Akinek több a pénze, annak legyen több a joga is! Ez teljesen nyilvánvaló cél, ez a szocialista követelés 2009-re voltaképp már meg is valósult. Hogy még nem mindenki élhet a sok pénz adta jogával? Ennek oka az, hogy keveseknek van sok pénze. (Sokaknak meg kevés pénze sincs.) De akinek van pénze, az már megkapja a mellé járó többletjogokat. Már csak a pénzügyminiszter ellenkezik ezzel. De fogadok, előbb-utóbb ő is beadja a derekát. A minap már büszkén kijelentette: teljességgel tudatában volt annak, hogy törvényt sértett. Vállalja törvénysértése következményeit. Csak az ellene indított eljárás befejezésére vár, aztán rögvest kifizeti a bírságot. Ilyen okos, karakán ember ez a pénzügyminiszter! Viselkedése példaként állhat mind a három és fél millió magyar adófizető előtt. (Akik, ha a miniszter példáján felbuzdulva holnaptól nem fizetnek adót, nyomban három és fél millió új közigazgatási/bírósági ügyet indítanak el. Azoknak a lefolytatásához a pénzügyminisztériumnak, az adóhivatalnak, a bíróságnak legalább félmillió új alkalmazottra lesz szüksége.)

A második programpont: mindenki tegye azt, amihez kedve szottyan! Minek jár a gyerek iskolába, ha nincs hozzá kedve! A szabadságjogo­kért küzdő, orránál tovább nem látó jogvédő meg - ha kedve tartja - hadd fusson az orra hegye irányába, önkormányzattól köztársasági elnökig. Az iskola mellé járkáló gyerek szüleinek a szabadságjogát tisztelve. Ily módon a derék jogvédő negyven év múlva sem fogy ki a futni valókból. Csakhogy akkor majd a hajdani gyermek munkához vezető útját fogja egyengetni. (Lásd még: Út a munkához program.) Elintéz egy kiemelt segélyt, hogy örökös páciense felnőttképzés keretében ötvenéves fejjel papírt kapjon a nyolc osztályról.

Végül tehát: az olcsó állam alapja a káosz! A fentiekből is jól látható, hogy az első két pont megvalósítása automatikusan eredményezi a kitűzött cél megvalósulását, a teljes káoszt. Már csak azt nem értem, az önkormányzatoktól miért potom 120 milliárd forintot von el jövőre a kormány?! Vonjon el legkevesebb 1200 milliárdot! A pénzt meg tegye el, vagy adja oda a barátainak. Hadd gyarapodjon azok tábora, akik képesek magukat bevásárolni a jogállamiság sáncai mögé.

Kórház, rendelőintézet pedig egyáltalán nem kell! Amit túlélünk, túlélünk, amit nem... (Lásd még Darwin: A fajok eredete.) Azt a pár gyereket, aki minden tiltás ellenére mégis iskolába járna, kiküldjük külföldre. Ez rögtön dupla hasznot hoz. Megspóroljuk az iskolapénzt, az ifjaknak pedig diploma után már nem kell külhonba bujdokolniuk. Gondjainktól ilyetén módon szabadulva egy lesz a dolgunk. Múlatni az időt. Borunk, búzánk van bőven. (Aratási, szüreti hírek szerint a készleteink mindegyre gyarapodnak.)

Eloltjuk a villanyt, aztán szabad a csók! Azt szeretném én látni, aki ezt a választási programot megfedáksárizza.