Nem is tudtam is, hogy a lelkem legmélyén ott vackol egy szociálforradalmár. A csendőrpofonnal dacoló csóvás ember, aki csak az alkalmat várja az előmászásra. Csak néhány hír elolvasása szükségeltetett és máris bújik ki belőlem Szántó Kovács János.

Eltalálták, az állami cégek vezetőinek fizetéséről fogok írni.

Alapjáraton természetesen nagy barátja vagyok annak, hogy a köztulajdonban lévő állami vállalatok vezetőit tisztességgel fizessék meg. S még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy a bérek nem szakadhatnak el teljesen a piaci szereplők juttatásaitól, mert akkor nem lehet kompetens menedzsereket találni. No de az mégiscsak furcsa, hogy csak a fizetések emelésekor hivatkoznak az illetékesek a versenyszférára, válság idején azonban hirtelen elfelejtenek mutogatni a privát szektorra. Ott ugyanis a visszaesés nem kímélte a vezetők juttatásait sem, számos helyen pedig kíméletlenül megváltak a korábban mégoly hasznosnak tartott menedzserektől is - éppen az adott cég talpon maradása érdekében.

Az állandóan hivatkozott versenyszférában olyat sem tapasztalni, hogy az amúgy is tetemes fizetés mellé szinte automatikusan járnak a legkülönfélébb prémiumok. Márpedig jelenleg veszteséges állami vállalatok vezetői minden további nélkül rakják zsebre alapfizetésük 100-150 százalékát. S a személyi kiválasztásnál is óvatosan bánnék a piacra való hivatkozással.

Vajon milyen speciális tudása van Bakonyi Tibor volt szocialista országgyűlési képviselőnek, amely csak és kizárólag őt teszi alkalmassá a Főgáz vezérigazgatói teendőinek ellátására? Vagy Szűts Ildikót, aki bölcsész végzettséggel irányítja a Magyar Postát havi 2,4 millió forintért? Biztos jól van-e az, hogy - amint azt az Index megírta - a posta vezetőinek nyelvvizsgapótlékot fizetnek (mégpedig nem is keveset), pedig ez a versenyszférában már húsz éve nem szokás. Lévén, hogy egy állás betöltéséhez alapkövetelmény a nyelvvizsga.

De mindez csak öncélú pellengérre állítás, újságírói gonoszkodás, az állami cégek vezetői csak élnek a lehetőséggel, azzal, hogy a magyar állam irányítói elfeledkeztek róluk. Kihasználják, hogy nincs olyan erős központi akarat, amely kikényszerítené az áldozatvállalást. Ha már nem gazdasági, akkor politikai, ne adj' Isten erkölcsi szempontok alapján: nem lehet ugyanis úgy megszorítani, a gyermekétkeztetéstől az egészségügyig mindenütt végigtolni a fűnyírót, hogy közben az állam közvetlen fennhatósága alatt álló cégek vezetői meg sem érzik a válságot. A kormányszóvivő mégis azt mondja a TV2 reggeli műsorában: "A mostani rendeletnek a célja nem az, hogy a fizetéseket bárki is csökkentse, vagy hogy boszorkányüldözés (így! - A.B.) induljon el a sokat kereső állami vezetők ellen".

Bajnai Gordon, a bajai Bismarck pedig láthatóan fel sem fogja a probléma súlyosságát. Szintén a TV2-nek adott interjújában, még a BKV botrányos végkielégítéseinek kapcsán - ahol a probléma lényege ugyanez: erős kontroll nélkül még az alacsony színvonalú, veszteséges vállalatból is dől kifelé a közpénz - vérfagyasztó értetlenségről tett tanúbizonyságot. "A BKV önkormányzati tulajdonú társaság, de nem lepődnék meg, ha az állam környékén is találnánk ilyen pénznyelő helyzeteket.

Indokolhatatlanul sok pénz folyt el erre a szimbolikus esetre, és tartok tőle, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, nyilván nagyon sok ilyen van" - mondta a válság első számú kezelője. A riporternek nem jutott eszébe megkérdezni, hogy a sóhajtozáson kívül valamit szándékozik is tenni? Akármennyire hihetetlen is Bajnai Gordonnak, egy kormányfőnek meglennének az eszközei a helyzet kezelésre.

Ehelyett marad a kéztördelés, hogy ez így volt, így lesz: az állami cégekkel kapcsolatos korrupció olyan, mint egy természeti csapás, azt keresztyéni nyugalommal kell eltűrnünk.

Ne csodálkozzanak hát a hatalmon lévők, hogy már a korábban minden aljasságot megbocsátó értelmiségük is ököllel veri a zongorát.