- Buda központját akarják felépíteni a Millenáris környékén. Nem túl nagyra törő terv ez?

- Szerintem nem, nagyon jó ötlettel álltunk elő. A Fény utcától a Lövőház utcán át a Marczibányi téri lőtérig, beleértve a Mechwart ligetet, hatalmas területen egy új városmag jön létre, csökkentett forgalommal, sétálóutcával, díszburkolatokkal. Az egész környék megszépül. 1,3 milliárd forintos beruházásról van szó, amiből 950 milliót az uniós fejlesztési alaptól nyertünk el.

- Mindezt a lepusztult Moszkva tér tőszomszédságában. Miért nem ez a három kerület határán fekvő terület újul meg először?

- A mi zöldövezeti városrészünk valóban éles ellentéte lesz a Moszkva térnek. A tér - bár az I., a II., a XII. kerületben van - a főváros tulajdona. Demszky Gábortól Kóka Jánoson át Horváth Csabáig minden választási kampányban megígérték a politikusok, hogy rendbe teszik ezt a területet, mégsem történt semmi. Remélem, hogy 2010-ben az önkormányzati választások után olyan vezetése lesz a fővárosnak, amely valóban érdemben tud tárgyalni a kormánnyal a Moszkva tér rendbehozataláról. Szolid becslések szerint is 20-30 milliárd forintba fog kerülni. Akkor ez a terület tényleg Buda központja lehet.

- Nem sérti a szomszédos kerületeket, ha azt mondják, itt lesz Buda központja?

- Miért sértené? Örülünk egymás sikereinek. Ha itt kialakul egy új parkosított budai belváros a Margit körúttól a Marczibányi térig, attól még a kollégáim is megvalósíthatják saját elképzeléseiket. Ha itt lesz egy sétálóutcás terület szökőkúttal, könyvesboltokkal, kis üzletekkel, kismamabolttal, és néhány hangulatos hely, ahová be lehet ülni egy kávéra, az mindenkinek jó lesz.

- A II. kerületben gazdag emberek élnek, rózsadombiak, pasarétiek. Jár önöknek az a közel egymilliárdos uniós pénz?

- Nagyon rossz sztereotípia, hogy a kerületben élők valamennyien "jómódú rózsadombiak". 86 ezer ember él itt, közöttük számtalan szegény, aki napi problémákkal küszködik. Az országban valóban a miénk az egyik legtöbb adót befizető település, de az önkormányzat helyzetéhez ennek semmi köze. Miért ne járna ez a pénz, ha nagyon jó pályázatot dolgoztunk ki? Aki ismeri a környéket, tudja, hogy a Lövőház utca, a Kisrókus utca, Keleti Károly utca környéke megújításra vár.

- Miközben saját pénzük is van mentőállomásra, körforgalomra, egészségházra, míg más önkormányzatok működési problémákkal küszködnek.

- Épül és szépül a kerület, ami fontos eredmény 2009-ben, amikor mást sem hallunk, mint recesszió, válság, elvonás. A budapesti kerületek közül is sokan hiteleket vettek fel, kötvényeket bocsátottak ki, több milliárd forintos adósságot halmoztak fel. Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy ötből négy kerület el van adósodva. Nekünk pedig nincsen adósságunk, s ez nagy eredmény.

- Tehát mégiscsak gazdagok.

- Akkor írjunk le egy mondatot a sok gazdag ember és az önkormányzat viszonyáról, mert ez mindent elárul. Tavalyelőtt a II. kerület lakosai 47 milliárd forint személyi jövedelemadót fizettek be. Ebből az összegből a központi és a fővárosi forrásmegosztás után 300 millió forintot kapott meg az önkormányzat. Vagyis kevesebb mint egy százalékát. Pedig akik a pénzt befizették, joggal mondhatnák: ilyen adózás mellett elvárható, hogy környezetüket, utcájukat is rendbe tegyék.

- Akkor mitől megy ilyen jól?

- Külön köszönöm, hogy azt mondja: nekünk jól megy. Ez nagy dicséret. Sokat dolgozunk ezért. Amikor 2006-ban polgármester lettem, munkatársaimmal átvilágítottuk a rendszert, és megpróbáltuk hatékonyabban működtetni. Olyan változásokba vágtunk bele, amelyeket elődeim nem tudtak vagy nem mertek meglépni. Úgy racionalizáltunk, hogy közben nem kellett embereket utcára tenni. Százmilliókat sikerült így megspórolni, ebből telik most fejlesztésekre. Számtalan olyan konstrukciót dolgozunk ki, ami nem megszokott sem a fővárosban, sem az országban. Az egészségházat például PPP-szerű konstrukció keretében tudtuk kialakítani, az önkormányzat és egy magáncég együttműködésével.

- Erre mondja az Állami Számvevőszék, hogy Magyarországon nem jól működik ez a konstrukció, mert mindig a vállalkozó jár jól az állammal szemben.

- Az állammal szemben lehet, de a mi önkormányzatunkkal szemben nem. Igenis lehet úgy csinálni PPP-konstrukciót, hogy azzal jól járjon egy település, és a vállalkozónak is megérje. Én nem a vállalkozó érdekeit nézem, hanem a kerületét, szemben az általam ismert számtalan PPP-konstrukcióval. De a szűkülő pályázati lehetőségekkel is élünk, így nyertünk 600 milliót csapadékvíz-elvezetésre.

- Az újabb megszorítást is könnyen átvészelik?

- Egy kicsit rémültek vagyunk, hogy a kormány az önkormányzatoktól el akar vonni 120 milliárd forintot, s egyelőre nem tudjuk, honnan. Ez nyilván érezteti hatását a II. kerületben is. Felröppennek hírek, hogy a gyermekétkeztetés normatíváitól a pedagógusfizetésekig minden területet érint a megszorítás. Mi azonban nem szeretnénk iskolát bezárni, pedagógust elküldeni. Az oktatástól, az egészségügytől és a sporttól nem fogjuk elvenni a pénzt.

- Ha mégis megszorulnak, jöhet a hitel?

- Semmiképpen. Egy önkormányzati vezető gazdálkodjon úgy a közösség pénzével, mint ahogy otthon a sajátjával szokott. Most én sem nem vennék fel hitelt lakáscseréhez.

- Ez ellentétben áll Budapest vezetőinek felfogásával. A fővárossal más téren is volt konfliktusa: csúsztatni kellett a Margit híd felújítását, mert a II. kerület nem adott engedélyt. Többen mondták: szándékosan kötözködik.

- Soha senki olyan nagy segítséget nem adott a fővárosnak, mint a II. kerület. A főváros úgy jelentette be a Margit híd felújítását, hogy a budai lehajtóra nem készült szabályozási terv. Ennyit az előkészítettségről és a megfelelő tervezésről. Persze lehet azt kommunikálni, hogy a II. kerület tehet a csúszásról, csakhogy ez nem felel meg a valóságnak. Az ilyenkor szokásos egy-másfél év helyett háromnegyed év alatt elkészítette a kerület a szabályozást. Nemcsak hogy nem kötözködtünk, de a mi maximális rugalmasságunk kellett ahhoz, hogy elkezdődhessen a felújítás. Legalább a jogszabályokat betartva.

- És a fonódó villamosok? Azt mondják, Láng Zsolt miatt bukott.

- Talán nem vagyok túlzó, ha a 4-es metró és a Margit híd ismert ügyei után azt kérem, higgyék el nekem: a főváros nem mindent úgy készít elő, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A budapesti zavaros pénzügyeket pedig szerintem mindenki ismeri. Rosszul végzett munkához és visszafordíthatatlan, felelőtlen lépésekhez hadd ne adjam a nevem. Nem készültek hatástanulmányok, számtalan olyan elem volt az elképzelések között, ami a II. kerületieknek kifejezetten hátrányos lett volna. A felvetéseimre választ sem kaptam. Lehet úgy is beállítani, hogy a vállalhatatlant megfúrtuk, de talán nem minket kéne hibáztatniuk azoknak, akik hanyagul végzik a munkájukat.

- Megfúrta az önkormányzat a kórházépületek eladását is, amikor változtatási tilalmat rendelt el az egykori Lipót és a Budai Gyermekkórház területére. Néhány hónap múlva megszűnik a korlátozás.

- A változtatási tilalom nem öncélú eszköz. Arra az időre rendelheti el a település, ameddig elkészíti az új szabályozási tervét az érintett területre, de legfeljebb három évre. Ezen az időn belül el fogjuk végezni a munkát. Nem vagyunk partnerek abban, hogy például az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet negyvenhektáros területét eladják lakóparknak, és ezzel ráengedjenek a Hűvösvölgyi útra még ötezer autót reggelente. Azt szeretnénk, ha ezek az épületek - amelyek közadakozásból, közpénzekből épültek - továbbra is egészségügyi célokat szolgálnának; csak ebbe szólhatunk bele. Persze örülnék, ha ezen belül is közegészségügyi funkciójuk lenne, hiszen a kerületben élő sok tízezer ember ellátása nem megfelelő. Olyan kórházra lenne szükségünk, amely korszerűbb, betegközpontúbb, mint a János-kórház - az ottani viszonyokról magam is megdöbbentő élményeket szereztem az utóbbi hetekben.

- Elődje, Horváth Csaba, volt II. kerületi polgármester mondta, hogy a János-kórházat le kéne dózerolni. Szavai hatalmas felzúdulást váltottak ki.

- Senki ne csodálkozzon azon, hogy a választóknak az ingatlanspekuláció jut az eszükbe, ha a szocialisták valamit le akarnak dózerolni. Bölcsebb lett volna, ha elődöm - aki az egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes - először arról beszél, mi épül, hogyan oldjuk meg a betegellátást. Nem mindig a megszüntetéssel, rombolással kellene kezdeni, hanem inkább a tervezéssel, az építéssel. Az elmúlt évek mindenkiben bizalmatlanságot és gyanút ébresztettek az állam és a főváros tevékenysége iránt. Ezt a helyzetet kell helyi szinteken elkezdve megváltoztatnunk. Összefogás és bizalom nélkül ugyanis nem lehet jövőt építeni.