Az 1848-49-es és az 1956-os forradalmak és szabadságharcok történetén s az azokban részt vevők hősies küzdelmén végigtekintetve látjuk őseink tiszteletet parancsoló harcát a nemzeti és polgári, a közösségi és egyéni szabadságjogokért. A két nagyhatalom (Ausztria és Oroszország) haderejének szorításában bekövetkezett 1849. évi világosi fegyverletétel és az 1956. novemberi brutális szovjet intervenció jelentette modern kori szabadságharcaink bukását.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után kegyetlen osztrák megtorlás következett. Ennek leginkább fölkavaró és a korabeli Európát is megrázó eseményei voltak az október hatodikai kivégzések. Aradon a magyar honvédség tábornokai és főtisztjei közül tizenhármat kivégeztek, s ezen a napon lőtte agyon a kivégzőosztag Pesten az első felelős magyar kormány miniszterelnö­két, gróf Batthyány Lajost. Közismert, hogy a tizenhárom aradi vértanú kultusza már szinte haláluk pillanatában megkezdődött.

Később, a dualizmus korában meghatározó magyar függetlenségi mozgalomnak jelképes dátuma lett október hatodika. Nemcsak az aradi vértanúkra emlékezünk ezen a napon, hanem a szabadságharc valamennyi résztvevőjére, akik életüket adták a magyar függetlenségért.

Mi október hatodika üzenete és tartalma napjainkban? Az aradi vértanúk példaadása elsősorban a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett töretlen hit fontosságára mutat rá. Az Aradon kivégzettek ugyanis társadalmi, nyelvi és vallási különbözőségeik ellenére össze tudtak fogni, s együtt harcoltak a szabad, független, polgári Magyarországért.

A márciusi forradalom által követelt közteherviselésért, a törvény előtti egyenlőségért, a politikai szabadságjogokért, a népképviseleti törvényhozásért stb. S hogy mennyire voltak különbözők? Elég csak nemzetiségükre utalni. Aulich Lajos, Láhner György és gróf Leiningen-Westerburg Károly német, Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmény, Damjanich János szerb, Knezic Károly horvát, lovag Poeltenberg Ernő osztrák, gróf Dessewffy Arisztid, Nagysándor József, Schweidel József, Török Ignác és gróf Vécsey Károly pedig magyar származású volt.

Szimbolikus bekezdése a magyar történelemnek, hogy Kossuth Lajos fonográffelvételen ránk maradt beszédtöredéke - amely az Országos Széchényi Könyvtár honlapján meghallgatható - éppen az aradi vártanúkról szól. A torinói emigrációjában élő egykori magyar kormányzó-elnök nyolcvannyolc éves korában az aradi Szabadság-szobor (a vértanúk emlékműve) 1890. október 6-i fölavatására küldött üzenetet.

Kossuth így fogalmazott: "Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a honszabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak.