Pénzügyminiszteri nyilatkozat ide, vagy oda, amely szerint ő azután semmi okot nem lát arra, hogy eddig is lelkiismeretesen végzett dolgát ne tehesse tovább, a tény az még tény marad: egy (még) hivatalban lévő kormánytagunk tudatosan és folyamatosan sérti a törvényt.

És ezzel a megállapítással, amelynek valóságát maga az érintett sem cáfolja, az ügyet le is lehetne zárni, csupán arra kellene az illetékeseknek a jogállamhoz méltó választ megtalálniuk, hogy mi is ilyenkor a pontos teendő. A számos nyugati példa nyomán, éspedig az ottani miniszterektől elvárt, kiemelkedően magas erkölcsi érzéket is tekintetbe véve a válasz aligha kétséges, Oszkó Péternek, mégpedig sűrű bocsánatkérések közepette, már régen le kellett volna mondania.

Amennyiben, miként arra a jelek utalnak, pénzügyminiszterünk erkölcsi érzéke mégsem ütné meg a kívánt szintet, rendesen kinevezője, azaz maga a kormányfő kényszerülne őt kabinetjéből eltávolítani, mégpedig úgy, hogy az esettel kapcsolatos privát magyarázatokat, mentségeket eközben a felek legalább is félreteszik egy jóval később, és a közismerten türelmes papírra vetett emlékirataik céljára.

Máskülönben, ami a miniszteri magyarázkodás konkrétumait illeti, megállapíthatjuk, hogy még mindig az átkosból itt maradt régi módi járja, amikor is jeleseink a köznépet egyszerűen hülyének nézik. Még hogy az érvényes építési engedély egy statikailag hibás, alapjában véve életveszélyes építményre szólna? Ebben az esetben Oszkó úr legalább akkora sikerrel perelhetné kártérítésért az illetékes hatóságot, mint amilyen biztosan nyert a Magyar Állam ellen tavasszal egykori cége, a Deloitte, a csődbement Postabank valamikori könyvvizsgálójaként.

Továbbá, ha ez az egész mégis igaz volna, miszerint az épület statikai biztonságával kapcsolatban utólag merültek fel problémák, az is bátran kijelenthető, hogy arra nem a kibővített pincébe telepített fitnesz részleg felhúzása az igazán korrekt megoldás. Ez utóbbit pedig az egykoron az aligai löszre épített és azután jól megsüllyedt családi nyaraló helyreállításánál szerzett "szakértelmem" birtokában merészelem nagy biztonsággal kijelenteni. Még hogy nagyobb pincét egy bizonytalan állékonyságú ház alá?

Ugyan már, Oszkó úr, legfeljebb az alapok vasalása, horgonyzása, méreteinek növelése, netán támpillérzet felhúzása jöhet szóba ilyen esetben, nem pincebővítés. Itt nem egyébről van szó, mint hogy ön hideg fejjel mérlegelt, ahol is az egyik serpenyőben ott volt ugyebár az ilyen esetekben megszokott, könnyen kalkulálhatóan és liberálisan enyhe szankciókat alkalmazó törvényesség, a másikban pedig a kicsinyes, önös érdek.

És a jelek szerint a mi pénzügyminiszterünknél, a világ szégyenére, az utóbbi nyom többet a latban. Mintha mondjuk valaki azzal a mesével állna neki az engedély nélküli pénznyomásnak, hogy ezzel csak az államot akarta kisegíteni a már alig olvasható bankók pótlásában. Tudja, törvénysértéssel a gyengén látók érdekében...