A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az ír referendumon második nekifutásra most igent mond a szavazók többsége az Európai Unió reformszerződésére, az nagyon megkönnyíti a helyzetet a lisszaboni okmány végleges ratifikációjához, hiszen akkor a 27 tagállam közül már csak Csehországnak és Lengyelországnak kell törvénybe iktatnia, s "nyomás alá kerülhetnek", hogy ezt megtegyék.
Lehetnek ugyan népszavazások, alkotmányossági problémák, de az írek annyira elutasítóak voltak, hogy ha a szerződést most "ezen a nagy ír buckán át lehet nyomni", az nagyon sokat segítene - fogalmazott az elemző. Ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy Václav Klaus cseh elnök, akinek aláírása nélkülözhetetlen a ratifikációhoz, egyértelműen ellenzi a szorosabb integrációt, szenátorok egy csoportja pedig újabb panasszal élt a cseh alkotmánybíróságnál, ami akár hónapokig elhúzhatja a dokumentum életbelépését, a brit konzervatívok pedig kormányra kerülésük esetére népszavazást helyeztek kilátásba a szerződésről.
Mint mondta, Európában érvényesül egyfajta "cserépszavazásos, masszírozós" hatás, ha egy ország valamiben nagyon ellenáll, elkezdik rossz hírbe hozni. Láttuk ezt az íreknél - tette hozzá -, akárhányszor leszavaztak valamit, az unióban arról kezdtek beszélni, milyen hálátlanok, annyi pénzt kaptak az EU-tól, és most így viselkednek, talán nincs is ott helyük. Így a dublini kormányzat most újra megszavaztatja a választókat a lisszaboni szerződésről. Az oktató szerint ugyanez a hatás érvényesülne Csehország esetében is, ha "Klaus és kicsiny csapata" egyedül maradna.
Ha a szerződés Írországban nem megy át, akkor sincs óriási probléma - mondta Pogátsa Zoltán. Természetesen ez a szerződés elbukását eredményezné, de bár az EU az utóbbi években minden eddigi szerződésénél - a nizzainál, az európai alkotmányos szerződésnél és az lisszaboninál is azt hangoztatta, milyen nagy baj lesz, ha nem szavazzák meg a tagállamokban; a döntéshozatal azonban az elutasítások ellenére sem blokkolódott le. Úgy fogalmazott: "az Európai Unió most is elmuzsikál valahogy", az intézményrendszer a bővítés ellenére működőképes maradt.
Amennyiben életbe lép a lisszaboni szerződés, az Európai Tanácsban elvileg előremozdulás történhet, José Manuel Barroso kisebb bizottságot hozhat létre, a döntéshozatal megváltoztatása változtathat azon a helyzeten, hogy a tagállamok vétójoga miatt több érzékeny területen, például az adóharmonizációban, a szociális jogok összehangolásában, a kisebbségvédelemben, a közös külpolitika kialakításában nem sikerült haladni. Mindig tudható, mely államok azok, amelyek adott esetben megakadályoznának ilyen előrelépést, nem is próbálkozik vele a bizottság, mert pontosan tudja, hogy leszavaznák.
A lisszaboni reformokban azért reménykednek sokan, mert a kicsit megváltozott döntési rendszerben mód lenne arra, hogy a tanácson belül egy eléggé nagy országcsoport többségi döntéssel egy kisebbségben maradó országcsoporttal szemben elméletileg érvényesíthetné az akaratát. Az egyetemi oktató ugyanakkor attól tart, hogy a valóságban ez nem lesz így. Példaként említette, hogy egy többségi országcsoport hozzáfoghatna megreformálni a rendkívül költségigényes közös agrárpolitikát, de kevéssé elképzelhető, hogy Németország vagy Nagy-Britannia vezetésével "nekimennének" a franciák vezetésével a mostani rendszert fenntartani akaró lobbicsoporttal szemben. Nem valószínű az sem, hogy az unió többsége Görögországgal szembemenne és azt mondaná, mostantól elfogadja Macedónia nevét. Legközelebb ugyanis ezek az országok akadályoznák meg más témában a továbblépést. Az unió elmúlt ötven évéből azt látható, hogy "belső kultúrája nagyon udvarias", folyamatosak az alkudozások, a csomagkapcsolások - tette hozzá.
Csakis a szupranacionalisták, a föderalisták fűznek nagy reményeket az új EU-szerződéshez - vélekedett Pogátsa Zoltán. A reformfolyamat - mondta - az európai alkotmánnyal kezdődött, amely megteremtette volna az önálló szuverenitású Európai Uniót, de az megbukott néhány tagállam ellenállásán. A mostani egy "miniszerződés", egyszerűsítése annak a tervezetnek, amely eredetileg sokkal ambiciózusabb volt. Hangsúlyozta, a mai Európa nagyon erősen kormányközi Európa, ahol a tanácson és az együttdöntési mechanizmuson keresztül a tagállamok akarata érvényesül. A nemzetek feletti új európai állam, amelyről sokan álmodtak 2002-ben, nem hozható létre, a lelkesedés sem a régi, a lisszaboni szerződéssel - ha életbe lép, sokkal praktikusabb, kompromisszumokat tartalmazó változások lesznek hatályosak.
Arra a kérdésre, hogy ha a reformdokumentum értelmében az EU-nak elnöke, külügyminisztere lesz, javulhatnak-e Európa világpolitikai szerepvállalási esélyei, Pogátsa Zoltán annak a véleményének adott hangot, hogy éppenséggel romlanak. Már most túl sok mindenki képviseli az Európai Uniót - mondta -; a tanácsi elnök, az Európai Bizottság elnöke, az Európai Parlament elnöke, a közös kül-és biztonságpolitikáért felelős személy. Ha újabb és újabb intézményeket hoznak létre, egy "hétfejű sárkányra" kezd hasonlítani Európa, és egyre kevésbé tudják komolyan venni a világ nagy konfliktusaiban.
Az utóbbi 20 év történései közül elég Horvátország vagy Koszovó elismerését, az iraki, afganisztáni fejleményeket említeni, európai külpolitikai egységről egyetlen nagyobb konfliktus esetében sem lehetett beszélni, a tagállamok eltérő külpolitikát képviseltek - indokolta aggályait az elemző.