A Lisszaboni Szerződés alapján két és félévre választják majd meg az állam- és kormányfők testületének elnökét, akinek feladata az ülések lebonyolítása, a kompromisszumok kialakításának segítése, az Unió külső képviselete, és egyéb gyakorlatilag csupán reprezentatív feladatok. Felesleges plusz pozícióként tekint az EU-elnökre Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense is. De talán a valós hatalmi funkciók hiánya ellenére is nagy jelentősége lehet annak, hogy ki lesz az első, akit megválaszt az Európai Tanács erre a tisztségre. Lássuk a felhozatalt!

A legnagyobb esélyesnek szinte minden szakértő Tony Blairt, a brit Munkáspárt által támogatott volt kormányfőt tartja, de a nem hivatalos jelöltek között szerepel továbbá Jan Peter Balkenende, Francois Fillon, Herman Van Rompuy, Jean-Claude Juncker - azaz a holland, a francia, a belga és a luxemburgi miniszterelnök is. Az exek sorát gyarapítja Blair mellett Paavo Lipponen és Felipe González, finn és spanyol volt miniszterelnök, de felmerült Martti Ahtisaari volt finn elnök neve is. A New York Times által is megemlített nyolc személy mezőnye ideológiailag teljesen kiegyenlített, hisz négy baloldali mellett négy jobboldali politikust találhatunk közöttük.

Az EP-választáson elért jelentős konzervatív, kereszténydemokrata győzelem után talán meglepőnek tűnhet, hogy egy szocialista ex-kormányfő vezeti a listát. Azonban Tony Blair esélyeit növeli, hogy Nicolas Sarkozy, francia államfő és Angela Merkel, német kancellár is támogatná személyét a nem hivatalos információk szerint. Sőt, az eddigi egyetlen nyilvános állásfoglalás is Blair számára kedvező, hiszen Brian Cowen ír miniszterelnök a népszavazás másnapján már biztosította is Blairt egy nyilatkozatában a támogatásáról.

Természetesen ellenzői is vannak Tony Blair elnökké választásának. A jövő évi brit parlamenti választásokon esélyes Konzervatív Párt Párizsban és Berlinben is keményen Blair ellenében lobbizik, nem biztos, hogy a brit jobboldalnak jól jönne egy angol EU-vezér, éppen akkor, amikor ők még a hatályba sem lépett Lisszaboni Szerződés ellen ágálnak. A már említett luxemburgi Juncker - aki országa mellett a 16 euróval fizető tagállamot tömörítő Eurocsoport első embere is - is Blair ellenében szólalt fel: a kis tagállamok számára rossz előjelnek tekintené azt, ha az Európai Tanács első elnöke a nagy tagállamok valamelyikéből érkezne. Jucker véleménye szerint az EU élére csakis az európai integráció mellett erősen elkötelezett személyt szabad megválasztani - nyilatkozatával talán már saját magának próbálta kitaposni a terepet.

És habár Blair ellen szól az iraki háborúbeli szerepvállalása és az Egyesült Államokkal való túlzottan jó kapcsolata is, azonban még a konzervatív körökben is sokan úgy tartják, hogy Tony Blair túl nagy név ahhoz, hogy elbukjon.