Mindössze a mancslenyomatra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen mondani, melyik egyedről van szó. A lábnyomelemző technika (FIT) már más veszélyeztetett fajok, például a bengáli tigris és a jegesmedve kutatását is elősegítette. Most afrikai és brit természetvédelmi szervezetek, valamint a Chester Állatkert szakemberei első ízben alkalmazták a módszert gepárdokra.

Mindegyik mancslenyomat egyedi méretű, alakú és jellegű, akárcsak az emberi ujjlenyomat. A nyomról digitális fényképfelvétel készül, majd az bekerül egy számítógépes adatbázisba. Új nyom esetén a számítógépes program az összes meglévő fényképet átnézi, és összehasonlítja a mancs bizonyos pontjai között mért távolságokat, amíg meg nem találja a nyom párját - írta a BBC hírportál.

Eddig a kutatók egy közép-namíbiai rezervátum és az angliai Chester Állatkert gepárdjainak mancsnyomairól készítettek felvételeket. Remélik, hogy hamarosan a többi vadon élő afrikai gepárdra is kiterjeszthetik a kutatást, így ugyanis rengeteg mindent meg lehet tudni az állatokról anélkül, hogy el kellene fogni őket.

A gepárdok mozgása, egymással való kapcsolatai és állománynagyságuk másképpen nemigen lenne felmérhető. Ezzel a módszerrel a problémás állatokat is ki lehet majd szűrni, és áthelyezni máshová, ahol nem okoznak gondot a jövőben. A namíbiai gepárdok egy része ugyanis elhagyja a természetvédelmi területeket, és a legelőkre betévedve könnyen puskavégre kerülhet. A problémás állatok elköltöztetésével egyrészt megelőzhető az ember-gepárd konfliktus, másrészt megvédhetők az egyes ragadozók.

A kutatócsapat reméli, hogy a módszert tovább tudják fejleszteni, hogy Afrika-szerte elterjedtté válhasson.