fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Putyin Gyurcsányja
2009. szeptember 24., 08:31
Vlagyimir Putyin nem szerette Gyurcsányt. Finoman szólva. A volt magyar kormányfő mint ember idegesítette. Az ellenszenv nem abból a közhelyből indult, miszerint az alacsony embereket zavarják a nagyobb termetűek. Vlagyimir Putyinra sohasem volt jellemző, hogy kisebbségi érzése legyen bárkivel szemben is. A Kreml urát a magyar kormányfő személyisége irritálta.

Putyin hivatásos katonatiszt, hírszerző. Medgyessyvel például kitűnően megértette magát. A D-209-es persze sohasem volt az ő szintje, Medgyessy Péter szimplán jelentett, Putyin profi volt.

Azonban térjünk vissza az első Putyin-Gyurcsány-találkozóra, ahol valószínűleg minden elkezdődött. Putyin kimérten, a diplomáciai protokoll minden részét betartva várta a magyar miniszterelnököt. Értsük meg a helyzetet: Kreml, óriási díszterem, arany stukkó, 18. századi egyenruhában álló díszőrség. S erre berobog a magyar küldöttség a magasságát görnyedten viselő Gyurcsánnyal, aki az első perctől kezdve egy izgága főiskolás gesztusaival bombázza az orosz elnököt. A legenda szerint a Kreml ura akkor megkérdezte tanácsadójától: "Sto eto za durik?" Azaz: miféle hülye gyerek ez? Putyin véleménye valószínűleg tovább javult, amikor Gyurcsány Ferenc elmagyarázta neki a nemzetközi politika mozgatórugóit, s kimondottan igényelhette az MSZP-s politikus véleményét az Oroszország előtt álló kihívásokról.

Vlagyimir Putyin mindezek ellenére, avagy pont ezért, kitű­nően együttműködött Gyurcsánnyal. Elődeivel ellentétben Fletó mindent megadott, amit Oroszország ura akart. Elsősorban szabad utat engedett az orosz tőkének Magyarországon. Ne kicsinyítsük le ennek a lépésnek a jelentőségét, hazánk ebben az időszakban válik uniós taggá, őrzi a NATO keleti határát. Fontos politikai és gazdasági terep. Korábban az oroszok kerülő utakon érkeztek, adóparadicsomokba bejegyzett vállalatokon keresztül, vagy éppen egy osztrák stróman cégen keresztül, mint a rossz emlékezetű BorsodChem ügyben. (A borsodi vegyiüzem ugródeszka lehetett volna a Gazpromnak, hogy ellenőrzése alá vonja a magyar vegyipart, majd lépjen a Mol felé. Akkor ez nem sikerült, az idén azonban Gyurcsány az osztrák OMV-n keresztül adott zöld utat az oroszoknak.) Erre Gyurcsány kormányzása alatt már nem volt szükség, a magyar hatóságok nem vizsgálták egyetlen orosz cég pedigréjét sem. A magyar kormányzat átengedte a Malévot is. Az oroszok egy percig sem titkolták: a magyar nemzeti légitársaság átengedését gesztusnak tartják, meghatározó lépésnek a kétoldalú kapcsolatok "javítása" felé. Kicsit olyan volt ez, mint amikor a mesében az ördög azt mondja a sarokba szorított királynak, hogy alkujuk megszenteléseként adja hozzá a kisebbik lányát. A népmesében a király vívódik, Gyurcsány csak az időt húzta, hogy minél jobb árat harcolhasson ki, s elviselhető legyen a nemzeti légitársaság eladásának PR-ja is.

A PR-t biztosította is neki Moszkva. Az első körben nem volt az üzletben az orosz állam, egy orosz milliárdos szerezte meg a Malév kisebbségi részét. Aztán kiderült, hogy a milliár­dosnak már nincsenek meg a mil­liárdjai, s a kisebbségi tulajdon is hirtelen többségivé vált. Az orosz állami Aeroflot többségi tulajdonává.
Ilyen egy alku volt ez.

Magáért a Malévért amúgy szinte filléreket kapott a magyar állam, az egyezség egyébként sem Magyarországról szólt. Ez volt a meghatározó eleme Putyin és Gyurcsány bizniszének. Gyurcsány kedvező feltételekkel engedi be az oroszokat, Putyin meg biztosítja, hogy a magyar politikus, illetve üzletfelei és barátai jól járjanak az orosz piacon.
Értsük meg: nem két egyenrangú fél kötött itt üzletet, nem államok érdekei mentén született az alku. Gyurcsány kormányfőként egyszerűen eladta, ha úgy tetszik, privatizálta a magyar-orosz viszonyt.

Volt szó népmeséről, ez azonban sokkal inkább kémtörténet vagy inkább egy egyszerű rablósztori. Vannak benne nagy és kis üzletek. Nagy buli volt, hogy Gyurcsány Moszkva érdekeit követve belement a Déli Áramlat gázvezetékbe, s ott fúrta a Nabuccót, ahol tudta. Kisebb üzlet, habár legalább hat-nyolc milliárd forintot hozó lehetett a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség elkótyavetyélése. Ezt talán puszta nosztalgiából, az ingatlanbiznisz iránti olthatatlan, már-már zsigeri szeretetéből vezényelte le Fletó tavaly.

Gyurcsány szeretett az államférfi szerepében tetszelegni, szívesen hagyta, hogy terjesszék róla: ő lehet a Déli Áramlat majdani vezetője. Ez azonban Moszkvában sohasem merült fel. Gyurcsány nem Schröder, hanem súlytalan, hazugságon kapott bukott politikus Európában. Addig volt érdemes vele üzletelni, amíg adhatott valamit. Ha már nem tud semmivel szolgálni, az áruló és a tolvaj is elveszíti vonzerejét. Már nem engedik be a fényes szalonba, kezet sem fognak vele. Megvetik.

(Máté T. Gyula, Magyar Hírlap)