- Nehezen állt kötélnek, hogy beszélgessünk.

- Mert tudtam, hogy a kérdéseit, amelyeket fel szeretne tenni, nem egy Szőcs Géza nevű alanyi költőnek szánja. De még csak egy olyan sorba sem illeszthető bele ez az interjú, hogy - mondjuk - mit gondolnak művészek, írók határon túl és innen a magyar kulturális politika tennivalóiról.

- Ez igaz. Azt a Szőcs Gézát akartuk faggatni, akinek nevét a sajtó feldobta, mint a Fidesz egyik kulturálisminiszter-jelöltjét.

- Csakhogy sok gond van ezzel a hírrel, amit réges-régen röppentett fel valaki többé-kevésbé valós tényekre építve. De azért különösen neheztelek, hogy a legutóbbi Heti Válaszban úgy állítanak be, mint aki becsvágyó önjelöltként pedálozik a pozícióra. Ilyen körülmények között egy ilyen beszélgetés e rosszindulatú feltevés megerősítését jelentheti. Ezért ódzkodtam az interjútól, noha a kultúra ügyeiről van véleményem.

- Mi pedig szeretnénk ezeket megismerni, úgyhogy fogjunk is bele a tisztázásba. Hogyan keletkezett a miniszterség híre?

- Úgy, hogy Orbán Viktortól kaptam egy felkérést, hogy év végéig fogalmazzam meg a véleményemet egy jövendő polgári kormányzat kulturális politikájának filozófiájáról, arról, hogy milyen alapvető feladatok várnak rá. És ettől kezdve megállíthatatlan lavinává dagadt a spekuláció. Úgy nehéz dolgozni, hogy az ember célkeresztbe kerül. Márpedig akinek a feje ezen a prérin egyszer láthatóvá válik, azt a legvadabb módszerekkel megpróbálják kikészíteni.

- Egy a tábor, de nem egy a zászló?

- Valóban elgondolkodtató, hogy inkább a jobboldalról támadnak.

- Vajon miért?

- Nem vizsgálom az okait. Furcsa érdekszövetség jött létre. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon nem az a legfontosabb kérdés, hogy jövő tavasszal ki lesz a kulturális miniszter. Akiknek ez igazán lényeges, azok Bukarestben ülnek, s ha valahol ez a hír kiverte a biztosítékot, hát ott. Szerény jogvédő fellépéseimnek köszönhetően ugyanis odaát radikális magyar nacionalistának s így politikai közellenségnek számítok. Bukarestben már régóta le akarnak velem számolni, a rejtély csak az, hogy miért támogatják ezt a magyarországi jobboldalon.

- Állítólag Csoóri Sándor is a fenntartásait fejezte ki.

- El sem tudom képzelni, hogy ez igaz lehetne. Nekem nem szólt egy szót sem. És ha megnézzük például az általa is olyannyira nagyra tartott szülőföldhöz való jogot - ennek én vagyok az egyik első megfogalmazója, ha nem a legelső, ahogyan az identitáshoz való jognak is, lásd legutóbbi könyvemben. Egyszóval, Csoórira évekig mint fontos szövetségesre tekintettem, és máig a rendszerváltozás egyik apostolát tisztelem benne.

- Élesebb helyzetekben is volt már célkeresztben. Nem gondolja, hogy ez egy ilyen felkérés után természetes?

- Mondhatnám, persze, hogy nem érdekel. Dublőrnek, golyófogónak is érezhetem magam, hiszen nem biztos, hogy valaha is miniszter leszek - a Fidesz elnöke tudtommal másokat is felkért hasonló koncepciók készítésére. Vagyis akik támadnak, lehet, hogy árnyékra vetődnek. De az is ide - tartozik, hogy nemcsak fúrnak, legalább annyian támogatnak is. És igen komoly szellemi műhelyekkel dolgozom együtt.

- Vagyis ha győz a Fidesz, és Orbán önt kérné fel miniszternek, vállalná?

- Ha azt gondolná, hogy a terveimet meg is tudom valósítani, akkor igen. Ez a feladat óriási kihívás.

- Mit gondol, szükség van önálló kulturális minisztériumra?

- A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kulturális szférának akkor volt nagyobb érdekérvényesítő ereje, amikor önálló tárcával rendelkezett.

- Egyik előadásában azt mondta, hogy a magyar kultúrpolitikának a filmre kellene támaszkodnia. Nem kövezik meg ezért az írótársai?

- Nagyon berzenkednek, mert nem értették meg pontosan, amiről beszéltem, és talán nem is fejtettem ki elég részletesen. Arra gondolok, hogy a magyar filmipar, bocsánat, rémes szó: húzóágazat lehetne, de használhatjuk rá a mozdony metaforát is. A film az a műfaj, amely a legnagyobb szolgálatot tehetné az irodalomnak, a képzőművészetnek, a zenének, az oktatásnak is. A társadalom belső dialógusának, amelyet önmagával folytat, a mozgókép az egyik legkézenfekvőbb felülete. Ráadásul egy jó film jobb nagykövete az országnak, mint száz kiváló diplomata. Nem beszélve arról, hogy hány írónak, színésznek, zenésznek, képzőművésznek nyújthat a filmgyártás munkalehetőséget.

- De a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon ma több film készül, mint sok más közép-európai országban. Ugyanakkor a nézettségük nálunk messze a legalacsonyabb.

- A filmgyártás és a filmfinanszírozás rendszerébe olyan torzulások és csapdák vannak beépítve, amelyek miatt a magyar film manapság nem találja önmagát. Olyan érdekkörök uralják a filmipart, amelyek nem esztétikai alapon szerveződtek. Én a "virágozzon minden virág" elvének híve vagyok, tehát annak örülök, ha minél több magyar film készül. De az igazán nagy mesterek a filmdömping ellenére kevés szóhoz jutottak az elmúlt években. Rosszkedvűek és pótcselekvésekbe menekülnek. Ezen változtatni kell.

- Több mester készített csapnivaló filmet az elmúlt években.

- Ez megbocsátható. A világ legjobb teniszezői sem csak ászokat ütnek. Mindenképpen változtatásokra van szükség. Az Orbán-kormány idején felvetett filmközpont terve fölött talán már eljárt az idő, a stúdiórendszert viszont mindenki visszasírja, és sokan emlegetik modellként a dán filmgyártást.

- Mi az álláspontja a tömegkultúra kontra elitkultúra vitájában?

- Ez álvita. A kulturális teljesítmény a közkultúra és az elitkultúra összeolvadásából jön létre, legalábbis az elmúlt évszázadokban Magyarországon ez történt. Az értékszemlélet is kölcsönhatások eredője. Nehéz szétbontani, hogy a bartóki vagy Babits Mihály-i nyelvezetben mi a kapott örökség, és mi az, amit a művész zsenialitása tett hozzá. Minden remekmű ötvözet. Azt is értelmetlen fejtegetni, hogy kinek szól. Egy irodalmi alkotás az egész magyar nemzetnek. Persze a nemzet nem volt mindig írástudó, és ma is egy új analfabetizmus korszaka felé tartunk, köszönhetően az új telekommunikációs vívmányoknak és az oktatási rendszer padlóra küldésének.

- Miként lehetne elérni, hogy az emberek több könyvet vásároljanak, többet olvassanak?

- A könyvet csak az iskola tudja megszerettetni. Az más kérdés, hogy a magyar pedagógusoknak a jelen lelkiállapotukban és egzisztenciális helyzetükben van-e energiájuk ehhez. A könyvkiadás keresi új formáit. Magyarországon is megindult egy "fapados" kiadói vállalkozás. Az olvasó kiválaszt egy művet egy nagy virtuális archívumból, és a kiadó olcsón kinyomtatja neki. Ez csak egy példa.

- Hogy lehetne befolyásolni a médiát, hogy több kultúrát sugározzon?

- Az információközvetítés jelenlegi "energiaközpontjai" semmilyen kapcsolatban nincsenek a kulturális tárcával. Bármit eszel ki a miniszter, jöhetne egymás kezét fogva Eötvös József, Trefort Ágoston és Klebelsberg Kunó vagy Jacques Lang, az emberek nem fognak olvasni, art moziba járni, hanem a kereskedelmi tévéket fogják nézni. A tárca egyik legfontosabb feladata megtalálni velük azt az optimális együttműködési formát - hangsúlyozom, hogy semmiféle közvetlen vagy közvetett kényszerítő eszközről nem lehet szó -, amely a közös érdeket, a nemzet kulturális felemelkedését hivatott szolgálni. Ez az összes magyar televízióra és rádióadóra érvényes.

- Egyesek szerint szükség lenne egy új kulturális televízióra. De hát ott a Duna tévé!

- A Duna Televízió ma nem tölti be eredeti misszióját. Az 1-2 százalékos nézettségi adatok ezt egyértelműen mutatják.

- Hogyan kellene megerősíteni a külföldi magyar kulturális intézeteket?

- Készül erről egy átfogó koncepció. A lényeg, hogy olyan központok szülessenek, amelyek nemcsak a kulturális elitet vonzzák, hanem az üzletit is, és gazdaságilag is megálljanak a lábukon. És a jelenleginél sokkal pezsgőbb, színesebb munkára van szükség. A másik fontos dolog, hogy hazánknak Európában hídfő szerep juthat a nyugat-európai kultúra Ázsiába való közvetítésében. Közel- és Távol-Keleten erre óriási igény van, és ezen belül a magyar kultúra bemutatkozásának is komoly esélyei vannak a sikerre.

- Szereti Tina Turnert?

- Nem a kedvencem.

- Csak azért kérdezem, mert van két mondat, melyek a kilencvenes években a Fidesz egyik kongresszusán hangzottak el, és máig idézik őket: "Polcainkon békésen megfér egymás mellett Arany János, Mrozek és Esterházy, a Muzsikás együttes és Tina Turner. Nem érezzük, hogy állítólag elveszett nemzeti tudatunkat úgy kellene egész életünkön át üldözni, mint Arthur király lovagjainak a szent kelyhet."

- A magyar kultúra mindig is befogadó volt. Példátlan, ahogy a világirodalom összes klasszikusát, sőt a figyelemre méltónak tűnő kortárs műveket is azonnal lefordítottuk-lefordítjuk, és ezzel "befogadjuk" őket a kultúránkba. Az pedig végképp egyedülálló, hogy egy nemzetnek a legnagyobb írói és költői vállalkozzanak erre a közvetítő szerepre.

- Amikor átvette a Bécsi Európai Akadémia nagydíját, azt mondta, hogy értelmetlen egy olyan világot tervezni, amelyet nem a szeretet határoz meg. Ez egy keresztény program.

- Vagy így megy, vagy sehogy. És ezért sokat tehet egy jó kultúrpolitika.

- Örök szlogen, hogy a kultúrát minőségelven kell támogatni. És örök kérdés: ki mondja meg, mi az érték? Növelni kellene az állam befolyását a finanszírozásban, vagy tovább csökkenteni?

- Sok mindent az úgymond szakmára kell bízni, de a finanszírozás döntően az állam, illetve az önkormányzatok feladata. Ezt kell erősítenünk, ha el akarjuk érni, hogy a magyar a legműveltebb nemzetek egyikévé váljon. Nemcsak a kultúrát kell támogatni, hanem - csúnya kifejezéssel - a fogyasztóját is. Nemcsak egy film elkészítését, hanem azokat is, akik meg szeretnék nézni. Ennek máshol változatos és bevett módszerei vannak. Az állami finanszírozás filozófiáján, a kormányzat gondolkodásán kell változtatni.

- Milyen irányban?

- Nemzetünk erkölcsi válságban van, amelyből az egyetlen kiutat abban látom, hogy a kulturális identitását meg kell erősíteni. Ha ezt nem teszik meg a következő kormányzatok, akkor ez a nemzet szét fog esni tömeggé.

- A polgári kormány tett erre kísérletet, de a választók nem kértek belőle.

- Történtek azért fontos lépések. Csak a Művészetek Palotájára gondoljunk, amely máris világhírt szerzett magának, és persze nekünk. De az Orbán-kormány egyik legnagyobb hibájaként azt emlegetik, hogy a művésztársadalomnak csak kis részét tudta megszólítani. Ma is fenyeget ez a veszély. Ha ilyen értelemben az én személyem akadály lenne, ha mondjuk a művésztársadalom java támogatná a Fidesz elképzeléseit, de a személyemet nem fogadnák el, akkor természetesen félreállnék.