hát akkor nézzük, miből élünk!
Sajnos a forint árfolyama továbbra is ingadozik, sőt az utóbbi napokban határozottan gyengülésnek indult. A hazai állampapírpiac pedig pislákol, miközben költségvetésünk felett a Nemzetközi Valutaalap őrködik.
Bármilyen meglepő, a lényeg most nem is ebben rejlik. A kulcsfontosságú kérdés az, hogy Magyarország mégsem került vissza abba a helyzetbe, hogy a közeljövőben a pénzpiacokról tudja finanszírozni a működését. Ne feledjük, az IMF akkor jön, ha ég a ház! Ég bizony: csak a tűzoltás jellegű intézkedések kerültek bele a jövő évi költségvetésbe, a versenyképesség növekedését eredményező lépések hiányoznak belőle, a szerkezeti reformok csíráinak pedig nyomuk sincs. Utóbbi persze "érthető" is: a Bajnai-kormány azért nem vállalta a költségvetés intézményi szerkezetének átalakítását, mert a túlélésre játszik. Ám meg ne feledkezzünk a kormányzati sikerpropaganda harmadik eleméről! Mi is ez? Az IMF meghosszabbította Magyarországgal kapcsolatosan a készenléti hitel lejáratát. Pedig ez nem siker, hanem természetes dolog. Inkább az volt a nagyon barátságtalan gesztus, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezet eredetileg a jövő évi parlamenti választások előttre tette a határidőt, hiszen választási időszakban lehetetlen egy új szerződés részleteit végigtárgyalni.
De kíséreljünk itt meg egy gondolatsort. Az eredeti időzítést esetleg azzal lehetett magyarázni, hogy az IMF szakértői elképzelhetőnek tartották, Magyarország még az országgyűlési választások előtt képes lehet újra kilépni a pénzpiacokra, ma azonban már látszik, hogy ez nem fog menni. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért elégedettek a valutaalap Budapestre kirendelt ellenőrei az ország makrogazdasági mutatóival és pénzügypolitikájával. Csak néhány "apróság": a korai kilencvenes évekhez hasonló módon esik vissza az idén a gazdaság. A magas jegybanki kamatszint mellett képtelenség kigazdálkodni a vállalati hiteleket, az év végére felpörgő infláció pedig nem pusztán az általános árszintet dobja meg, hanem mindannyiunk életét jelentősen megdrágítja, mert a megemelt általános forgalmi adó alól nincs kibúvó. Ráadásul a magyar gazdaságban nincs növekedési potenciál, az ország pedig hitelképtelen. Nem győzzük hangsúlyozni: a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagja nélkül államcsődbe kerülnénk.
Mit hoz 2010? Különleges költségvetést. Meglehet, egyszerre lesz megszorítás és osztogatás. Pedig borítékolható az MSZP bukása. Ha a Bajnai-kormány ténylegesen az ország érdekében cselekedne, akkor lenne azért mód a helyzet javítására. Lehetőség ugyanis most is adódna. Ha drasztikus reformot hajtanának végre a költségvetésben - bürokrácialeépítést, adócsökkentést, tényleges strukturális átalakítást -, az önmagában is hathatna a versenyképesség javulására, és hamarabb elindulhatna a növekedés. S itt van a trójai faló: az önkormányzatoknak a jövő évi költségvetés mintegy százmilliárd forinttal kevesebb forrást biztosít, mint az idei, ám a csökkentésről sem a feladatok áttekintése után döntöttek, hanem a fűnyíróelvet alkalmazták.
A kabinet jelenlegi stratégiája ez: várjuk, hogy valami elinduljon a világgazdaságban, a fő exportpiacainkon - és ez majd egy mellékszálon Magyarországot is magával ragadja. Lényegében tehát erre a passzív várakozásra épül a jövő évi központi költségvetés. Eközben a büdzsében meghatározott folyamatok egy része fenntarthatatlan. Ilyen például az állami alkalmazottak fizetésének visszafogása, hiszen egy-két év múlva a most ki nem adott emelést is ki kell fizetni. A költségvetés intézményi szerkezetének átalakítása nem zajlott le, továbbra is sok-sok felesleges szervezetet finanszíroz az állam.
Még egyszer: a Bajnai-kormány a túlélésre játszik, vagyis a társadalmi feszültségeket kiváltó kérdéseket inkább meghagyja a következő kabinetnek. A jövő év sajnos nem lesz több, mint még egy év mínusz Magyarország történetéből.
Hiába a kisebbségi kormányzás: társadalmi felhatalmazás nélkül nincs hitele hazánknak. Aki szerint van, az képtelenségeket beszél.