Hunvald Györgyöt titokban nyilván minden településvezető, politikus, sőt reflektoréhes közszereplő irigyli. Persze nem a börtönkosztra vágynak: Erzsébetváros előzetes letartóztatásban ülő polgármesterétől másoknak szinte elérhetetlen médiaérdeklődést vált ki. Ráadásul Hunvald György úgy lehet a sajtó érdeklődésének kereszttüzében, a hétköznapi eszmecserék középpontjában, hogy még Zuschlag János emlékezetes bilincses nyilatkozatánál ("Nincs Zuschlag-ügy") is kevesebbet beszél.

Hunvald egy korrupt, önnön gátlástalanságát nem érző, minden, akár ésszerű felvetésre is mérhetetlen arroganciával reagáló politikai konglomerátum jelképe lett. Bár a polgármester hallgat, párttársai beszélnek. Most például éppen azt próbálják megindokolni, miért kapja február óta töretlenül a tiszteletdíját: a letartóztatás óta majd' hatmillió forintot fizettek ki neki. A helyi ellenzék - nyilván kommunikációs okokból is, de hát ennél magasabb labdát még egy válogatott röplabdás sem tud feladni - javasolta, hogy vonják meg tőle az illetményt. A helyi MSZP illetékes elvtársa a morális felháborodástól remegő hangon jelezte, teljesen törvénytelen a javaslat, mert nem arról van szó, hogy Hunvald "nem akar dolgozni, hanem nem engedik dolgozni."

Ez tetszett. Ebben az országban ugyanis él néhány millió olyan állampolgár, aki nemcsak a becsületét veszítené el egy előzetes letartóztatással, hanem a fizetését és az állását is. De ne vaduljunk ennyire. Szeretve tisztelt főszerkesztőm például nyilván angyali türelemmel tűrné, hogy valakik engem hónapokig "nem engednek dolgozni", de rendszeresen elutaltatná fizetésem. Szabad idejében még kispárnát is hímezne nekem; életszerű felvetés. Akárcsak a kerületi szocialista képviselő magyarázata. Mintha valami elszánt ütőember állna a polgármesteri iroda előtt egy jól megtermett őrkutyával, s Hunvald Györgyöt minden reggel elhajtaná irodája elől. A békeszerető polgármester úr (a helyi baloldali matrónák arany Gyurikája, akik Hunvaldot a Fidesz által irányított koncepciós per, egy inverz MAORT-ügy áldozatának látják) pedig nem tehetne mást - szépen hazaballagna. S másnap ismét megpróbálná a munka felvételét.

A helyzet persze úgy fest, hogy Hunvald Györgyöt nem az ufók, sem nem valami titokzatos összeesküvés gátolja a munkában, hanem a bíróság helyezte előzetes letartóztatásba, s zárolta magánvagyonát. Akkora összegeket, amelyeket Hunvald György akkor sem tudott volna összegyűjteni tiszteletdíjaiból, ha nemcsak az Országgyűlésnek, a fővárosi közgyűlésnek, hanem a csillagközi szenátusnak is tagja lett volna. Az kétségkívül tény, hogy a törvény szerint a testület a polgármester illetményének legfeljebb húsz százalékát vonhatja meg a jogerős bírói ítélet előtt (a kedvezményeket, prémiumokat viszont teljes egészében). A jogszabályokra mutogató, Gyurcsány Ferenc országgyűlési korábbi praxisából jól ismert felháborodás viszont azért tűnik némiképp hamisnak, mert a helyi többség eddig még a legkisebb gesztust sem kockáztatta meg. Valami apró döntést, amelyből az egyszeri választópolgár Hunvald feltételezett ügyeitől való finom ellépést olvashatta volna ki. Még arra sem voltak képesek az illetékesek, hogy egy nyomorult nyilatkozatot kiizzadjanak, amelyben az illetményről való lemondást kérik H. Györgytől. Mondjuk azzal a felütéssel: ha már a megszorítások az erzsébetvárosi önkormányzatot is érintik, az előzetesben csücsülő polgármester úr hozzon áldozatot az állítólag hőn szeretett kerület érdekében.

Beszélhetnek a szocialisták társadalmi párbeszédről, az alagút végéről, a reformok társadalmasításáról, barna esőről, fenyegető kétharmadról, Orbán Viktor sátáni mosolyáról, a demokrácia végéről. Ha helyben és országosan nem képesek ilyen ép ésszel és minimális erkölcsi érzékkel belátható döntések meghozatalára, ne csodálkozzanak, ha a társadalomban csupán egy szó rögzül róluk. Ez pedig tolvajjal kezdődik és bandával végződik.

Az eset pedig örök tanulságul szolgálhat minden politikai erőnek, így a Fidesznek is. Ez a vége, ha egy párt - akár helyben, akár országos szinten - beleszarusodik a hatalomba.